Mi történik ha beleszeretsz egy srácba a többi 50 közül, egyetlen lányként a Tisztáson? Mira tehetlen, ő nem harcra született, a gyógyítás a hivatása, Newt pedig az élete.
Egy hónappal a lány érkezése után drasztikusan megváltoznak a dolgok, és nem...
-Halihó Mira! Hasadra süt a nap! Ezzel indítottam a napomat. Hulla fáradt vagyok, de mégis kinyitom a szememet. Körülbelül 10 centire az arcomtól Minho kíváncsi tekintetébe botlottam, és mindjárt felébredtem. Felültem, ő pedig éppen időben hajolt el felőlem. -Minho! Mi az Istent művelsz?! Halálra rémítettél! -ugrottam talpra, de tekintve hogy fél perce ébredtem, ez egy elég hirtelen mozdulat volt így hátraestem, egyenesen a fiú karjaiba. -Nyugalom Princess! Nem akartalak megijeszteni.-vigyorgott rám a futár. -Minho! Tegyél le! És ne merj mégegyszer így hívni! -Ahogy akarod Princess. Gondoltam látni akarod, hogyan nyitódnak a kapuk -Minho felsegített, majd elindultunk a falak felé. A többi futár már ott állt, indulásra készen mikor mi odaértünk. Épp köszönni akartam nekik, amikor fülsüketítő csikorgásra lettem figyelmes. Felnéztem, és a falak tényleg elkezdtek mozogni. Ámulattal figyeltem, hogy a fizika törvényeit meghuzodtolva nyitódnak a kapuk, aztán vége lett. Nem tartott sok ideig, körülbelül 1 perc volt az egész. -Tetszett?-kérdezte Minho, miközben én még mindig a falakat néztem. -Nagyon is! -Minho indulnunk kéne! -kiáltotta oda az egyik futár, mire a fiú szembeállt velem, lehajolt, megpuszilta a kézfejem közben pedig a szemembe nézett és mosolygott. -Vigyázz magadra Princess, este találkozunk!-mondta majd kifutott a kapukon kívülre a többi futár társaságában. -Te is vigyázz magadra Minho...-mondtam elkábulva bár tudtam, hogy ő már nem hallja. Még az egész Tisztás aludt, én pedig egyedül álltam a kapunál, és nem tudtam mit kezdjek magammal. Felkelthettem volna Newtot, de nem akartam hogy miattam legyen fáradt egész nap. Aztán arra gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség, hogy körbenézzek a tisztáson. Egyedül. Először az állatok kifutói felé vettem az irányt. Odaértem, rátámaszkodtam a korlátra, és csak némán nézegettem a birkákat, ahogy lomhán legelésztek. Imádtam az állatokat. Aztán továbbmentem a kecskékhez, és ott is csak úgy elvoltam. Nem gondolkoztam, kikapcsoltam az agyam, és csak nézegettem. Ezután elindultam tovább a,.... Hirtelen valami hideg és nedves dolog hozzáért a lábamhoz, némán felsikítottam és hátraugrottam. Egy pöttöm kis fehér kutya állt ott előttem, és játékos fekete szemeivel engem nézett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tüneményes volt, csóválta a farkát, és ugatott egyet. -Pssszt! Kutyus! Felébreszted a többieket! Ccccssshhh!!! Lehajoltam hozzá, mire a kis fehér szösz odaugrott hozzám és elkezdte nyalogatni az arcomat. Hátradőltem a fűbe, ő pedig rámugrott. -Naaa, na! Nyugalom! Jaj de édes vagy te kis gömböc! Hogy hívnak? Nincs neved? Hát akkor majd én adok neked egyet... -aztán elgondolkoztam. Felemeltem a levegőbe a kis drágát, amikor megint ugatott egyet. -Megvan! Legyél Kalamajka! Az úgyis illik rád, nem igaz?-magamhoz öleltem a kis drágaságot, és megsimogattam a fejét. - Én most körbenézek itt egy kicsit. Velem jössz? - néztem kérdőn a kutyára, majd elindultam az erdő felé. A kutya követett. -Hogy kerültél ide Kalamajka? Hmm? Te jó ég nem vagyok normális egy kutyához beszélek. -sóhajtottam egyet, majd ránéztem a kis dögre aki megint vakkantott egyet. Csendben haladtunk egymás mellett, aztán időközben beértünk az erdőbe. Lassan haladtunk, nem siettünk sehova. Szerettem a fák között sétálni, szerettem nézni ahogy a levelek között átsüt a felkelő nap fénye, és még a mellettem futó kis szösz is nagyon feldobta a kedvem. Tőlem jobbra megláttam hirtelen egy piros villanást az egyik fán; de mire odanéztem eltűnt. A kutyus is hegyezte a fülét, és élénken figyelt. Megint megláttam a vöröses fénycsíkot, és mikor odakaptam a fejem, megláttam egy kis gyíkszerű fém állatot a fa törzsén. Rengeteg lába volt, fémszínű teste, piros szemei, illetve a hátára egy szó volt felfestve: VESZETT. Nem tudom mit jelenthetett ez, de Kala is meglátta, és ugatva elkezdett felé futni. A vaslény villámsebesen elkúszott, kutya meg utána. -Kalamajka! Gyere vissza! Kalaaaa! A kutyus után futottam, és amikor ismét megláttam, megtorpantam. Az ismerős bizsergés futott végig a gerincemen, mikor belenéztem Newt meleg, barna szemébe. Kalamajka a kezében volt, és boldogan vakkantott egyet. -Newt! Izé, ne haragudj a kutya miatt, egyszerűen képtelen nyugton maradni.-mondtam majd kínosan elnevettem magam. Erre ő is felnevetett, és szembefordította magával a kis szöszt, mire az édesen félrefordította a fejét. -Akkor már értem miért hívod Kalamajkának. Egy hónapja született a vérházasoknál, de senkinek sem kellett így most összevissza kóborol a tisztáson. Édes egy dög azt meg kell mondani.-mondta Newt, majd letette Kalamajkát a földre és ő egyből odafutott hozzám. -Szerinted... én megtarthatnám? -Miért is ne? Végülis a biztonságod szempontjából most jól is jönne melléd.-mosolygott rám- Keressünk neki egy nyakörvet? -Igen, az jó lenne.- mosolyogtam én is, majd együtt visszaindultunk a tisztásra. -Newt? -Igen? -Láttam az előbb valamit, ami nem igazán hagy nyugodni.. -Mi volt az? -Egy fém, gyíkszerű lény, rengeteg lábbal és egy VESZETT felirattal a hátán. Nem volt nagy, úgy 10-20 centi maximum. -Ó igen, az egy késlégy volt. Az alkotók küldték, hogy kémkedjen. Ha nem nyúlsz hozzá, nem bánt. -és a VESZETT? -Az alkotók a VESZETT. -Aha.. hát oké. Közben megérkeztünk a vérházhoz, és bent kerestünk egy nyakörvet. Newt felmutatott egy bordót. -Ehhez mit szólsz? -Nekem tetszik! -Rendben, akkor egy pillanat, beleírom Kala és a te neved. Két perc múlva már Kalamajka nyakában lógott a nyakörv, és nagyon jól állt rajta. -Köszönöm Newt! -néztem rá hálásan. -Jaj ugyan már, semmiség. Van kedved reggelizni? -Semmiért ki nem hagynám!-mondtam, majd kiléptünk a kunyhóból, és a kis döggel a nyomunkban elmentünk Serpenyőhöz.
