Veszett szerelem

Rémálmok

Víz. Rengeteg víz. Hideg van, és nem kapok levegőt. Próbálok úszni, de egy dobozba vagyok zárva, és közben az összes levegőm elszáll. Meg fogok fulladni, ha nem teszek valamit. Előttem egy fehér köpenyes nő áll, és folyamatosan ugyanazokat ismételgeti; "Mira, minden meg fog változni. A VESZETT jó" de hiába mondja, nem tudok rá figyelni. Fuldoklom a légszomjtól, és hirtelen minden elsötétül.

Levegő után kapva ülök fel hirtelen. Csak egy rémálom volt. Hol vagyok? Mi történt? Az emlékképek lassan kezdenek beúszni a fejembe... Newttal reggeliztünk, aztán az a szendvics, és...
Kérdések kezdtek el cikázni a fejemben, amikre nem találtam választ. Ki, és mit tett velem? Mi történt azután, hogy elájultam? 
Körbenéztem a szobában ahol voltam, és felismertem hogy a kóronc-házban vagyok. Az ágyamtól nem messze két széken legnagyobb meglepetésemre Tommy és Newt alszik. Karikás szemükön látszik hogy nem igazán pihentek az utóbbi... fogalmam sincs mennyi időben. Hirtelen elfogott a bűntudat, hogy miattam lesznek fáradtak.
A kunyhó falán lévő néhány résből kiderült hogy korareggel lehet, inkább hajnal. Halkan felkeltem az ágyból, és kinéztem. Az egész Tisztás aludt, még a futárok se mentek el. Aztán lassan visszafordultam az ajtóból,  és elgondolkodtam mit is kéne csinálnom. Abszolút nem voltam fáradt, de a fiúkat sem akartam felébreszteni, hadd aludjanak, legalább egy kicsit.
A Kóroncok iránti lelkesedésem miatt, körbenéztem a kunhóban. Megnéztem a gyógyszereket, oldatokat, kötszereket. A legtöbbről tudtam, mire használják, de voltak amiket még életembe nem láttam. Vagy csak nem emlélszek rá.
Továbbléptem az injekciós tűkhöz, de megbotlottam valamiben, és kis híján elestem. Szitkozódva néztem le, de aztán egyből meglágyultam. Kalamajka feküdt ott, most pedig sikerült felébresztenem. Azonnal odahajoltam és nagyon halkan beszéltem hozzá.
-Kala! Ne haragudj rám! Pici kis szösz, jól vagy?
Megvakargattam a fejét, mire ő hozzám dörgölőzött.
-Mira! 
Tommy hangját hallottam mögöttem, majd hátrafordultam. Mindketten felébredtek, és odajöttek hozzám.
-Jól vagy? Ne merészelj mégegyszer ilyet csinálni, halálra aggódtam magam miattad!-mondta Newt, majd hosszasan megölelt. A vállára hajtottam a fejemet, de sajnos ennek az idilli állapotnak pár másodperc múlva végeszakatt.
-Húzzatok szobára srácok!-mondta Thomas röhögve. Megütöttem a vállát miközben én is nevettem, majd őt is megöleltem. Visszaültünk az ágyra, és elmesélték, hogy mi történt az elmúlt (mint később kiderült) 1 napban.
-Jamest dutyiba vágták, majd csak később kerül kihallgatásra. És Bent sem toloncolták ki tegnap este, mert ahhoz neked is jelen kellett volna lenned.- mesélte Newt.
-Én... azon gondolkodtam... hogy talán nem kéne kitoloncolni. -mondtam megfontoltam, mire mind a ketten meglepődve néztek rám.
-Dehát miért?
-Mert.. csak egyszer nem tudta kontrollálni önmagát, de ezért még nem kéne meghalnia. Zárjátok a dutyiba 5 hétig, vagy nem tudom de végülis nekem se lett semmi bajom, szóval..- mondtam. Igen, féltem Bentől. A vágás a karomon még mindig lüktetett ha hozzáértem, de a fiú nem érdemelte ki a halált.
-Nézd Mira.-kezdte Newt- Értem, mire gondolsz, de ez nem kivitelezhető. Alby megmondta még aznap, hogy aki hozzád ér azt kitoloncolják. Ő is tudta ezt és ezzel szemben mégis megpróbálta, sőt még sérülést is okozott neked, amivel egy másik szabályt is megszegett. Mi azért éltünk itt túl annyi ideig, mert nagyon szigorú Rendhez tartjuk magunkat. És különben is, ha most nem tesszük meg, a többieket mi tántorítaná el attól, hogy ők is bepróbálkozzanak nálad? -kérdezte. Átgondoltam amiket mondott, és be kellett hogy lássam, igaza van. Bólintottam egyet, aztán másról kezdtünk beszélgetni.
Egy kis idővel később kinyitódott az ajtó, és Chuck lépett be rajta.
-Hé srácok meghoztam a reggelit a csaj... Mira! Hát te felébredtél?
-Jó reggelt Chuck! -vigyorogtam rá.- az ott rántotta?
-Ühüm!
-ADJ! -úgy néztem rá, mint egy ragadozó a prédájára, mikor odaatta a kajámat. Az egészet befaltam 2 perc alatt, és mikor felnéztem, a 3 fiú megdöbbent pillantásába botlottam.
-Mi van? Éhes voltam.-mondtam, majd megrántottam a vállam. Aztán megint kinyítódott az ajtó, most azonban Minho jött be.
-Halihó gyerekek, jöttem megnézni hogy van... Hát te felébredtél? -nézett rám Minho őszite csodálkozással, mire én elnevettem magam. Nem hiába mondják, hogy a történelem ismétli önmagát.
-Neked is jó reggelt!

Sziasztok! Ne haragudjatok,  hogy ez csak egy ilyen rövid kis rész lett, de megígérem hamar hozom a következőt 😊❤🖤