Mutual

2.

-Naés milyen az új tanárotok?-kérdezte anya kíváncsian, mire sikeresen férrenyeltem és köhögni kezdtem, miközben már látni se láttam a könnyfátyoltól a szememen. Nagy nehezen, de elmúlt a köhögés, aztán anyára néztem, aki eléggé meglepetten fürkészte az arcom.

-Még nem tudom. Remélem, hogy nem szigorú, de mégis normálisan megtanítja az anyagot-vontam meg a vállam. Anyára néztem, aki látszólag megelégedett a válasszal és tovább folytatta a vacsora elfogyasztását. Apa a szokásos üzleti úton van, ami két éve már rendszeressé vált. Általában két hétig van távol, aztán miután hazajön pár hónap múlva újra mennie kell. Már hozzászoktam, ahogy anya is.

A vacsora után felsiettem a szobámba és elvégeztem az esti rutinom, aztán végre álomra hajtottam a fejem. Elég nehezen tudtam elaludni, ugyanis forgolódtam és melegem volt, de ha kitakaróztam akkor pedig fáztam.

📖📚📖

A matematika végét jelző csengő egy hatalmas sziklát lökött le a szívemről és mosolyogva pattantam fel a székemből, majd Olivia keresésére indultam, ugyanis Amie-nek bent kellett maradnia, mert a tanár beszélgetni szeretett volna vele. Biztos korrepetálásra van szüksége. Mindazok ellenére, hogy a legtöbbször én is csak nézek, hogy mi a fenéről beszél a tanár, nem vagyok annyira rossz matekból.

A folyosón szlalomozva futottam végig a lány mosdóig, de ott sem volt Olivia, ezért sarkon fordultam és megint futni kezdtem. Mondanom sem kell, hogy az emberek elég furcsán néztek rám, főleg amikor majdnem fellöktem őket. Mikor már úgy éreztem, hogy kiköpöm a tüdőm sikeresen nekimentem megint egy embernek. Nemis foglalkoztam vele egészen addig, amíg bele nem néztem a kissé dühös szemébe.

-Ö..jesszusom. Elnézést!-motyogtam az irodalom tanáromnak-Azt hittem, hogy egy diák...vagyis izé, viszlát!-intettem, aztán elrohantam, mint egy őrült. Ennél cikibb élményem sem mostanában volt, annyi szent. Olivia-t végül a szekrényemnél találtam meg, mire fejben pofon vágtam magam, hogy miért nem itt kerestem először.

-Te meg hol voltál?-mért végig kíváncsian.

-Végigfutottam a folyosót téged keresve-mutattam rá, miközben nekidőltem a szekrényeknek.

-Jaa bocsi, meg kellett volna várnom, de már nem bírtam tovább a büdös osztályban ülni.

-Semmi baj-vontam vállat és halványan elmosolyodtam.-Fizika, igaz?

-Milyen fizika? Nemis lesz ma fizika!-nézett rám nevetve, bennem pedig megállt az ütő. Ha elhoztam a fizika felszerelésem, akkor valamit otthon hagytam. Nee, csak azt ne!

-De lesz, mondd, hogy lesz!-néztem rá kétségbeesetten. Láttam az arcán, hogy ő is félt, hogy nem hozta el a felszerelését, de aztán elővette a telefonját és megnézte az órarendjét.

-Bocsi Honey, de nem lesz ma fizika-csúsztatta vissza a zsebébe a telefonját.-Most irodalom lesz.

-Oké!-bólintottam. Az általában minden nap szokott lenni, vagyis valószínűleg azt elhoztam. Remélem.

A csengő hangja most megnyugvás helyett inkább az idegességet hozta rám. Próbáltam a leggyorsabban bejutni az osztályba, ami némileg sikerült is, aztán egyből keresni kezdtem az irodalom cuccom.

-Hol vagy füzet? Hol vagy te átkozott füzet? Kérlek ne csináld ezt! Kérlek te buzi füzet!-kutattam kétségbeesetten a táskámban.

-Hé csajszi, mi a baj?-fordult felém Amie. A táskámat visszadobtam a földre és idegesen néztem legjobb barátnőmre.