Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔

7.rész

×5 nappal később×

Öt nap telet azóta, hogy Antoine szinte szerlmet vallott nekem, de én elbasztam. Azóta szinte semmi kedvem dolgozni járni, itthon pedig csak döglök. A házban szanaszét hevernek a pizzás és egyéb kajás dobozok. Antoine hozzám se szól, bármikor odamegyek hozzá ő elrohan. Egy szóval utál, ahogy csak lehet.

Sóhajtva dobtam le a táskám és feküdtem el a kanapén. Bekapcsoltam a tv-t és azt kezdtem bámulni. Nem is tudom mi ment benne, csak néztem. Ekkor a táskámban megcsörrent a telefonom. Előkotortam, majd elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emeltem.

-Jó napot Diego!-köszöntem főnökömnek.

-Jó napot Amanda! Vissza tudna jönni?-kérdezte.

-Persze.-tápászkodtam fel a kanapéról, majd kinyomtam a telefont. Az előszobába mentem, ahol belebújtam magassarkúmba, majd kiléptem a házból. A kocsimhoz mentem, ami beültem és elindultam a munkahelyem felé. Fél óra múlva leparkoltam az edzőpályánál. Kiszálltam a kocsiból és besétáltam az épületbe, ami a pályák előtt állt. Simeone irodájához sétáltam, ahol az ajtó előtt megálltam és bekopogtam.

-Jöjjön be!-kiabált ki, mire én bementem.-Á, Amanda már vártam.-mondta. Egy nagyot nyeltem, mert nem látszott rajta, hogy valami jó hírt közölne.

-Miről lenne szó?-kérdeztem.

-Hallottam, hogy összeszűrted a vizet Antoineval.-mondta.

-Baszki...-gondoltam magamban.

-Tudja, hogy megtiltottam az ilyes felé dolgokat.-nézett rám mérgesen.

-Sajnálom.-motyogtam.

-Tudja, hogy ilyen esetben, csak egy dolgot tehetek?-kérdezte.

-Kérem, ne rúgjon ki!-könyörögtem.

-Sajnálom, de ki van rúgva.-mondta.-Kérem távozzon!-mutatott az ajtóra. Lehajtott fejjel hagytam el az irodát, ami előtt egy kemény mellkasba ütköztem.

-Szia Amanda!-mosolygott rám Godín.

-Szia!-köszöntem letörten.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Kirúgtak.-suttogtam.

-Az kár.-mondta.

-Kérlek Antoinenak ne szólj, mert csak kiröhög.-néztem fel rá.

-Rendben.-mosolygott rám bíztatóan.

-Hát én most megyek. Szia!-köszöntem, majd kisétáltam az épületből. A kocsihoz mentem, amit kinyitottam, majd beültem abba és elindultam haza. Mikor haza értem, felsiettem a szobámba. Kihúztam ágyam alól a bőröndöt, majd szekrényemből bepakoltam a táskámba a ruháimat. Elővettem a lap topom és foglaltam jegyet a legelső Münchenbe tartó gépre. Az elektronikai eszközt is a bőrönbe tettem és kezemben a csonmagommal lementem az előszobába. Újra felvettem a cipőm és kimentem a házból. Beszálltam a kocsiba és elindultam a reptér felé.

Egy óra múlva leparkoltam a terminál előtt. Kiszálltam a kocsiból és kivettem a bőröndöm. Aztán bementem a hatalmas épületbe, majd leadtam a bőröndöm és ellenőrízttem a jegyemet. Elindultam a gép felé, amikor meghallottam egy hangos kiáltást.

-Amanda!-hallottam meg egy ismerősen csengő hangot. Hátra fordultam és megpillantottam Antoinet. Megálltam és megvártam, amíg a Francia odarohan hozzám.

-Azt hittem, hogy soha többé nem akarsz látni.-mondtam letörten.

-Godín elmondta, hogy Diego kirúgott.-mondta.

-Basszus a lepcses szájú.-forgattam meg szemeimet, mire Antoine hangosan felnevetett, aztán ez az édes kacaj abba maradt. Ekkor a hangos bemondó szólalt meg.

-A 371-es, müncheni járat utasait megkérjük, hogy szálljanak fel.-mondta.

-Nem mehetsz el! Itt van a helyed mellettem és Mía mellett!-jelentette ki.

-Sajnálom Antoine.-hajtottam le a fejem.-Kirúgatak és nem lenne miből fizetnem a házat.-motyogtam.

-Költözz hozzánk!-mondta hirtelen.

-Ez most nem fog menni. Most az a legjobb, amit tehetek, hogy haza megyek.-néztem bele kék íriszeibe. Ekkor megint megszólalt a hangos bemondó.

-A 371-es, müncheni járat utasait megkérjük szálljanak fel!-majd abba maradt a hang. Grizi szomorúan nézett rám, majd két keze közé fogta arcom. Hozzám hajolt és lassan megcsókolt. Lassan csókolóztunk, majd ugyanilyen tempóban is váltunk el egymás ajkaitól.

-Vigyázz magadra! Ha odaértél hívj!-ölelt át.

-Rendben.-bújtam hozzá. Pár másodperccel később elengedtük egymást, én pedig a pulthoz sétáltam, ahol megint csak ellenőríztettem a jegyem, majd mikor elindultam még visszapillantottam a focistára, akinek a szemei a könyfátyol miatt csillogtak.

-Szeretlek!-kiáltott utánam.

-Én is!-mosolyogtam rá bíztatóan, majd elindultam a gép felé, amibe beszálltam. Leültem a helyemre, majd kinyéztem a kis ablakon és láttam, ahogy Antoine a hatalmas üvegnél-ami a reptér egyik falánál volt kialakítva-nekem integet. Visszaintegettem neki, majd a repülő lassan megtelt és becsukódott az ajtó. A gép lassan elindult és felszállt.