Veszett szerelem

A Kóronc teszt

Aznap reggel még beszélgettünk egy órát, aztán mindenki elment dolgozni. Tommy volt az egyetlen aki nem csinált semmit a lába miatt, de ez reggel rendeződött is, mivel a fiúk távozása után Alby jött be, hogy ismertesse a terveit.
-Szóval Mira. Tudom, hogy nagyon gyors, de neked is alkalmazkodnod kell az itteni szabályokhoz, hogy ne boruljon fel a rend. Még az érkezésed után összehívtam a gyűlést, és arra jutottunk, hogy dolgozhatnál a kertben, a konyhában, illetve az állatoknál, feltéve hogy bírod a vért. Az elkövetkezendő 3 napban kipróbálod mindegyiket, és ahol a legjobb voltál, ott fogsz dolgozni. Thomas ma még veled megy a biztonságod érdekében. Van kérdésed? - nézett rám Alby.
-Én... nem dolgozhatnék  a Kóroncoknál?-kérdeztem bizonytalanul. Erre a fiú csak értetlen fejet vágott rám, aztán a földre nézett elgondolkodva. Ezután ismét rámemelte tekintetét, és értetlenkedve felvonta a szemöldökét.
-A kóroncoknál?
-Igen.
-Itt. A. Kóroncoknál.- nézett rám jól kihangsúlyozva minden egyes szót.
-Igen. Nagyon vonz a gyógyítás, és bírom a vért.- mondtam Albynak.
- Ez túl abszurd. Nem lennél rá képes. Például szerinted le tudnál fogni egy kapálózó épp Átváltozó fiút? -kérdezte Alby cseppnyi gúnnyal a hangjában. Tudtam hogy nem lesz egyszerű, de muszáj meggyőznöm.
- Most még nem. De addigra fejlődöm. Mindennap reggeltől estig edzek ha ez kell. -mondtam közben végig a szemébe nézve, hogy lássa, komolyan gondolom.
-Ez akkor is nehéz eset. Nem is ismered a gyógyszereket. Rengeteg idő mindet megtanulni. Tudod például hogy ez mire jó? -emelt fel egy kis üvegcsét és felém mutatta.
-Mi van ráírva?
-Aflamin.- amint kimondta, tudtam mi az. Nem tudom mi voltam eddig, de már biztos voltam benne hogy egészségügyet tanultam.
-Fájdalomcsillapító, és gyulladáscsökkentő.- válaszoltam neki elszántan, mire egy pillantra meglepődött, majd megnézte az üvegcsét és fejcsóválva visszatette a helyére.
-Tehát te tényleg itt akarsz dolgozni. Rendben. Adok neked 1 próba napot, és ha Clint jónak talál, maradhatsz. De ha nem, akkor én választok neked munkát, és te nem hisztizel. Ma reggel kezdesz. Megegyeztünk? -Kérdezte és felém nyújtotta a kezét.
-Meg! -vigyorogtam rá, majd kezet ráztunk.
Ezután Alby még ismertette az alapdolgokat amiket tudnom kell, majd elment. Ránéztem, a még mindig a sarokban ülő Tommyra. Felpattant, odaugrott hozzám, és megölelt.
-Tudtam én, hogy megcsinálod! Mindig is tudtam! - mondta boldogan. Én is boldog voltam. El se hittem hogy sikerült meggyőznöm Albyt, de még nem ünnepelhettünk. Most jön még csak a neheze.
-Köszönöm Tommy! Nagyon izgulok. Mi lesz ha elrontom? Én egyszerűen nem tudok konyhában dolgozni! Én nem készítem a kaját, hanem megeszem!
-Ugyan már Mira! Ne aggódj, tudom hogy menni fog. Különben is, a mai egy tökéletes nap a kezdéshez, rengetegen járnak mostanában a kóroncokhoz, ilyen megfázáshoz hasonló nyavalya ment végig a Tisztáson, szóval nem lesz nehéz dolgod. -nyugtatott meg Thomas.- Meg hát, én is ott leszek. Bár ne lennék!  Teljesen jól vagyok, de Minho nem engedte, hogy velük menjek. Egyszerűen belepusztulok az unalomba! - vicces volt nézni, ahogy ide-oda hadonászva magyaráz, de nem szakítottam félbe. - mindenesetre holnap biztosan elmegyek. Meggyőzöm azt a bököttet.
-Én hiszek benned. -kacagtam a fiúra.
-Ne nevess! Ez halálosan komoly- nézett rám, de már az ő arcán is megjelentek egy mosoly halvány jelei.
-Na, hagylak átöltözni, és amint megvagy mehetünk Clinthez. Még szerencse hogy nem kell messze mennünk.-kuncogott Tommy, aztán kiment a szobából. Kalamajka a ruháimon feküdt, és úgy tűnt nem igazán akar leszállni róla. Felvettem az ölembe, és simogattam egy pár percig. Nagy fekete szemeivel felnézett rám, aztán letettem a földre, és átöltöztem. Egy piszkosfehér blúz, sötétbarna szövetnadrággal. Bakancs, és egy régi, fehér pulóver. A zsebkésemet elrejtettem a pulcsimba és összekötöttem a hajamat. Kinyitottam az ajtót, Thomas pedig már ott állt a fal mellett.
