Könyvtári alvótárs /befejezett/

26. Csak mi?

Áron szemszöge

Este a szálláson kezdtem unni magam, ezért hozzászóltam Alihoz a másik ágyról.

-Aliz te szerelmes vagy Ádámba?

-Nem.-vágja rárögtön

Olyan rosszul hazudik még a húgom is jobban csinálja.

Tíz perccel később ismét felé pillantottam. Már lekapcsolta a villanyt, de még a telefon fénye világított nála.

-Alszol?-kérdezem

-Nem.

-Játszunk?

-Ne érdekel semmilyen perverz játékod.

-Uh, már most rosszra gondolsz? Én csak egy felelsz vagy merszre gondoltam.

-Az még belefér.

-De akkor mássz át ide.

-Rendben.

Felültem az ágyban. Aliz is ide jött a takaróval a hátán mintha olyan hideg lenne.

-Te kezded.-mondja

-Felelsz vagy mersz Áron?

-Merek.

-Oké. Akkor hozd ide nekem a vizem.

Komolyan? Ennyi értelem szorult belé. Ennél még a gyerekek is jobbat találnak ki. Szerintem ő ilyet egyáltalán nem szokott játszani.

A vize szerencsére mellettem volt. Egyszerűen lenyúltam érte majd a kezébe adtam.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezem

-Felelek. Nincs kedvem felállni vagy meg mozdulni.

-De ha felelsz, igazat kell mondanod.

-Ismerem a játokat.

Kettő külön dolog ismerni és tudni játszani.

-Szerelmes vagy Ádámba?

Nem is kellett válaszolnia minden az arcára volt írva. Elfordította a tekintettét, de láttam hogy mosolyog és kezd bepirulni.

A szívem összeszorult.

Aliz szemszöge

Hogy kérdezhet ilyet? Csak ezen a témán kattog állandóan.

-Már mondtam, hogy nem vagyok. Inkább megyek aludni nincsi értelme ennek az egésznek. Jó éjt!

Visszamentem az ágyamba és hátat fordítva feküdtem. Takarót az államig felhúztam. Azt vártam, hogy Áron mikkor fog felnevetni, de nem nevetett.

-Aludj jól. Holnap nehéz nap lesz.

-Miért lesz nehéz?

-Csak megérzés.

Másnap a buszon ülve a tanár ismét neki állt magyarázni.

-Ma egy szép helyre megyünk. Egy olyan helyre, amit mindenki szeret. Valaki akar tippelni?

-A moziba? Vagy a mekibe?-szólalt meg egy lány

-Nem. A városba megyünk, meg nézzünk pár helyet. Utána elmegyünk két óra körül az Olasz faggyazóba, a városba. Szóval egésznap ezen a helyen fogunk barangolni.

Amint a busz állt mindenki leszállt róla. Elindultunk a városnézésnek. A program nem valami érdekesnek tűnik.

-Egy fél órás séta következik most.-mondja a tanár

-Aliz jössz?-kérdezi Ádám, aki mellém jött közben.

Végig néztem rajta és csak akkor vettem észre, hogy a kezét nekem nyújtja. Megfogtam a kezét és az ujjaink összefonódtak. Lelassult, ahogyan én is, lassan mindenki megelőzött így a sor végére kerültünk.

-Téged érdekel ez az egész szobros minden?

-Hát. Nem igazán.

-Nem megyünk el várost nézni? Csak mi ketten?

-Nem lehet, eltévedünk.

-Én ismerem ezt a helyet. Még, ha el is tévedünk, legalább velem tévedsz el.

-De mi lesz, ha rajta kapnak?

-Ez a tanár?

-Igen.

-Nem fog elkapni. Ha meg észre veszi, majd én beszélek vele. Akkor jössz? Csak mi ketten és a város? Ha akarod meg hívlak egy sütire. Tudom, hogy oda vagy értük.