Veszett szerelem

Remény

Aznap este ismét eljöttek a siratók. Mi a pincében vártunk, és csak reménykedtünk, hogy nem pont minket választ ki az egyik dög. A szörnyek Zartot vitték el, majd miután elmentek, visszamehettünk az ágyainkhoz. Természetesen nem aludtam sokat hanem kitaláltam egy tervet.
Holnap reggel hajnalban elmegyek a tuskókhoz Kalával.(Az utóbbi időben kiderült, hogy remek a szaglása) Megszagoltatom vele Minho ágyát, és megkeressük. És ha megtaláltam, kifaggatom. Valahogyan csak segíthetek... plusz meg akarom tudni hogy mi a baja annak a bököttnek.
Azt is ki kellett találnom, hogy hogyan kelek fel hajnalban, úgyhogy előtört belőlem a mérnöki énem. Az ágyam mellett volt egy fatuskó, amire egy vödör vizet tettem. A vödör aljára egy kötelet kötöttem, amit úgy rögzítettem a földhöz, hogy szép lassan folyamatosan lazuljon. Ha a számításaim pontosak, akkor pontban fél 5-kor a víz a fejemre loccsan, én pedig felébredek. Éljen.
Persze Tommy kérdezgetett, hogy mit és miért csinálok, de kikerülgettem a kérdéseit. Ugyanúgy ő se volt hajlandó beavatni abba, amit találtak.

Aztán elérkezett a reggel. Egy vödör jéghideg víz ébresztett, amitől majdnem sikítva ébredtem fel. A tervem egyik része bevált. Tiszta vizes fejjel és ruhával indultam Minhohoz. Nem volt vesztegetni való időm, siettem.
Kalamajka futott mellettem, mire végre elértük az erdő szélét. Megszagoltattam vele előbb a futár ágyát, amiben mint gondoltam, nem találtam meg. Az első fánál Kala hegyezni kezdte a fülét és szaglászott.
-Gyerünk Kala, keresd!- néztem könyörgően a kutyára, aki mintha megértette volna, elindult céltudatosan egy irányba. Boldogan mentem utána, fákon és bokrokon át.
Még a temetőn is átvitt, mire elérkeztünk egy kis kunyhóhoz az erdő mögött.
Még sose láttam. Nem tudtam, hogy ez lesz-e az, de reménykedtem benne. Boldogan megsimogattam Kala fejét és adtam neki egy kis hússzeletet. Bekopogtam a faház ajtaján, de hiába vártam választ, nem kaptam. Hát nem volt mit tenni, benyitottam. Bent egy hatalmas asztalt találtam, rajta az útvesztő óriási makettjével, Minho pedig az asztalra borulva aludt. Elakadt a lélegzetem.
Csak álltam ott, és nem jutottam szóhoz. Mit keres ez itt? Ez az egész útvesztő? Mik azok a számok rajta? És Minho...? 
Így, végszóra felébredt a fiú. Tekintetét lassan, fáradtan rámemelte, majd hirtelen felugrott.
-Princess! Mármint.. Mira! Mit keresel te itt? És miért vagy tiszta víz?!- kérdezte, miközben gyorsan letakarta a makettet. Fájt, hogy kijavította magát. Hiányzott a régi Minho.
-Én... beszélni szerettem volna veled még mielőtt elmész.- válaszoltam neki, mire Minho felállt, lassan megfordult, és közelebb lépett hozzám. A szemében a düh, és a szomorúság (?) Keveréke csillogott. Halkan beszélt de nekem az pont elég ijesztő volt.
-De mégis hogy találtál meg? És hogy gondoltad hogy bejössz ide? Ehhez nem volt jogod!-mondta végig a szemembe nézve, jól kihangsúlyozva minden egyes szót. Erre fellángolt bennem a harag.
-Neked se volt jogod sok mindenhez, mégse érdekelt! -Válaszoltam vissza neki elszántan ugyanazzal a hangerővel, mire egy kicsit visszavett. Hátralépett egyet, és lenyugodva kérdezett.
-Miről beszélsz?
-Jól tudod miről beszélek.
-És ha nem?
-Hát akkor megszívtad.- erre csak felhorkantott, és kivárt pár másodpercet.
-Felteszem tudom miről van szó. Csak ezért jöttél?
-Nem. Segíteni akarok. -itt röviden és gúnyosan felnevetett.
-Segíteni? És mégis miben?
