Akiket mindig elítéltünk

S z ü l i n a p

- Lucas! Jézusom! Köszönöm szépen!- kapom a szám elé a kezeimet, ahogy megpillantom a fiúkat.

Chris, Peter és Oliver Lucasszal egy sorban állt, és mosolygott rám, vagy talán vicsorgott. A ház fel volt díszítve, lufik lógtak a plafonig, a földön pedig a rámlőtt konfetti azon része volt, ami nem a hajamba vagy a ruhámra került.

- Fújd el a gyertyákat!- nyújtja elém a tortát, ahogy tengerkék szemeiben megcsillan a tizenhét gyertya fénye, és mintha egy pillanatra visszarepülnék az időben, a térben, messze innen, az óceán partjára a kikötőbe, a hajóra, amit halkan ringatott a víz alattunk. A víz, ami csillogott a ragyogó napfényben, pont, mint Lucas íriszei.

- El ne felejts kívánni- figyelmeztet Evelyn

- Mit kívánhatnék, nálatok jobbat?- veszek mély levegőt, és ennyi boldogságtól egy szuszra az összes lángot elfújom.

Kívántam.

- Melyikőtök ötlete volt?- kapkodom boldog mosollyal arcomon a tekintetemet Evelyn és Lucas között.

- Az övé- mutatnak mindketten a mellette állóra, szinte egyszerre, majd a barátnőm elneveti magát

- Az enyém volt -vallja be Evelyn- de Lucas is nagyon sokat segített. Meg a srácok is- pillant Chrisre, Peterre, Oliverre és Erickre, akik felsorolási sorrendben léptek a nappaliba állított kis asztalkához, papírányéraikkal és műanyagvillájukkal a kezükben.

- Azt sem tudom, hogy köszönhetném meg nektek- ölelem meg szorosan Evelynt, és oldalrasandítok szememmel, Lucasra pillantva. Még mindig mosolyog rám.

- A kocsiban hagytad a ruháidat, amikor jöttünk haza- szólal meg a barátom- És talán van valami, amit nem viseltél.

- De... -kapkodnám a szavakat, ahogy felvillan előttem a ragyogó ruha rózsaszín fodros szoknyája.

- Hoztam magammal én is, nyugi- kacsint a barátnőm- És mindjárt jönnek a vendégek is- fűzi hozzá boldogan

- Milyen vendégek?

-Carina, ez a te napod, és ma senkivel nem szabad haragban lenned. Csak a hangulat miatt hívtuk őket- segíti ki Chris, és ahogy kimondja utolsó szavág mondatában, az ajtón kopogás hallatszik

- Nyitom!- szalad oda a fiú- Evie, Carina, menjetek átöltözni

- Héhéhé- rázom meg a fejem- Ez az én szülinapi bulim, én nyitom ki az ajtót, rendben?- lépek Chris mellé, mire az beletúr világosbarna hajába.

- Hát jó- adja át helyét, én pedig szélesre tárom az ajtót, és megpillantom a négy lányt. Akikre legszívesebben azzal a lendülettel csapnám rá az ajtót.

- Boldog születésnapot, Carina, jöttünk bulizni, nehogy te is buli nélkül múlj el tizennyolc, mert azt nem venném a szívemre!- állít be Rebecca, hidrogénezett haját válla mögé dobva rózsaszín műkörmös kezével

- Hát... szia, Rebecca, és Fanny és...- kezdem őket üdvözölni elkerekedett szemekkel, ahogy beállítanak alig valamit takaró rövid szoknyácskáikban és topban.

- Na, mi van? Monopoly-partizni akartok mint a tizenkétévesek, vagy szülinapozni? Mi ez a ruha? Evelyn, Carina, nyomás, vegyetek már fel valami... szebbet, azt mondta Chris, csípjem ki magam ma estére

- Pont most terveztem-motyogja az orra alatt a barátnőm, majd vigyort varázsolva az arcára magával húz egy jobb oldalra nyíló ajtón keresztül a szobájába. Amit valószínűleg átmeneti raktárnak használtak. A pia és a papírpohár száma megszámlálhatatlan odabent, szinte már ha az ember erre a sok alkoholra néz, részeg lesz, pedig még egy kortyot sem ivott- Tessék- nyomja kezembe a sokat emlegetett, még mindig varázslatos ruhadarabot.

- Köszönöm- veszem el, és rögtön elkezdek átöltözni.

Evelyn hamar elkészül, pont ahogy én is. Egy pár fehér magassarkú cipőt kapok, amíg ő vörös, derekán fekete szalaggal megkötött ruháját egy fekete párral kíséri. Ezt is illedelmesen megköszönöm, ahogy belelépve felmérem a plusz centijeimet, ami tíz lehet, maximum.

