Utálatból Szerelem[Antoine Griezmann] ✔

14.rész

-Te terhes vagy Griezmanntól?-kérdezte.

-Kérlek, ne mondd el senkinek!-tettem le a kisfút, majd Iscohoz siettem.

-Nem tudja?-nézett rám meglepetten.

-Ma akartam elmondani, de megláttam őt, egy másik lánnyal és...-ekkor eltörött bennem a mécses és sírva fakadtam. Isco magához ölelt, mire én hozzá bújtam.

-Nem lesz semmi baj, megoldjuk!-simogatta a hátamat.

-Tényleg?-kérdeztem.

-Persze!-jelentette ki.

-Megyek megcsinálom a vacsit, addig üljetek le és nézzetek valami filmet.-nyomott puszit a homlokomra, mire borostái csikiztek. A focista visszament a konyhába, míg én Francisco mellé telepedtem a kanapéra, majd a tv-t kezdtem nézni. Valami féle gyerek műsort néztünk, bár nem igazán arra koncentráltam. Azon gondolkodtam, hogy Isco miért ilyen kedves velem. Egy ismeretlen lánnyal. Ekkor a focista hangja rántott vissza a valóságba.-Készen van!-lépett a nappaliba. Felálltam és felemeltem a kisfiút, majd  követtem a focistát. Az étkezőbe mentünk, ahol az asztalon egy tálban étel gőzölgött.

-Jó az illata! Mi ez?-kérdeztem.

-Carbonárás tészta.-adta a választ a focista. Leültettem Francisco, majd leültem mellé. Isco szedett nekünk, aztán magának is. Enni kezdtük a tésztát, ami nagyon finom lett. Utána a focista fia elment tv-t nézni, míg én segítettem Isconak elpakolni.

-Tudod, el sem hiszem, hogy befogadtál.-mondtam.

-Nem szeretem, ha egy lány szomorú. Szeretek segíteni embereknek.-mosolygott rám Isco.

-Nagyon jól esik, hogy ezt teszed...-csuklott el a hangom.

-Ne sírj!-ölelt át. Hozzá bújtam a focista izmos mellkasához, míg Isco hajamat simogatta.-Nem lesz semmi baj! Itt vagyok.-suttogta.
Felnéztem rá, mire csillogó szemeibe néztem bele. Isco elmosolyodott, majd lassan ajkaimhoz hajolt és lassan megcsókolt.