Veszett szerelem

Kert-Kaland

-Nem megmondtam neked, hogy sikerülni fog? - mondta vigyorogva Tommy, miközben összeborzolta a hajam. Nevetve és sikítozva próbáltam menekülni előle, amiből végül egy gyerekes fogócska lett. Még sérült lábbal is gyorsabb volt nálam, szóval fél perc menekülés után a földön kötöttünk ki. Mindketten önfeledten nevettünk, és csak feküdtünk a földön. Az idilli helyzet eltartott pár percig, aztán felálltam, hogy rendbe szedjem magam. Thomas segített leporolni, bár ő se nézett ki jobban.
-Szóval kóronc leszel. Lesz egy személyi kóroncom. Ez tetszik. -vigyorgott Tommy.
- Én? Személyi kóronc? Tudod mikor.. - röhögtem rá, miközben kiszedtem egy falevelet a hajából. Aztán Thomas mögött  megpillantottam a kertet. Newt is ott  térdelt, és ültetett valamit, láthatóan nagyon odafigyelve.  Elmosolyodtam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve odamentem a veteményes kerítéséhez Tommyval a nyomomban.
-Szia Newt! Mi jót csinálsz? -kérdeztem, mire az említett felnézett, és halványan elmosolyodott. Letette a lapátot és a kesztyűt, és felállt.
-Mira! De jó téged itt látni! Semmi különöset, csak paprika palántákat ültetek. Milyen volt a kóroncoknál?-kérdezte érdeklődő tekintettel, én pedig egyszerűen szó nélkül elmosolyodtam.
-Tudtam, hogy sikerülni fog. - derült fel a fiú mégjobban.- Mikor kezdesz?
-Ezen a héten még próbaidőn vagyok, és majd csak aztán.-válaszoltam, aztán olyat mondtam, amire semmi ésszerű magyarázatom nincs, egyszerűen csak kijöttek a szavak a számon..- Addig is, elengedtek a mai napra. Nem kell egy kis segítség az Ekéseknél?
Newt meglepődve nézett rám. Próbáltam több érzelmet is leolvasni az arcáról, de egyszerűen képtelen voltam. Magamban már kétszer elástam magam, élve. Miért kéne nekik segítség? És miért pont az enyém? És..
-De, miért is ne? A társaság mindenképpen jól jön, kibököttül unalmas ha egyedül vagy itt. -mondta aztán elgondolkodva, én pedig majd' leszédültem a lábaimról. - Gyertek be! -intett Newt. Nah, igen. Thomasról már meg is feledkeztem. Egy kis csalódottság suhant át az agyamon, de rögtön elhessegettem. Aztán a mögöttem lévő fiú is megszólalt.
- Ne haragudjatok, de ezt most kihagyom. Ha holnap tényleg mehetek futni, akkor addigra össze kéne szednem a cuccaimat. Jó ültetést!- mondta és azzal a lendülettel elment. Csak néztem utána. Most komolyan itthagyott?
-Nem jössz?-kérdezte Newt, mire feleszméltem a bambulásból, és beléptem a kertkapun.
Ez csak egy elszeparált részlete volt a kertnek, így csak a fiú és én voltunk egyedül. Newt adott egy kesztyűt, majd leguggoltam vele szembe.  Megmutatta, hogyan és mit csináljak, én pedig tettem amit mondott.
Jó volt nézni, ahogy dolgozik. Óvatosan fogta a növényeket, finom mozdulatokkal takarta be őket földdel, érzéssel nyúlt hozzájuk. Kikérdezett a kóronc-tesztemről, én pedig őt a kertészkedésről. 
-Ha te vagy a Tisztás másod főnöke, akkor hogy lehet, hogy nem vagy  elöljáró?-kérdeztem őszinte kíváncsisággal.
-Hát, mivel nem az elejétől fogva dolgozok itt. Először futár voltam.
-Futár?- teljesen ledöbbenttett. Sose kérdeztem rá a bicegésének okára, de akkor kezdtem sejteni.- De.. mi történt? Miért hagytad abba?
-Volt egy kisebb balesetem, így már nem voltam elég gyors, hogy feltérképezzem egy nap alatt a zónámat. Ezért kellett más munkát választanom. Tulajdonképpen bírom ezeket a bökötteket is, szóval... - mondta elmerengve.
-De nem nagy váltás? Mármint a futárok és az ekések... nagy különbség van köztük. Az egyik az egész napos pörgés, a másik meg a nyugis munka.
-Hidd el, nekem 1 év futárság után pont jól jött a pihi.- nevetett fel Newt. Még mindig nem tudtam felfogni. Aztán a fiú szó nélkül felállt, és elindult a kert vége felé. Nem tudtam miért megy, így felálltam, és csendben követtem. Egy fedettebb részhez mentünk, ahol rengeteg láda föld volt. Newt felkapott egyet, megfordult és amint meglátott, kis híján felkiáltott. A kezében lévő föld fele a földön, a másik fele rajtam kötött ki. Ő is hátraugrott, és én is, majd pár másodperc után egymásra néztünk. A ruhám tiszta föld volt, ő pedig kezével hátul támaszkodva, halálra vált arccal nézett rám.
-Mira! Basszus ne haragudj, én nem tudtam hogy itt vagy, azt hittem... a kibökött életbe, de szerencsétlen vagyok! -mondta aztán gyorsan Newt, én  pedig úgy döntöttem, hogy megviccelem. Végignéztem magamon, kissé dühös fejet vágtam. Leporoltam a ruhámat, közbe a tenyerembe rejtve egy adag nedves földet, Newtra néztem, közelebb léptem hozzá, és 2 másodperc kivárás után az arcára kentem vigyorogva a földet. Ezen ő méginkább meglepődött, és azt a fejet látva amit vágott, elnevettem magam. Az arcához kapott, lenézett a kezére, aztán rám. Majd végül elröhögte magát.
-Ezt nem hiszem el! -mondta, ezután pedig egy vad sárcsata vette kezdetét kettőnk között. Tíz perccel később mindketten a falnak dőlve röhögtünk.
Pont a keleti kapuval szemben ültünk, így mindketten kiszúrtuk mikor a futárok befutottak a tiszrásra. Minho volt legelöl, és egyből a térképszoba felé vette az irányt. Vége volt a munkaidőnek.
 Newt felállt, felém nyújtotta a kezét, és felsegített. Befejeztük a palántákat, aztán fáradtan,nyakig sárosan de boldogan léptünk ki a kertkapun.