Veszett szerelem

Lehetséges volna...?

A helyzet feszültsége még mindig nem adott magasságából. Teljes csend telepedett az egész "pincére", fent egy lélek se, lent pedig az egész tisztás volt.
Kivéve persze azt a fiút, akit elvittek a Siratók.
Mindenki csendben várt, nem tudták mit is kéne most csinálni, amikor hozzám közel hirtelen egy fiú ugrott fel. Ismeretlen volt számomra, de a többiek szájtátva bámulták. A fiú üvöltözni kezdett, véreres szemei ide-oda ugráltak, látszólag nem volt magánál. Kezeit össze-vissza dobálta, miközben a véres nyála kifolyt a szája szélén.
-Mind meg fogtok halni! Mindannyian! Minden este ide fognak jönni, és megölnek titeket! - üvöltötte torka szakadtából. Newt, Alby és Thomas megindultak felé, miközben olyasmit kiabáltak, hogy "Gally! Hagyd abba!"
Hallottam már ezt a nevet korábban. Aznap este, mikor a srácokkal belógtunk a konyhába. Azt mondták ő a legidegesítőbb tisztárs.
-Egyesével fognak titeket levadászni, és semmit sem tehettek majd! Mindig csak eggyért jönnek, míg mindnyájan  meghalunk! Adjátok fel, innen nincs kiút.- kiáltozta Gally, mire Tommy kiabált vissza neki.
-Gally! Fejezd be, megőrültél?! Honnan  veszed, hogy...
-Fogd be Zöldfül! Minden veled romlott el, minden! Most meg itt van ez a lány is...- ekkor az őrült rám nézett. Vérben forgó szemeit az enyémbe fúrta, és mintha vicsorított is volna.
-Kuss Gally!- üvöltött rá Alby, de ő nem hagyta abba. Kinyitotta a felette lévő csapóajtót, és úgy folytatta.
-Ti ezt nem értitek nyomorult bököttek! Mind itt fogtok megrohadni!-üvöltötte összeszorított fogakkal, majd mielőtt bárki visszatarthatta volna, szó nélkül kiugrott a csapóajtón. Mindenki tátott szájjal nézte a jelenetet, majd mikor kiugrott, többen is utánanéztek.
-Merre ment?! -kérdezte Alby dühösen. A fiú, akire nézett halál sápadtan válaszolt.
-Az útvesztőbe. - erre ha lehet, még nagyobb csend lett.
-Hogy mehetett volna már az útvesztőbe te bökött, zárva vannak a kapuk!- szólt rá Thomas, majd a fiú kivárt egy másodpercet mielőtt válaszolt.
-Nem. Nincsenek.

Albyék senkit nem engedtek ki a pincéből hajnalig. Amikor viszont felkelt a nap, előmerészkedtünk rejtekhelyünkről, és mindenkit elküldtek dolgozni. Én még munka előtt a szokásos reggeli helyemre mentem, fel a rozoga kis kilátóba.
Csendben ültem, néztem a fényes korongot és elgondolkoztam a tegnap este történtekről. Vajon miért történhetett mindez? Mi fog történni ma éjszaka? Ismét elbújunk? Az nem fog sokat segíteni. A siratók újból visszajönnek.
Talán Gallynek volt igaza, és egyesével ölnek meg minket. És mi tétlen fogjuk várni?
Gondolataimból egy a vállamat megérintő kéz szakított ki. Ijedten hátrafordultam, majd Newtot pillantottam meg magam mögött.
-Szia Mira! Leülhetek? -kérdezte mosolyogva. Az a mosoly fáradt volt, gondterhelt, fájdalommal teli, de mégis volt. És csak ez számított.
-Szia! Persze, gyere csak.-válaszoltam a pillangóimmal küszködve.
-Gyakran jársz ide?
-Igen, mondhatni. Minden reggel megnézem a napfelkeltét. Van benne valami... nyugtató.-Erre nem válaszolt semmit, csak némán bólintott. Csendben maradtunk egy pár percig, ami nem is volt baj. A félelem ott lebegett a Tisztáson, hiába is próbálták leplezni.
-Mi fog most történni Newt?- kérdeztem a fiút, aki gondterhelten lehajtotta a fejét, majd pár másodperc után tekintetét rámemelte.
-Nem tudom. De kitalálunk valamit. -mondta, és én elhittem neki. -Addig is viszont dolgoznunk kell, nem igaz? Gyere menjünk.- húzott fel, majd lelépkedtünk a létrán. Newt lesegített, és elkísért a kóroncokhoz. Szokásomtól eltérően korábban érkeztem, amit Clint csak egy biccentéssel jutalmazott.  Megfordultam, hogy elköszönjek Newttól, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem. Nem tudom miért, talán a sok stressz miatt ami felgyűlt bennem, vagy csak mert Ő volt az.
Először meglepődött, aztán visszaölelt. Egy fél percig így maradtunk, végül szó nélkül elment. Tegnap este több tisztárs is megsérült a sirató-támadás alatt, úgyhogy ma őket láttam el.
Szerettem a kóronc-háznak azt a részét, ahol én dolgoztam. Volt mellettem egy ablak, így mindig ki tudtam nézni, és meglesni a többi tisztársat.
Ez az ablak most sem okozott csalódást.