-Ne csináld már Minho! Kezelj legalább egy kicsit emberként! Tudom, hogy találtatok valamit. Én pedig segíteni akarok a "nyomozásban". Nem az a kislány vagyok, aminek mindig is hittél, és ha adsz egy esélyt, bizonyítok is!-vágtam vissza neki, mire közelebb lépett, és már csak 20 centi válaszott el minket. Az arcomhoz nyúlt, és egy kósza hajtincset igazított vissza a helyére, miközben suttogva beszélt.
-Sosem hittelek kislánynak... - A kósza hajtincsemet visszaigazítva a szemembe nézett és aznap reggel már másodjára akadt el a lélegzetem.
-Minho..- muszáj volt megszólalnom. Nem szórakozhat velem kedvére.  A futár feleszmélve hátrébblépett, hátatfordított nekem és úgy folytatta.
-Segíteni akarsz? Legyen. De felkészítelek, hogy ez csak egy ötlet volt amit a te drága Thomasod talált ki, és egyátalán nem biztos hogy működik. Még Alby se hisz benne. Gyere ide!-utasított, én pedig mellé léptem. Lerántotta a leplet a makettről, és magyarázni kezdett.
-Ez itt a teljes útvesztő. Minden egyes részletét bejártam, ha lett volna kijárat, megtaláltuk már volna. Ezek a számok pedig az útvesztő zónái. Minden nap más-más zóna van nyitva, tegnap például a hetes volt.
És ez a fekete folt itt a Szikla. Thomassal épp az útvesztőben futottunk tegnap,  amikor váratlanul megjelent egy bökött fenevad. Azonban ahelyett, hogy minket kezdett volna üldözni, a Szikla felé sietett. Követtük, láttuk hogy leugrik a szakadékba, és eltűnik. Utána megnéztük magunknak a lyukat. Köveket dobáltunk bele, amik fennakadtak úgy 5 méterrel lejjebb, kivéve egy 1 négyzetméternyi területen. Ott csak úgy kámforrá  váltak. Arra gondoltunk, hogy az lehet a Sirató-odú, és onnan jönnek ezek a kibökött dögök. Na már most, valószínűleg csak ott lehet kijutni innen, viszont ha csak ennyi lenne, akkor nem lett volna értelme a többi zónának. - rezzenéstelen arccal magyarázott, és én se szakítottam félbe.
- Elkezdtünk gondolkodni egy kódban, de nem jutottunk messzire. Néztük a térképeket is, az ellenszérumokat, még a kibökött indákat is végignézegettük, de semmi! Talán csak egy újabb zsákutca.- csendben maradtam, és emésztgettem a történteket. Nem, ez nem lehet zsákutca. Ha azt akarnák, hogy meghaljunk, már rég halottak lennénk. Valaminek lennie kellett még...
-És a falak?
-Mi van a falakkal?
-Nincs összefüggés a mozgásukkal kapcsolatban?
-Már megnéztük. Minden zónának az egynapi  térképeit vetettük össze, tehát az elsőtől a nyolcasig, de semmi. Értelmetlen időpocsékolás.- még sosem láttam Minhot ilyen csalódottnak. Azt mondta minden zónát naponta hasonlítottak össze. De hát mivan, ha...
És akkor bevillant.
-Minho! Van egy ötletem! Vigyél a térképekhez!

Nem telt bele 5 perc, és Minho, Kala meg én már a térképszobában voltunk. Nem mondtam el neki semmit a tervemmel kapcsolatban, mert ha tévedek, akkor hiába való lett volna az egész. De tudtam, hogy nem tévedek. Éreztem, hogy ez lesz a megoldás.
-Rendszerezve vannak a térképeitek?-kérdeztem, mire kissé sértődötten válaszolt.
-Persze, hogy rendszerezve vannak! Hát minek nézel te minket? És különben is, miféle ötleted van?
-Psszt! Fogd be bökött, így nem tudok gondolkodni. Inkább hasznosítsd magad, és add oda az első zóna egy hónapi térképeit. -majd azért még utána odatettem, hogy légyszíves. Minho durcásan felnyitotta az egyik ládát, és odaadott egy köteg lapot.
-Gyerünk Princess, tégy csodát!- mondta a futár, mire én kiléptem az első 10 lappal a kezemben a szabadba. A felkelő nap felé tartottam a térképeket, mire azok össze-vissza vonalakat alkottak.
Kivéve a lapok közepén. Ott egy üresebb űr szerűség kezdett kialakulni, de túl vastagok voltak a lapok, illetve nem is az összeset tettem össze, így még kiolvashatatlan volt.
Minho szó nélkül elrohant a konyha felé, és 1 percen belül rengeteg sütőpapírral, ceruzával, és ollóval tért vissza.
