Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔

4.rész

×4 hónappal később×

-Gyere Mía! Indulnunk kell!-kiabáltam fel a szőke kislánynak. Pár másodperccel később a kis szőkeség robogott le a lépcsőn.

-Itt vagyok.-ugrott le a lépcső utolsó fokáról. Odasétált mellém, mire leguggoltam és felhúztam kicsi lábára a cipőjét, majd segítettem felvenni neki a hátizsákját, amiben ruhái és többi dolgai voltak. Felhúztam fehér Adidasom és felkaptam a baba rózsaszín hátitáskám, megfogtam Mía kezét.

-Szóval Mia a reptéren nem engedheted el a kezemet.-mondtam a kislánynak.

-Rendben Amanda.-bólintott a lány. Kisétáltunk a kocsimhoz és beültettem Míát a gyerekülésbe. Becsuktam a hátsó ajtót és beültem a vezető ülésbe. Beindítottam a kocsit és elindultam a reptér irányába. Egy óra múlva leparkoltam és leállítottam a kocsit. Kiszálltam abból, majd kivettem Míát. Kivettem a táskákat és segítettem a kis szőkének hátára felvenni. Én is a hátamra kaptam a táskám, majd kézen fogva mentünk be. Az egyik pulthoz sétáltunk, ahol ellenőríztettük a jegyeinket és az útleveleinket. Aztán megkezdhettük a beszállást. Elfoglaltul helyeinket, amitket Antoine szerzett nekünk. A focista pedig a legjobbat akarja a lányának, ami azt jelenti, hogy az első osztályon foglaltunk helyet. Pár perc múlva becsukták az ajtót és lassan megkezdtük a felszállást. Mia egyből bealudt, míg én könyvet olvastam.

Kemény hét óra utazás végre megérkeztünk a moszkvai reptérre. Leszálltunk a gépről és megkerestük a táskáinkat, amik a futószalagon jöttek ki. Felkaptam a miénket és rádtam Mia hátára, majd az enyémre is. Elindultunk kifele, mivel elvileg Antoine hívott nekünk taxit. Egy taxinál egy férfi állt kezében egy táblával, amin az a felírat virított, hogy Weiss és Griezmann.

-Gyere kincsem.-mondtam Míának. A kocsihoz sétáltunk és a sofőr kezébe adtuk a táskáinkat, aki egyből a csomagtartóba rakta azokat. Beültettem hátra a kislányt és mellette foglaltam helyet. Bekötettem a gyereket és magammal is ezt tettem. A sofőr beült előre és beindította a kocsit. Elindultunk valamerre, de nem tudtam, hogy hová mivel nem voltam valami tájékozott Oroszországban. Egy idő után az autó megállt egy szálloda előtt. Kiszálltam a kocsiból és kiszedtem Míát. Éppen fizetni akartam, mikor a férfi megszólalt.

-Nem kell fizetni. Antoine már fizetett.-szólalt meg angolul, majd eltolta a kezem.

-Rendben.-tettem zsebre a pénzt.-Viszontlátásra!-köszöntem el. Megragadtam Mía kezét a szálloda felé kezdtem húzni. Mikor beléptünk a recepcióra mentünk. A focista foglalt nekünk szobát. A nő a pult mögül odaadta a szoba kulcsot, mire elindultnk befele. Ahogy az aulába értünk megláttuk, hogy a focisták éppen jönnek ki az ebédlőből.

-Apa!-kiáltott fel Mía. Elengedtem a kezét, mire apja felé kezdett rohanni, aki egyből leuggolt, hogy lánya a nyakába ugorhasson. Mikor Mía odaért apja nyakába vetette magát, mire Antoine felállt és megpörgette a levegőben lányát. Hozzájuk sétáltam és rámosolyogtam a focistára.

-Köszönöm, hogy vigyáztál rá.-mosolygott.

-Semmiség.-vontam vállat. Antoine visszaadta a kislányt, de egy gyors puszit nyomott homlokára.

-Apa most elmegy, de a meccs után találkozunk.-mondta a kislánynak. Antoine elment, míg mi elfoglaltuk a szobánkat.

