A napraforgó csak szüntelen nézett fel az ég felé. Társaival ellentétben, ő soha nem horgasztotta le a tekintetét. A Napot várta. Úgy hitte, ha a keresi, megtalálja az életet adó napfényt. Ő szerelmes volt a Napba. A Nap pedig letörölte felhőkönnyeit. Eloszlatta kétségfelhőit, és sugarakkal árasztotta a kis napraforgót. Lucast.
Aztán nem tudta, jól tette-e.
A Nap soha nem tudta, mit tegyen. Ezért újra maga elé vonta felhőkarjait. Elfordult a kis Napraforgójától
YOU ARE READING
Akiket mindig elítéltünk
Romancemert azokká váltunk lassan, akiket mindig elítéltünk. mi, akik félreismerték egymást akik megtalálták egymásban a művészetet aki titkolózott és aki gyanútlan volt akik mégis megérdemelték egymás szerelmét ✨