Kívülről arra lettem figyelmes, hogy semmi sincsen. Ezalatt arra gondolok, hogy elhallgattak a munkazajok. Kinéztem az üvegen, és meglepő dolgot láttam; Thomas és Minho jöttek vissza az útvesztőből. Newt és Alby futottak oda hozzájuk, mire ők egyből beszélni kezdtek. A többi tisztárs is őket nézte, bár volt egy-kettő akik nem törődtek velük. Épp egyedül voltam a szobába, letettem a kezemben lévő gézt, és megpróbáltam  leolvasni az arcukról, hogy miért jöhettek vissza.
Nem sikerült.
Kinéztem az ajtómon, de sehol se láttam se Clintet se Jeffet, úgyhogy csendben kimerészkedtem a kunyhóból. Newt és Alby azóta elmentek onnan, Tommy és Minho pedig a térképszoba felé tartottak mikor beértem őket. Már messziről kiáltottam nekik, mire mindketten hátranéztek. Szemükben izgalmas szikra csillogott, így jobb kedvre kaptam. Talán jó hírt hoztak.
-Srácok! Miért jöttetek vissza? -futottam oda hozzájuk, ők pedig lassan sétálva válaszoltak.
-Ne érdekeljen.-mondta Minho közömbbel a hangjában, amitől nagyon feldühödtem. Hogy mondhat ilyet? Egyátalán mit csináltam, amivel így magamra haragítottam? Thomas finoman oldalbabökte az elöljárót, miközben maga elé mormolt egy "Minho.." felszólítást, de ezt akkor se hagyhattam. Megfogtam a futár vállát, és magam felé fordítottam. Meglepődve nézett rám.
-Neked meg mi bajod van? Mit csináltam, hogy ilyen ellenségesen bánsz velem? Folyamatosan kerülsz, lerázol, most meg ez. Őszintén, mit tettem?!- kérdeztem tőle dühösen.
-Semmit! Nem csináltál semmit, és nekem sincs semmi bajom!-válaszolt vissza szintén idegesen.
-Akkor válaszolj!
-Nem.
-Miért?
-Mert nem akarok hamis reményszikrát ébreszteni benned! Modt elégedett vagy?!- kérdezte Minho dühösen, majd elviharzott a térképszobába. Thomas és én csak álltunk ott és néztünk utána.
-Ne aggódj, csak le kell nyugodnia... kicsit ideges, de biztos vagyok benne hogy nem gondolta komolyan. -mondta Tommy. Még pár másodpercig álltam ott, aztán dühösen visszamentem dolgozni. Egy srác karjába majdnem elszorítottam a vérkeringést mérgemben, de aztán lenyugodtam.
Minho azt mondta, hogy nem akar bennem hamis reményt ébreszteni.
Tehát... lehetséges, hogy találtak valamit amivel kijuthatunk innen?