Másnapra valahogy eltűnt minden kedvem. Semmi erőm sincs a rokonokkal találkozni, csak beakarok menni a szobámba és aludni. De már késő, mivel mindenki itt van már.
Áron szerencsére az elmúlt pár hónapban megtanult főzni, szóval most ő készíti az ételt. Még nem mondtuk el, hogy terhes vagyok. Ha valaki rám nézz akkor csak azt hiszi híztam.
Miután az étel kész lett mindenki leült. Azt terveztük miután megettük utána mondjuk el.
Úgyis történt.
Amint végeztek az evéssel Áron figyelmet kért.
-Szeretnénk valamit mondani!-közli
-Megkérted a kezét?-kérdi anya
-Nem.-válaszoljuk
-Akkor?-értetlenkedik
-Terhes vagyok.-mondom, miközben Áron kezét szorítom
Mindenki elhalkult.
-Ugye ez csak valami vicc?-Áron apja teljes komolysággal mondja-, Még nektek nem kellene gyerek. Túl korai. Aliz, én a helyedben elvetetném.
-Én is így tennénk.-helyeseli az anyja is Áronnak- Áron is csak hosszas megfontolás után terveztük. Tudjátok milyen sok gondot fog jelenteni. Nem lesz majd elég pénzetek tartani a gyereket. Ha meg Áron elkezd talán dolgozni, akkor meg nem fog tanulni. Álandóan veszekedni fogtok.
Éreztem, hogy mindjárt elsírom magam. Hátat fordulva bementem a szobámba. Pont áron szülei mondták ezeket a leendő gyermekeim nagyszülei ezért a szavak, amiket mondtak mélyre hatoltak.
Áron szemszöge
-Hogy mondhatok ilyet?-kérdezem felháborodva
-Csak az igazat mondjuk. A gyerek úgyis árvaházban fog kikötni, mert mi biztos nem fogunk vele foglalkozni.
Aliz apja felállt.
-Mi itt leszünk, ha segítség kell.
-Na de most menj be Alizhoz. Mi addig beszélünk velük.-mondja az anyja
-Rendben.
Bementem, de a szobája ajtaja be volt zárva,
-Aliz. Engedj be.
-Nem.
-Kicsim kérlek.- próbálom a lehető legnyálasabban mondani
Az ajtó kinyílt. Ahogy bementem megláttam amint Aliz teljesen eltűnik a takaróban. Odaléptem és leültem mellé.
-Figyelj, nem kell komolyan venned. Ők ilyenek. Nem látják semmiben sem a jót.
-De az igazat mondták.-mondja sírva
-Nem. Nem fog meg történni. Nem fogom hagyni!
-Ki mennél? –suttogja-, Szeretnék egyedül lenni egy kicsit.
-Jól van.
Felálltam mellőle és kimentem.
Ahogy kiérek egy veszekedés közepébe csöppentem.
-Elég legyen már belőletek!-ordítja Aliz anyja
-De hát az a gyerek csak a bajt fogja hozni.
-Milyen bajt?-kérdezem
-Áron fiam. –mondja apa- Nem fog működni. Vetésetek el, még nem késő.
-Ők az én gyerekeim lesznek. Nektek pedig semmi közötök nem lesz hozzá. Én egy boldog családot fogok teremteni nekik. Sokkal jobbat, mint amilyet ti nekem adtatok. Mert az én gyerekeim szeretettben nőnek fel.
أنت تقرأ
Könyvtári alvótárs /befejezett/
العاطفيةAz első csók. Mindenki különlegesett akar. A nagy szőke herceget várja. De mi lesz, ha nem jön a szőke herceg? Mi lesz, ha az első csókodat el veszik? Én nem kaptam meg a szőke hercegett. Se a különges pillanat. Hogy mitt kaptam helyete?Ha érdekel...