Evelyn kinyitja a szobaajtót, és ismét a feldíszített nappaliba lépünk. Lucas egy lufit tart a kezében, ami a héliumtól magasra tör a levegőben. Közel lépek hozzá, mert másra sem vágyok, csak arra, hogy végre megcsókolhassam.

- Gyönyörű vagy- suttogja, ahogy egy pezsgőspoharat ad a kezembe

- Köszönöm- veszem el- De nem egy házibulihoz illik, szerintem. Sokkal inkább egy céges vacsi, vagy egy iskolai bál- nézek végig magamon.

- Ez a te bulid- kulcsolja kezemre ujjait. Mélyen a szemébe nézek, majd egy pillantást vetve ruháira észreveszem, hogy szokásos sötétkék farmerje felett egy fehér inget visel, aminek ujjait könyökéig felgyűrte.

- Úgy nézel ki, mint aki tegnap este szabadult részegen egy esküvőről- mevetem el magam

- Farmer van rajtam, farmert nem vennék fel esküvőre- feleli mosolyogva, ahogy végignéz magán- Evie azt mondta, öltözzek valamennyire elegánsan, de annyira azért mégse. Úgy, mint nekik-bök a lányok felé, akik éppen viháncolni kezdtek valamin- Ez nem jó?

- Pont ezért- vágom rá. Felháborodott szemekkel néz rám, de én inkább csókot nyomok ajkaira. Lucas félszegen viszonozza, de hamar elhúzódik.

Evelyn poharát egy műanyagvillával megkocogtatta, felhívva mindenki figyelmét. Az asztalról a többiek is elvették hosszúkás nyakú poharaikat, amik teli voltak töltve piros gyerekpezsgővel.

- Most komolyan?- nevetik el magukat a fiúk, mire Evelyn megvonja vállát, és annyit válaszol, hogy a formaiság kedvéért.

- Boldog születésnapot, Carina!- emeli magasra a poharát a barátnőm, a többiek megismétlik mondatát, és poharunkat összekoccintva mindannyian boldog születésnapot kívánnak nekem.

Mikor kiürültek a poharak, a házigazda Evelyn mindenkitől összeszedte őket és helyette papírpoharak kerültek elő, az asztalok pedig megteltek alkohollal teli üvegekkel, a legtöbb tag nagy örömére. Mind a négy fiú egyszerre csapott le a sörösüvegekre, Rebeccáék pedig vodkát találtak.

- Peter! -hallatja Fanny cicahangját- Mutasd csak meg a koktélkeverő képességedet- nyomja a kezébe az üvegeket.

- Máris- tolja ki az egyik asztalt a fiú kicsit előbbre, helyet teremtve magának mögé.

Oliver egy laptophoz lép, és egy Shawn Mendes számot kezd játszani a két hangszóró. Evelyn rámmosolyog. Hát hogyne tudná, hogy pont úgy imádom őt, mint Shawnt.

Égkék folyadék kerül Rebecca elé és Hannah nagy kerek fülbevalójával kortyolgatni kezdi, kikapva a kezéből. A fiú csak nézi a két lányt, ahogy egymás kezéből kapkodják a koktélját, miközben nekilát egy újabbnak.

Lucasszal táncolni kezdenénk a zenére, mikor valaki megböki a vállamat.

- Az ünnepeltnek- nyúlt felém Chris egy rózsaszínul kavargó, édes illatú löttyel telt poharat.

- Öhm, köszönöm- veszel el a fiúra mosolyogva- Ezt most igyam meg?- pillantok Lucasra

- Hát, várj megszagolom- hajol fölé

- Vegyszereket nem így szagolunk, ki tudja milyen vegyületeket öntött bele a srác

- Nem vagyunk kémiaórán- mosolyodik el, és átkarolja a derekamat- Gyerünk, idd meg, biztos finomat kotyvasztott neked Peter.

- Jó, de ha lassan ható méreg- figyelmeztetem, és a számhoz emelem a poharat.

- Maga az élet egy lassan ható méreg. - válaszolja, megpöccintve a papírpohár alját, a számba öntve szinte az egész tartalmát. Epres és valami keserűs citromos íze volt, mint a mojitónak, amit egyszer alkoholmentesen kértem a strandon, amikor az még olyan nagy divat volt.

-Nem rossz- felelem felhúzott szemöldökére válaszolva, ahogy égeti a torkomat enyhén az alkohol.- A következő a tiéd! Peter!- szólok a fiúnak- Lucasnak valami erőset, mert gonosz volt!