Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔

18.rész

×Egy hónappal később×

Antoineval összebújva pihentünk a kanapén. A tévében a Kis Kedvencek Titkos Élete ment, amit érett felnőttek révén kötelesek voltunk megnézni. Mía éppen keresztapjával és keresztanyjával van állatkertben, így otthon ketten tartózkodtunk.  

Antoine két lába közé furakodva, a mellkasán háttal feküdve pihentem, míg Antoine puha kezei kerekedő hasamon pihentek, amit nem takart semmi, hiszen egyetlen sport melltartó és egy pamut rövid nadrág volt rajtam. Kint hét ágra sütött a nap. Madridban remek idő volt. 

Az egyik pillanatról a másikra, egy fájás tört rám. Felülve hasamhoz kaptam, amely borzalmasan fájt. Arcomon pár könnycsepp gördült le. 

-Jól vagy?-hallottam meg a focista aggódó hangját. 

-Nem, asszem beindult a szülés.-mondtam. A támadó egyből felpattant, és kezei közé kapott. 

Kivitt a házból a kocsihoz, és berakott az anyós ülésre majd  visszarohanta a házba. Pár pillanattal később, kirohant kezében a ház és a kocsikulccsal. A járműhöz rohant, beült, majd gyorsan beindította azt. Elszáguldott a ház elől, jóval sebességhatár fölött, száguldott a kórház felé. 

-Vegyél mély levegőt! Nem lesz semmi baj, ígérem neked!-kanyarodott jobbra. Antoine lágy hangja kicsit megnyugtatott, viszont egy újabb fájásnál, hangosan felkiáltottam. 

Az egy órás út helyett, fel óra alatt a hatalmas épület előtt voltunk. A focista kipattant az autóból, majd átsietett az én oldalamra. Kisegített, és a kezében cipelt be a kórházba, ahol egyből hozzám sietett egy rakat nővér. Egy tolószékbe ültettek, abban jutottam fel a szülészet emeletéig, ahol kaptam egy szobát. Antoine egy percig se mozdult mellőlem. 

Az ágyban feküdtem, míg a focista jobb oldalamon állt, és kezemet fogta. Felpillantottam rá, mire ő egy biztató mosolyt küldött felém. Az ajtó kinyílt, és belépett az orvosom, oldalán három nővérrel. 

-Jó napot Senora Griezmann!-mosolygott rám, majd leült az ágy végébe.-Kérem tegye az egyik lábát ide, a másikat pedig oda.-mutatott a két láb tartóra, mire követtem kérését.-Rendben, kezdjen el nyomni.-mondta. 

×Két óra múlva×

Fülemet megcsapta, ahogy kisfiúnk hangosan felsírt. Egy halk sóhaj szökött ki számon. Megkönnyebbültem, ahogy megláttam kisfiúnkat. Antoine rám nézett, szemeiből könnyek folytak. Arcán hatalmas mosoly volt. 

-Gratulálok! Önöknek egy teljesen egészséges kisfiúk született!-adta nekem a kis csöppséget az orvos, miután megmérték és lemosták. 

-Mi lesz a neve?-kérdezte a nővér. 

-Amaro Griezmann.-adtam választ. Antoine egy puszit homlokomra, majd kisfiáéra is. Az orvos és a nővérek távoztak, így Antoineval és Amaroval maradtam. 

-Megyek, hozok nektek ruhát!-indult el az ajtó felé, de mielőtt kilépett volna azon, még rám nézett.-Szeretlek!-mondta.

-Én is téged!-mosolyodtam el. 

-Ne aludj el, amíg vissza nem jövök!-hangja már távolabbról csengett. 

-Nem ígérek semmit!-jelentettem ki. Lepillantottam kisfiamra, aki békésen szuszogott.-Üdv itt, kincsem!-suttogtam neki.