-Gyerünk! Siess, kapuk nemsokára nyitódnak!
Nekiestünk az első zóna térképeinek átmásolásához, és úgy 15 perc alatt meg is voltunk. Amikor az utolsó lappal végeztünk, egymásra néztünk. Vagy most, vagy soha.
Összerendezgettük a lapokat, Minho felemelte  őket, kinyitotta az ajtót, és szép lassan a fény felé emelte a köteget.
A lapok közepén egy jól látható L betű állt.
Minho vigyorogva hátranézett, lerakta a lapokat, felkapott és megpörgetett a levegőben.
-Tudtam én! Tudtam, hogy megcsinálod!- kiabálta nevetve.
-Mit tudtad?! Nem is hittél bennem!
-Ha nem hittem volna benned, akkor most nem lennénk itt. -mosolygott a futár, majd letett, és szorosan magához ölelt. Én is visszaöleltem, aztán egy kopogást hallottunk a kunyhó ajtaja felől. Összenéztünk, és tudtam, ugyanarra gondolunk. Nem akartuk, hogy bárki meglássa a térképeket, legalábbis még nem.
Minho odalépett az ajtóhoz, és résnyire nyitotta az ajtót.
-Newt! -sóhajtott fel a futár, és beljebb engedte a fiút. A hasamban lévő pillangóraj életre kelt, főleg, hogy csurom vizesen álltam ott a térképszobába reggel 5-kor, és fogalmam sem volt, hogyan fogom mindezt kimagyarázni. Amikor Newt belépett, egyből meglátott, és megtorpant.
-Mira??-kérdezte meghökkenve, majd tetőtől talpig végigmért, és egyik szemöldökét pimaszul felvonta. Először nem értettem miért, aztán leesett. Egy fehér ing volt rajtam, ami teljesen átázott. Hirtelen összefogtam a kezeimet a mellkasom előtt, majd úgy köszöntem.
-Neked is szép jó reggelt Newt!
-Mit keresel te itt ilyenkor? És miért vagy tiszta víz? Tulajdonképpen mi folyik itt?-kérdezte nyugodtan, de a hangjából kirítt az idegesség. Csak nem féltékeny?
Összenéztem Minhoval, aki elmagyarázta neki a történteket. A fiú előbb hallgatott, majd megszólalt.
-Nem hiszem el.
-Hát akkor gyere ide, és nézd meg a saját szemeddel!-hívtam oda felkapva a papírköteget, és az ajtóban a nap felé fordítva megmutattam neki.
-Bökjetek meg, csak álmodom!- nézett a lapokra Newt, és a szemében az igazi örömöt láttam. A reményt.
-Nem, nem csak álmodsz! Még ma meg kell néznünk a többi zónát is, és meg kell szerveznünk a kijutást is.- vázoltam fel neki.
-Mira! Dehát te reszketsz! - pillantott rám a fiú, és még mielőtt tiltakozhattam volna, levette a pulcsiját, és rámadta.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá, mire ő is visszamosolygott rám. -Tehát. Én mindenképpen jelen akarok lenni és segíteni a térképekkel, és jó lenne ha te is itt lennél- néztem Newtra,- ti pedig Tommyval menjetek ki az odúhoz, és készítesetek valami... létrát, hogy le lehessen majd mászni. Mit szóltok?-néztem a fiúkra.
-Rendben, de kell egy gyűlés, ahol elmondjuk mi a helyzet. Biztos vagyok benne, hogy lesznek akik nem jönnek velünk. Jó lenne ha még ma este elmehetnénk, nem kéne több embert elvesztenünk.-mondta Newt, mire Minho helyeslően bólintott.
-Okéság. Newt, 11-re írd ki a gyűlést, addigra visszaérünk Thomassal.
-Rendben. Akkor én most még ideküldök pár megbízható embert, Mira, a térképeket pedig rád bízom. 11-kor találkozunk a gyűlésterem előtt. - mondta Newt, majd odajött hozzám, megölelt, és enyhe bicegéssel kiment a kunyhóból. Minho is épp indulni készült, és már féllábbal kint is volt, mikor utánakiálltottam.
-Minho! -megállt, és hátranézett.
-Igen Princess?
-Vigyázzatok magatokra.-mondtam, mire a szemembe nézve biccentett egyet, és kiment.
Leültem a faasztalhoz, elővettem a 8 zóna térképeit, és elkezdtem vagdosni a sütőpapírokat.
Egyedül akkor álltam meg, amikor meghallottam a kapuk nyitódását.