Mutual

12.

A vasárnap estémet a fodrásznál töltöttem. Mivel a hajam vége már eléggé töredezett volt, ezért elhatároztuk, hogy vágatunk belőle. Matilda a fiatal fodrászlány mosolyogva lépett mögém és végigsimított a hajamon.

-Ne legyen nagyon rövid!-pillantottam rá a tükörből.

-Eddig esetleg?-mutatott a vállamig, de megráztam a fejem. Pár centivel lejjebb ment én pedig egy kis habozás után belementem. Állítása szerint szuperül fog állni, szóval remélem igaza lesz.

-Hiányozni fogsz Kicsim!-fogtam meg egy tincset. Matilda halkan felnevetett, aztán intett, hogy menjek utána, mert megmossa a hajam.

Végig arra gondoltam, hogy el kellene futnom, mert szörnyen fogok kinézni. Kislánykorom óta hátközépig érő hajam van, biztos, hogy változtatni akarok én ezen?

De aztán a végeredmény tényleg nem lett olyan borzalmas, sőt..most jöttem csak rá, hogy már évekkel ezelőtt változtatnom kellett volna, hiszen sokkal jobban állt, mint a régi hajam. Basszus, biztos nagyon gázul néztem ki vele..ebbe belegondolni is rossz, hogy évek óta rontottam az emberek látásán a hülye fejemmel. Jó persze ettől én sem lettem Gigi Hadid, de azért mégsem volt annyira ronda és semmilyen fejem.

📖📚📖

A hétfő reggelem azzal indult, hogy ellapátoltam a havat a felhajtóról és a járda egy részéről is, mivel már csak előttünk fedte hóréteg. Mivel anya korán ment dolgozni, ezért ez a feladat rám hárult, majd miután kész lettem vele, felkaptam az iskolatáskám és elindultam a pokolba.

Útközben megcsodáltam a már roskadásig, hóval megrakodott fákat és a házak ablakát. Közeledik a Karácsony, ezáltal nagyon sokan kidíszítették már a házaikat. Tavaly anyával megvetettem a led égőt, mondván hogy ki akarom vele dekorálni a házat. Nos a 100m felirat elkerülte a figyelmem és csak akkor jöttünk rá, hogy milyen nagy, amikor kiszedtük a dobozból. Eredetileg a házra kellett volna rakni, de mi a konyha falára ragasztgattuk körülbelül a negyedét. Az biztos, hogy gyönyörű volt tőle a konyha.

Ahogy beértem a meleg épületbe azonnal lehámoztam magamról a kabátom, majd biccentettem a kedvesen mosolygó portásnéninek és felmentem az osztályba. A kabátomat felakasztottam a fogasra, aztán leültem a helyemre.

-Szia Honey!-köszönt szinte egyszerre Amie és Olivia.

-Baszki de jó a hajad, te szent ég-vett egy tincset a kezébe Amie, aztán engedte, hogy az lazán kiessen onnan.-És milyen puha. Nagyon jó!

-Honey, csodálatosan áll! Olyan vagy, mint azok a lányok azokon a képeken-vigyorgott rám Olivia.

-Milyen lányok milyen képeken?-szaladt ráncba a homlokom.

-Fogalmam sincs, de akkor is nagyon jó! Nekem is ilyen haj kellene, de ha levágom és megbánom, akkor soha nem bocsátom meg magamnak-biggyesztette le a száját.

-Ezt úgy mondod, mintha olyan hosszú hajad lenne-jegyezte meg Amie. Olivia haja pár centivel volt csak hosszabb, mint az enyém.

-Jó, de nagyon lassan nő. Már mindennel próbálkoztam, de nem akar hosszabb lenni.-vonta meg a vállát, aztán megköszörülte a torkát és elmosolyodott, ahogy Amie is.

-Miért vigyorogtok így? Én lettem a királynő?-vontam fel a szemöldököm.

-Már ma próbálunk-jelentette ki izgatottan Olivia.-Most miért nézel rám így? Jövőhéten lesz a musical..

-Másra se vágyom jobban, mint próbálni délután-jegyeztem meg unottan. Pedig az volt a tervem, hogy keresek valami sorozatot és azon élem ki az életem.