-Készen állsz? -kérdezte. Sóhajtottam egyet, és bólintottam. Kiléptem a szobámból és a fiúval az oldalamon megkerestük az itteni elöljárót, Clintet, és a társát, Jeffet. Az előbbi egy olyan 170 magas, zömök testalkatú göndör hajú srác. Tekintete szigorú volt, látszott rajta, hogy nem örül neki, hogy odamentem. Remek. Jeff viszont pont az ellentéte volt ennek. Sötét bőr, rövid fekete haj, barátságos tekintet. A fiúkat egy  raktárszobában találtuk meg, amint épp gyógyszereket írtak össze. Amint beléptünk az ajtón, ránknéztek. Jeff egy barátságos mosolyt küldött felém, míg Clint csak forgatta a szemeit.
-Akkor tehát te lennél a lány aki kóronc akar lenni?-nézett rám Clint.
-Igen.-válaszoltam tartva a szemkontaktust.
-Miért?-kérdezte tőlem a fiú, mire egy pillanatra elgondolkodtam, és csak aztán adtam választ.
-Mert szeretnék segíteni a tisztársaknak. És mert ez érdekel a legjobban.
-És gondolod, hogy menni is fog?
-Ha meg sem próbalom, akkor nincs min gondolkodni.-válaszoltam kihívóan, mire Jeff csak elmosolyodott. Clint végigmért a tekintetével, majd bólintott egyet.
-Rendben. Kapsz egy esélyt, de ahhoz le kell tesztelnünk. Megnézzük hogy bírod a nyomást, és hogy mennyire ismered az alap egészségügyet. Ha megy, akkor nem bánom, csatlakozhatsz a kóroncokhoz. Mehetünk? -kérdezte karba tett kézzel Clint. Gondolkodás nélkül bólintottam.
-Rendben. Akkor először is kezdjünk az erőnléttel. - nézett rám majd gonoszan elmosolyodott. Felmentünk az emeletre, a terem közepére húzott egy széket, majd leültetett. Tommy és Jeff csak hátul ültek és nézték mit csinálok. 1 perc kutakodás után megjelent Clint 2 vastömbbel a kezében. A tömbbök tetején egy-egy kis kapaszkodó volt, nyilván edzésre használták őket.
-Ezek a kicsikék fejenként 15 kilót nyomnak.15 percig kell tartanod őket, anélkül hogy egy pillanatra is letennéd. Menni fog? -kérdezte  lenézően.
-Igen.-válaszoltam kissé dühösen, mert már elegem volt hogy csak ennyit néznek ki belőlem. Annyira nem lehet nehéz az a két izé. A válaszom hallattán a kezembe adta a két tömböt, mire be kellett látnom; tévedtem. Amint meglátta az arckifejezésemet, halkan kuncogott egyet. Megerőltettem magamat, és  a szemébe néztem.
Fogott egy széket és beült velem szembe.
-De mivel negyed óra sok idő, ezért rövidítünk. Közben felmérjük az alap tudásodat is. Kezdésként például.. vírusos fertőzésnél lehet antibiotikumot adni a betegnek? -nézett rám.
-Nem lehet.
-Helyes.
 Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket tett fel nekem még tíz percig. Akkor már azt hittem leszakadnak a kezeim, folyt az verejték a homlokomon, de nem adtam fel. Elhatároztam, mi leszek és ezt nem hagyom veszni, csak mert elfáradtam.
A követkeő 5 percben a gyógyszerismereteimet tette próbára, amire már nehezebben koncentráltam, úgy fájtak a kezeim.  Már nem is számoltam az időt, mikor elővett egy csatos zsebórát, felpattintotta, majd elismerően rám nézett.
-Letelt az idő. -abban a pillanatban levágtam a vastömböket. Felemelőbb érzés volt, mint bármi amire emlékszem.- Nem gondoltam volna, hogy sikerül. A tudásoddal sincs gond. Végsősorban most megnézzük, hogy jól bírod-e a vért. Átmegyünk a vérházba, ahol most fognak pontosan, -itt megállt egy pillanatra és ismét az órájára pillantott- 10 perc múlva levágni egy disznót. Ha végignézed az egész disznóvágást, és nem leszel rosszul, akkor felveszlek próbaidőre. -mondta Clint, majd kiment az ajtón. Thomasra, és Jeffre néztem, akik boldogan és büszkén bólintottak. Én is elmosolyodtam, aztán a kezeimet lelazítva Clint után mentem.  Átgyalogoltunk a vérházba, ahol már előkészítették az "áldozatot". Ez a teszt nehezebb volt az előbbieknél, ugyanis szerettem az állatokat.
...
Nem szívesen részletezném, milyen volt az eltelt 1-2  óra. Végignéztem, és hallgattam, szemrebbenés nélkül. Inkább a belsőszervekre és az érdekességekre fókuszáltam, így elég tűrhető volt.  A disznóvágás után kijöttünk a vérházból, és Clint szembefordult velem.
-Hát, ahogy láttam, ez sem okozott neked gondot. Félreismertelek. Erre a hétre felveszlek próbaidőre, és ha továbbra is így teljesítesz, hivatalos kóronc leszel. Jeff majd irányítani fog az elkövetkező hét napban. Gratulálok.- mondta Clint, majd felémnyújtotta a kezét, amit én mosolyogva viszonoztam. A nap többi részében Jeff megmutatta a Kóronc-házat, az ismeretlen gyógyszereket, és a rendszert ami itt működik. Minden kérdésemre készségesen válaszolt, majd a nap végén korábban elengedett.
És bár a szívem a kert felé húzott, mégis Tommyt kerestem meg először a jó hírrel...