Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔

13.rész

×6 nappal később×

Idegesen sétáltam a kis pulthoz a repterén. Ma visszamegyek Madridba, hogy elmondjam Griezmannak a hírt, mi szerint terhes vagyok. A nő leellenőrizte jegyemet, majd tovább engedett. Kisétáltam és felszálltam a gépre. Mikor leültem a székemre, kifújtam bent tartott levegőmet. A gép lassan megtelt, mire bezárták az ajtót, majd a elindultunk és felszálltunk.

Két óra múlva, újra spanyol földön sétáltam. A reptér előtt fogtam egy taxit, aztán lediktáltam Antoine címét. Mosolyogva figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. A taxi egy óra múlva, leparkolt a focista háza előtt, mire kiszálltam és kifizettem. Ekkor vettem csak észre, hogy egy ismeretlen autó áll a bejárón.

-Antoine biztos új kocsit vett!-mondtam magamban. Besétáltam a házba, ahol az előszobában egy magassarkú volt a földön. Idegesen sétáltam be, mikor a nappali felől hangokat hallottam. Egyből odasiettem, de aztán meg is bántam ezt. A focista ölében egy lány ült, miközben csókolóztak, ám a hangokra felkapták fejüket.

-Amanda!-dobta le magáról a lányt.

-Hogy tehetted?-sírtam el magamat. A focista nagy léptekkel jött felém és meg akart csókolni, de arra nem számított, hogy ajkaink talál helyett egy pofon csattan az arcán. Antoine feje hátra hajlott, majd szomorúan nézett rám. Egyből az előszobába siettem, majd visszabújtam a cipőmbe.-Soha többé nem akarlak látni!-csuklott el a hangom. Antoine szó nélkül állt és így nézte végig, ahogy elhagyom a házat. Sírva rohantam ki a házból, de az előtt valakibe beleütköztem, majdnem elestem, de ez a valaki elkapta a derekamat, ezzel megtartva. Sírva néztem bele barna szemeibe, amik érdeklődve pásztáztak engem.

-Baj van királylány?-kérdezte mosolyogva.

-Nincsen.-suttogtam.

-Akkor miért sírsz?-segített felállni.

-Ez egy hosszú történet.-csuklott el a hangom.

-Héj, ne sírj!-ölelt magához.

-Nem kell, hogy ezt tedd! Hiszen nem is ismersz!-jelentettem ki. Szemeimből újra előtörtek a könnyek. Sírva bújtam Iscohoz, aki szorosan ölelt.

-Semmi baj!-simogatta a hátamat.-Mi lenne, ha átjönnél hozzám,  készítenék neked egy nagy bögre forró csokit és utána kiöntenéd a szívedet.-kérdezte.

-Az most jó lenne.-suttogtam. A spanyol lassan elengedett, de megfogta a kezemet. Pár percig csendben sétáltunk, mikor Isco lelassított egy nagy ház előtt. Az ajtóig sétáltunk, amit a focista kinyitott és ellőre engedett. Bementem és levettem a cipőmet, aztán megvártam Iscot. Kibújt cipőjéből, majd beljebb sétált, mire én utána siettem.

-Ülj csak le.-mutatott a kanapéra, amit el is foglaltam. A focista elment, míg én a kanapén ülve néztem körbe a nappaliban. Pár perc múlva Isco, kezében egy bögrével sétált be a nappaliba. Hozzám sétált és odaadta a bögrét. Lassan kortyolgatni kezdtem azt, Isco pedig leült mellém. Gyorsan elfogyasztottam forró csokimat, aztán a bögrét a dohányzó asztalra tettem.-Szóval miért sírtál király lány?-kérdezte Isco.

-Ahonnan kiszaladtam, az Griezmann háza. Igazából nem is tudom, hogy együtt voltunk vagy sem, de az a lényeg, hogy egy másik lányt csókolgatott.-ekkor könnyeim újra utat törtek maguknak. Sírva borultam Isco nyakába, aki óvatosan az ölébe húzott.

-Semmi baj!-simogatta a hátamat. Fejemet a nyakhajlatába dugtam és kezeimmel szorosan magamhoz öleltem. Lassan felemeltem a fejemet és felnéztem rá. Isco biztatóan rám mosolygott, majd elkezdett közelebb hajolni. Lassan közelített, de mikor ajkaink majdnem összeértek egy kis gyerek hangot hallottunk meg, mire szétrebbentünk. Kimásztam Isco öléből, ekkor a nappaliba beszaladt egy kisfiú.

-Apa!-mosolygott, mire a focista felállt mellőlem és megölelte a kisfiút. Mosolyogva figyeltem őket, ahogy ölelik egymást. Aztán a focista felemelte kisfiát és hozzám hozta.

-Mutatkozz be!-mondta kezében tartott kis gyereknek.

-Francisco Alarcón Calderón.-nyújtott felém kezét.

-Amanda Weiss.-ráztam vele kezet.

-Menj moss kezet picur!-tette le apja, mire Francisso elszaladt.-Nem is tudtam, hogy ilyen szép neved van!-mosolygott rám, mire arcom elpirosodott.

-Oh, köszönöm.-mondtam.

-De, tudod...-rántott fel magához.-Amit az előbb elkezdtünk azt be is fejezzük!-nézett le rám.

-Rendben, nem szeretek tartozni.-mosolyogtam kacérul. 

-Megyek csinálok valami ebédet, addig vigyáznál kérlek Francisso?-kérdezte.

-Persze!-mosolyodtam el. A kisfiú ekkor kiszaladt a fürdőből, de én elkaptam és megpörgettem a levegőben. Francisso felnevette, majd magamhoz öleltem a kisfiút, aki szorosan visszaölelt.-És nagyfiú, te is focista leszel?-kérdeztem, mire egyből bólogatni kezdett.  

-Te mit dolgozol?-kérdezte érdeklődve.

-Én gyógyítom meg a focistákat.-mosolyogtam rá.

-Te apáékkal dolgozol?-kérdezett újra.

-Nem.-ráztam a fejemet.

-És te is tudsz focizni?-kérdezte.

-Hát egy kicsit.-mondtam.

-Fociznál velem?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Sajnálom picur, de nekem nem szabad fociznom.-mondtam neki letörten.

-Miért nem?-kérdezte kíváncsian.

-Mert terhes vagyok.-mondtam a kisfiúnak, mikor hangosa zaj csapta meg a fülemet, ami mögüllem jött. Megfordultam és megláttam, hogy Isco döbbent fejjel néz minket.