Veszett szerelem

A többi Tisztárs

-...És ez itt a Keleti-Kapu.  Innen indulnak, és ide érkeznek a futárok. -mutogatott Newt lelkesen, csillogó szemmel,  de engem csak nem hagyott nyugodni a falakon kívüli világ.
-Mi van odakint Newt?
Megtorpant, és látszott rajta hogy nem szívesen mondja el, de a tekintetemet az övébe fúrtam így nem tudott kibújni a válaszadás alól. Csak állt ott és kivárt pár másodpercet mielőtt válaszolt.
-Az útvesztő. A Futárok minden nap hajnalban kimennek oda és napnyugtakor visszajönnek. Azért mennek ki, hogy feltérképezzék a labirintust és hogy kiutat keressenek.
Eltelt pár perc míg sikerült felfognom mit mondott, aztán kérdések sorozata borította el az agyamat.
-3 éve még mindig nem találtak semmit?
-Az útvesztő minden este megváltozik. A falak eltolódnak, így szinte lehetetlen kiutat találni. De nem ez az egyetlen probléma; éjjel, mikor bezáródnak a kapuk, előjönnek a Siratók. Van hogy nappal is megjelen néhány fenevad, de este mindig ottvannak. - ledermedtem. A siratókat Newt már korábban is említette, de még mindig nem tudtam hogy tulajdonképpen mik is azok.
-Mik azok a siratók?
-Szörnyetegek. Az alkotók küldték őket ide, és ha valakit megszúrnak, annak át kell esnie az Átváltozáson. Ha nem kapja meg az illető időben az ellenszert, rövid időn belül meghal.- Itt csak hallgattam. Még mindig a Keleti-Kapunál álltunk én pedig csak néztem magam elé és nem tudtam megszólalni. Múltak a percek, amikor egyszercsak lépteket hallottam magam elől. Felnéztem, és megláttam 4 srácot akik felénk futottak; a Futárok. A legelső fiú felkeltette a figyelmemet, egy viszonylag magas, fekete hajú izmos ázsiai volt, aki mikor elmentek mellettünk, csodálkozva rámnézett.
Newt odaköszönt nekik, és visszamentünk a táborba.
-Ki volt az a srác legelöl?-kérdeztem tőle.
-Ő Minho, a futárok elöljárója. Normális srác, de néha kibököttül tud idegesíteni.-mondta elgondolkozva aztán felnevetett- Ha jót akarsz magadnak ne menj a közelébe- folytatta, de még mindig kuncogott. A nevetése valamiért engem is mosolygásra bírt ami meglepett. Továbbmentünk, és bemutatta a többieket is. Beszéltem Albyval is, ő körülbelül 24 éves lehetett, magas kigyúrt barna bőrű srác, kedves arccal, és igen segítőkész volt. Aztán Newttal továbbmentünk ki a táborból.

-Az ott pedig Tommy, ő volt a legutóbbi Zöldfül, amíg át nem vetted a helyét. - mintha megérezte volna, hogy róla beszélünk, Thomas felnézett és intett nekünk. Bátortalanul visszaintegettem, mire  barátságos mosolyra húzódott az ajka. Felállt a munkából, és egy fiatalabb gyerekkel az oldalán odasétált hozzánk.
-Szia! Szóval te vagy az akiről mindenki beszél. Thomas vagyok- felém nyújtotta a kezét, mire én kicsit később, de kezet fogtam vele.
- Mira.
-Szép a hajad!- szólalt meg hirtelen a mellette álló kissrác. 13-14 éves lehetett, göndör, sötétbarna haja volt, nagy csillógó szemei és kissé duci testalkata. Látszott rajta hogy nagyon izgatott, és alig tudja tűrtőztetni magát. Felnevettem, majd megköszöntem neki.
-Chuck vagyok. Newt már biztosan mesélt rólam, hiszen én tudok mindent, mindenkiről a Tisztáson, és..
-Jólvan Chucky ne fáraszd le máris szegényt majd este a beavatáson! - nevetett Newt, de engem kissé megijesztett.
-Milyen beavatás?
-Ne aggódj semmi különös, csak felgyújtunk egy szénabálát és jól érezzük magunkat a tiszteletedre. Minden zöldfüllel ezt csináljak az érkezése napján.-Válaszolt Thomas.
-Igen de az egyik különleges volt!  Képzeld, amikor Charles jött, az a magas fekete hajú srác ott hátul, nem gyulladt ki a szénabála, és...
-Na jó elég volt Chucky!-förmedt rá Newt, majd elkezdte kergetni. Ők röhögve futottak, én pedig egyedül maradtam Thomassal.

-Nincs kedved beszélgetni Mira?-kérdezte.
-De miért is ne, még úgyse nagyon  ismerek Newton kívül mást, szóval mehetünk.-egyeztem bele, majd elsétáltunk a tábor felé. Newt azért biztonsági okokból adott egy zsebkést nekem, mivel egy csapat tinédzser fiú közöt vagyok egyedüli lány így tudhattam hogy nem mehet minden teljesen simán.
Kezdett sötétedni, és a kapuk is bezáródtak már, mi pedig Thomassal leültünk egy farönkre és beszélgettünk. Nagyon barátságos volt, többször is megnevettetett, jól éreztem magam a társaságában. Ő másmilyen volt mint Newt, nem tudtam megmondani miben, de éreztem a különbséget.
-És te mit dolgozol Thomas?
-Én futár vagyok. Ezen a héten nem mehetek ki az útvesztőbe, mert múltkor felsértettem a lábam, őket meg nem tarthatom vissza a lassúságommal. Addig is a kertben segítek Newtnak általában.-válaszolta.
-Futár? Dehát miért jó futárnak lenni? Ha csak belegondolok hogy odakint feltűnik egy sirató, és megszúr... kiráz a hideg tőle.
Pár másodpercig elgondolkodott mielőtt válaszolt volna.
-Én nem tudok csak itt ülni, tudván hogy egyre több és több gyereket fognak ideküldeni, egészen addig amíg meg nem találjuk a kiutat. Nem tudok csak úgy ölbetett kézzel várni, és ameddig kint vagyok addig hasznosnak érzem magam. Hiszek benne hogy van kiút. És én meg fogom találni.-mondta miközben a kapukat nézte. A szemében elszántság tüze égett, és egy percig tényleg elhittem hogy ki fogunk onnan jutni, aztán a beszélgetésünket Chuck szakította félbe.
-Gyertek srácok kezdődik a beavatás!