Veszett szerelem

Fordulatok

Sziasztok! Először is, bocsánat a késői részért, csak éppen külföldön vagyok, így kevesebb időm van írni. Másodszor pedig, átléptük az 1K megtekintést, amit szeretnék nektek nagyon nagyon szépen megköszönni! Nélkületek ez a történet sem létezne 💖
Hű Newt fanok, jó olvasást!❤🎉

2 és fél óra kellett hozzá, de sikeresen átmásoltuk a térképeket. 5 fiú segített nekem, és az eredmény észveszejtő volt.
Tényleg betűk voltak a térképekbe rejtve, a betűkből pedig értelmes szavakat lehetett kiolvasni:
LEBEG
FOGD
VÉR
HALÁL
MEREV
NYOMD
Nehéz leírni milyen érzések kavarogtak bennem akkor, talán a legjobb szó a csalódottság. Azt reméltem, hogy egy egyértelmű utasítást fogunk kapni, vagy valamiféle nyomot, vagy akármi mást, aminek a segítségével kijuthatunk innen! Erre itt vannak ezek a kibökött szavak, amiknek semmi értelmük sincs. És ennek hála már abban is megrengett a bizalmam, hogy a sirató-odún keresztül kéne kimenekülnünk innen.
És mi van, ha nem véletlenül zártak be minket ide? Mi van, ha kint az élet rosszabb, mint idebent? Mi van, ha egyenesen a halálba rohanunk ész nélkül ma este?
Nem. Nem szabad ilyenekre gondolnom. Azért zártak be minket, hogy kiszabaduljunk, és nem hagynák hogy csak úgy meghaljunk. Ki fogunk innen jutni még ma este, és kicsináljuk a bökött Alkotókat. 
A szavakat felírtam a kezemre, és Kalával elmentem megkeresni Newtot. Először az Ekésekhez mentem, de mivelhogy ott nem találtam, Alby után néztem,  szintén sikertelenül. A gyűlésteremben is kerestem, de sehol senki, mintha a föld nyelte volna őt el. Ekkor a tuskók felé fordultam, hátha csak gondolkodni akart és odament. Kalamajkával a nyomomban bejártuk az egész erdőt, de sehol nem találtam Newtot, így csalódottan lehuppantam az egyik fa tövébe. Ásítottam egyet, és akkor tudatosult bennem, hogy tegnap este alig aludtam. A hirtelen rám törő álmosság könnyedén magával rántott a sötétségbe.

Amikor felébredtem, sötét volt. Várjunk csak... mi is történt? Az egyik fánál fekszem, és éjszaka van. Kalamajka is itt van mellettem, és az én ébredésemre ő is felrántja a fejét. De hogyan is kerültem ide? Úristen a terv! A térképek, az odú, a szavak! Gyorsan lenéztem a kezemre, de azon csak elmosódott tintafolt volt. Talpraugrottam, és a tisztás felé kezdtem futni.
-Newt! Newt! -kiabáltam kétségbeesetten, de nem kaptam választ. Berohantam a gyűlésterembe, de üres volt. Ahogy minden más a Tisztáson. Kirohantam a kunyhóból, és tovább kiabálva a fiú nevét futottam, mikor hirtelen egy ütést éreztem az oldalamon, és elvágódtam a füvön. Felnéztem a sötét alakra aki ellökött, de nem a fényben állt, így nem tudtam megítélni ki az. A földön feküdve a kezeimmel hátrébb másztam, közben egy másodpercre se vettem le róla a szemem. Ahogy én hátráltam, ő egyre jött felém.
-Ki vagy?- szegeztem neki egyből a kérdést, remélve hogy ezzel megállítom de ő csak jött felém egyre közelebb, egyenesen ki a fényre. A szívem kihagyott egy ütemet ahogy megláttam az arcát. Ben.
-Mi? Dehát ez nem lehet. Téged kitoloncoltak. Te meghaltál!-kiáltottam oda neki, mire ő perverzen elmosolyodott.
-Dehát még nem fejeztük be a kis játékunkat cica!-mondta, majd rámvetette magát. Abban a pillanatban odébbgurultam, négykézlábra emelkedtem, és menekülni kezdtem, de mefogta a lábam és visszahúzott. Az egész testével a hátamra nehezedett, és a két karomat a fejem mellett lefogta.
-Nincs hova menned. A többiek már elmentek. Kiszabadultak innen, és itthagytak téged. Már csak te vagy, és én. -mondta a fülembe suttogva,  majd az egyik kezét a combomra tette, és lassan egyre feljebbcsúsztatta.
-Nem! Nem, ők soha nem hagytak volna itt! Newt nem hagyott volna itt! - mondtam a fiú nevét sikoltozva, de Ben csak röhögött a kiszolgáltatottságomon és folytatta amit elkezdett. Tehetetlenül vergődtem alatta sikoltozva, és nem tudtam elfogadni a tényt, hogy elmentek nélkülem. Behunytam a szemem, és mégegyszer utoljára, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot, felkiáltottam eltitkolt szerelmem nevét.