Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔

15.rész

×2 hónappal később, február 9.×

Mosolyogva foglaltam a szálloda szobát. A csapatnak most lesz meccse az Ateltico ellen. Nagyon ideges vagyok, hiszen Griezmann is itt van valahol a szállodában, nekem pedig semmi kedvem látni. Körbe néztem a szobában, ami remekül nézett ki. Az ajtó felől halk kopogást hallottam, így odamentem, és kinyitottam azt. Isco mosolygott vissza rám.

-Szia szépségem!-nyomott gyors puszit ajkaimra.-Hogy vagy? Minden rendben?-kérdezte.

-Igen, minden rendben.-mosolyogtam fel rá.

-Remek!-mosolyodott el ő is.-Meccs után találkozunk.-nyomott puszit homlokomra.

-Ügyes legyél!-mondtam. 

-Az leszek!-jelentette ki, majd elsétált. Becsuktam az ajtót, de újabb kopogás.

-Esetleg itt hagytál valamit?-nyitottam ki mosolyogva az ajtót, de arcomról eltűnt a boldogság jele, mikor tudatosult ki áll velem szembe. 

-Igen, téged.-mondta a francia.

-Mit keresel itt?-kérdeztem. 

-Gondoltam megnézem igazak-e a pletykák, amik szerint együtt vagy Iscoval.-nézett végig rajtam.-Sajnos, igazak.-sóhajtott fel.-És, ahogy elnézem, már a gyerek is a láthatáron van.-jegyezte meg.

-Ez nem az ő gyerek.-suttogtam.

-Akkor kié?-kérdezte meglepetten. 

-Nem rád tartozik.-néztem szemeibe. 

-Hány hónapos?-tolt beljebb a szobában, majd belépett, és becsukta az ajtót. 

-Három.-válaszoltam. 

-Hm...-gondolkozott el.-Három hónapja, még alattam gyűrted a lepedőt.-vigyorodott el.-Csak nem, te is megcsaltál?-kapta el kezemet, és a falnak préselt. 

-Én nem vagyok akkora féreg, hogy ezt tegyem a szerelmemmel!-jelentettem ki. A focista fejem fölé fogta kezeimet. 

-Most, mégis megtetted.-mondta, mire értetlenkedve néztem rá. Gyorsan ajkaimra tapadt. Vadul tépte azokat, míg én szabadulni próbáltam. A focista lassan elvált tőlem, majd huncut mosolyt villantott.-Szóval, kié a gyerek?-engedte el kezeimet. 

-A tiéd.-motyogtam. Griezmann felkapta a fejét.

-Az enyém?-kérdezte meglepetten.

-Igen.-suttogtam. Percekig csöndben álltunk. Antoine, csak nézett maga elé. 

-Tényleg az enyém?-kérdezte. 

-Igen, tényleg a tiéd.-mondtam. 

-Miért, nem szóltál?-nézett rám.

-Akkor akartam elmondani, mikor megláttalak téged mással csókolózni.-hangom elcsuklott. Antoine egy ideig figyelt, majd lassan átölelt.

-Annyira sajánlom Amanda! Elbasztam, és egyedül hagytalak a legnehezebb időben!-simogatta hátamat. Mintha a számból vette volna ki a szavakat. A focista nyakhajlatába temettem arcomat. Halkan szipogtam. Az ajtó, ekkor kinyitódott. Odapillantottam, és Isco állt ott.

-Látom, megtaláltad.-mondta a spanyol. Értetlenül kapkodtam a fejemet a két focista között.

-Igen, köszönöm.-mosolygott Antoine a Real játékosára. A francia kezei derekamon pihentek. A vállának döntöttem fejemet. Soha nem esett még annyira jól egy ölelés, mint abban a pillanatban. De ez sem tarthatott örökké. Antoine elengedett.-Meccs után, találkozunk.-nyomott puszit homlokomra, majd elhagyta a szobát. Iscora néztem, aki csak mosolygott.

-Köszönöm!-mosolyogtam rá.

-Semmiség, a gyereked megérdemli, hogy az apjával nőjjön fel!-jelentette ki. A focista hozzám sétált, és megölelt.-Gondolom, visszamész hozzá.-mondta.

-Igen.-suttogtam. Lassan elengedett.-Na jó, én tényleg megyek, mert mét itt hagynak.-mosolygott rám. Elnevettem magamat.

-Menj.-ismételtem meg tettét. A focista elhagyta a szobát, míg én eldőltem a puha ágyon. Soha nem vártam, még annyira a meccs végét. Végre újra Antoineval lehetek!

×3 órával később×

A meccs véget ért. Sajnos az Atletico vesztett, három-egyre. Az Atletico egyetlen gólját Antoine szerezte. Az ajtón, ekkor halk kopogás hallatszott. Felálltam az ágyról, és kinyitottam a nyílászárót. A francia mosolyogva állt velem szembe. Haja kissé csapzottan állt, arcán pedig látszott, hogy fáradt.

-Itt akarsz maradni Iscoval, vagy inkább haza jössz hozzám és Míához?-kérdezte.

-Megyek veled!-mondtam. Beljebb mentem a szobában, amit Antoine is megismételt. Felemelte bőröndömet, majd elhagyta a helységet. Utána lépkedtem. Egészen a liftig mentünk, ahol belebotlottunk a spanyol focistába. Szorosan megöleltem, mire ő vissza.-Köszönök mindent!-mosolyogtam rá. Rám mosolygott. Antoineval beszálltunk a liftbe, és lementünk a földszintre.-Várj! Ti nem busszal jöttetek?-kérdeztem.

-Nyugi, elintéztem, hogy veled mehessek haza!-nézett rám a francia. Kisétáltunk a szállodából. Antoine egy fekete Audihoz lépett, amibe berakta a bőröndömet. Elfoglaltam az anyós ülést, míg a focista a vezető ülésbe ült.

Elhajtott az épület elől, és háza felé vette az irányt. Mivel már elég későre járt, én út közben elaludtam. Nem tudom, mikor kelhettem fel, de már egy ágyban pihentem. Az ablakon a Hold fénye világított be. Körbe néztem, és jobb oldalamon Griezmann szuszogott. Takarója le volt csúszva, ezzel remek kilátást nyújtva izmos felső testére. Rajtam nem utcai ruhám volt, hanem egy Puma póló, és egy boxer. Szóval Antoine átöltöztetett. Ahogy ebbe belegondoltam, belepirultam. A focista mellkasára tettem fejemet, és lehunytam szemeimet. Jó volt azzal a tudattal elaludni, hogy Antoine mellettem van.

Végre megírtam ezt a részt is! Szerintetek milyen lett...már, ha egyáltalán olvassa még valaki a történeteimet. Lenne egy fontos kérdésem. Mikor rakjam ki az Új Csatár befejező részét? Kommentbe várom a válaszokat. További szép napot!