-Mi lenne ha most pihennénk egy kicsit aztán, majd elindulunk a meccsre.-tettem az ágyra a kislányt.

-Rendben.-bológatott. Én is végig dőltem az ágyon a kislány mellett.

Egy ideig néztük a tv-t, majd elkezdtünk készülődni. Míára ráadtam a fehér, francia mezét, amin a Griezmann nézv virított. Én is felvettem egy ilyen mezt és felkaptam a kislányt. Kezemben vele sétáltam le az aulába, majd ki az épületből. Elindultunk a stadion felé, ahová gyalogoltunk mivel fél óra gyalog út volt. A stadionnál ellenőrízetettük jegyeinket, majd elfoglaltuk helyeinket az első sorban. Lassan kezdetét vette a meccs, ami elég izgalmasan alakult.

Egy szabadrúgást követően a Horvátok a saját kapujukba találtak be. Aztán a huszonnyolcadik percben egyenlítettek. De a harminchetedik percben kezeztek a Horávtok a tizenhatoson beülül, szóval Antoine készül büntetőhöz. A labda mögé állt, majd neki szaladt elrúgta a labdát, ami a hálóban kötött ki. Így ért véget az első félidő. A második félidőben a Franciák két gólos előnyt szereztek Pogba találatával, de aztán Mandzukic betálált az ellenfél kapujába is, de végül Mbappé állította be a végleges eredményt. A bíró lassacskán lefújta a meccsét. Az összes francia játékos berohant a páyára. Griezmann viszont hozzánk sietett.

-Másszatok át! Segítek!-nézett fel ránk. Felemeltem Míát és Grizi kezébe adtam a focista letette a földre és rám nézett.-Te jössz!-mondta.

-Én asszem keresek egy bejáratot inkább.-mondtam bizonytalanul.

-Ne legyél nyuszi Weiss!-nyújtotta rám a nyelvét. Megforgattam a szemeimet és felmásztam a korlátra. Átléptem a felett, de elég magasan voltam.-Várj szólok Llorisnak. Ő úgyis magas.-szólalt meg.

-Antoine! El ne merj menni!-szóltam rá.

-Gyere te nyuszi!-nyújtotta fel kezeit. Lassan kezdtem lemászni, mikor két kezet éreztem a derekamon, majd a talajt a lábam alatt. -Nézd le se estél!-mondta Antoine.

-Na jó talán van egy kis izmod.-vontam vállat.

-Inkább menj ünnepelni.-mondta.

A Horvátok átvették az érmeiket, majd a Franciák is megkapták. A díjat Lloris emelte a magsba. Aztán kezdetét vette az ünneplés. Mindenki családja ott volt vagy legalább is barátnője. Itt ott megjelent egy-egy üveg sör, de nem ittak túl sokan. A csapat lassan összecihelődött és visszamentünk a szállodába, ahol aztán kezdetét vette az igazi buli. Nagyjából minden gyerek bedobta a szunyát, köztük Mía is, akit az én szobámban fektettük le aludni. Az aulára visszatérve. Hangosan szólt a zene, mivel a válogatottan kívűl senki nem volt ott, ezért kedvünkre bulizhattunk. Éppen lehúztam egy felest, mikor valaki megfogta a kezem és elhúzott a piás asztaltól. Az illetőre néztem, aki Antoine volt. Megjegyzem nem éppen józan állapotban.

-Gyere Amanda táncolni.-húzott magához az épület közepén, ahol mindenko táncolt.

-Én nem tudok táncolni Antoine.-motyogtam.

-De lassúzni csak tudsz!-rántott magához, mikor felcsendült egy lassú dal. A focista a kezeit derekamra vezette, míg én nyaka mögött kulcsoltam át kacsóimat. Lassan táncoltunk, de nem volt az igazi mivel Antoine össze-vissza dülöngélt az alkohol hatása miatt.

-Tudod Amanda én annyira szeretlek.-mondta vigyorogva.

-Mi...-folytattam volna, de a focista hirtelen ajkaimra tapadt.