Mutual

5.

-JÁRUNK, JÁRUNK, JÁRUNK!-rohant oda hozzám Amie a szünetben. Felvont szemöldökkel néztem rá, ugyanis ezt már elmondta nekem az első szünetben is.

-Tudom-mosolyodtam el halványan. A tegnapi randijuk sikeres volt, szerencsére.

-Baj van? Olyan furcsák a szemeid-hajolt közelebb az arcomhoz és a szememet kezdte nézegetni.

-Egy picit fáj a fejem. Csak ennyi-vontam meg a vállam, aztán becsuktam a szekrényem ajtaját.

-Ha rosszabb lesz, akkor inkább szólj. Okés?

-Oké anya!-válaszoltam a szememet forgatva.

Miután kizsémbeskedte magát bementünk a terembe, ugyanis a történelem tanárunk mindig a csengő előtt beér és utálja, ha késünk. Egyszer értem be csengetés után két perccel és eléggé szépen lecseszett. A helyünkhöz érve levágódtam a székemre és a felszerelésemet ledobtam az asztalra. Kicsit sem nézhettem ki úgy, mint egy elmebeteg...

A fejemet megtámasztottam az öklömön és úgy vártam a tanárt. Őszintén már kibaszottul fájt a fejem és alig láttam a szememen, de még van két órám. Kibírom. Remélem.

-Honey!-ütögette meg a vállam Amie, mire kérdőn ránéztem.-Mr.Mendes jött be.

-Mi?-kaptam a fejem a férfi felé. Lehet, hogy rossz döntés volt, mert a fájdalmon belenyilallt a fejembe és elszédültem.

-A tanárnőnek fontos dolga akadt nekem pedig nincs órám, szóval bejöttem. Nem fogunk most történelmet tanulni, mert annak ellenére, hogy imádom, nem tudom nektek elmagyarázni, szóval csendben foglaljátok el magatokat.-ült le az asztalához és onnan kezdte el az osztályt vizslatni.

-Nagyon sápadt vagy, ugye tudod? Basszus Honey, ha nekem itt meghalsz én kicsinállak!-suttogta Amie, miközben rám mutogatott.

-Jól vagyok!-hazudtam.

-Aha én meg Donald Trump vagyok, hélo!-intett egy elég furcsa arckifejezéssel.

-Üdvözöllek! Építs nekem egy stadiont, kössz!-mosolyodtam el halványan.

-Hé csajok!-hajolt előre Olivia. Amie-vel szinte egyszerre fordultunk hozzá hátra, mire szabályosan hátrahökölt.-Jesszusom Honey, jól vagy?

-Ugye, hogy szarul néz ki?-pillantott rám Amie.

-Minden nap szarul nézek ki, ez sem kivétel-vontam meg a vállam és a lányokra néztem, akik unottan néztek egymásra.

-Megint kezdi...sőt folytatja-forgatta kék szemét Amie.

-Amúgy Mr.Mendes visszajelölt!-vigyorodott el Olivia és a tanári asztal felé pillantott.

-Most komolyan csak én nem jelöltem be?-kérdeztem csodálkozva.

-Te nem jelölted be? Ezt a félistent? Hát te hülye vagy!-korholt le Olivia.

-Minek jelöljem be? Egyik tanárunk sincs az ismerőseim között..ne nézegessék a képeimet.

-Én örülnék, ha Mr.Mendes nézegetné a képeimet-jegyezte meg egy perverz vigyorral Olivia, Amie pedig hangosan felnevetett.

-Hé Amie!-fordult hátra Brad.

-Igen?-mosolyodott el és a srác kék szemébe nézett. A két tengerkék szemű szerelme. Ez olyan jó cím, nem? Hát nem!

-Eljössz majd a focimeccsünkre? Vasárnap lesz itt a suliban-mondta a hevesen bólogató lánynak, aki aztán rám kapta a fejét.

-Honey!...

-Nem!-vágtam a szavába.

-Minden oké egyébként?-nézett rám Brad. Halványan bólintottam aztán inkább gyorsan rápillantottam a telefonomra, ugyanis még a szünetben rezgett a zsebemben, de nem volt időm megnézni.

"Anya:Kicsim, ma későn érek haza, de van kaja a hűtőben. Majd megyek, légy jó és tanulj sokat! ♡"

Végigfutattam a tekintetem a rövidke üzeneten, aztán visszacsúsztattam a zsebembe és az előttem ülő Pete-re néztem, aki rám vigyorgott.

-Mizu?-vonta fel a szemöldökét én pedig megvontam a vállam. Kezd hányingerem lenni és ilyenkor nem igazán tudok beszélni.-Minden rendben van? Olyan sápadt vagy...rosszul vagy?

-Csak fáj a fejem-válaszoltam halkan.

-Miért nem mész inkább haza? Hazaengednek, ott biztos jobb, mint itt rohadni, plusz matek lesz a kövi óra. Fuss, ahogy tudsz te lány!

-Jesszus Pete, hagyjál!-temettem az arcom a tenyerembe.

Az óra további részében csak ültem és néztem ki a fejemből. Néha elkaptam Mr.Mendes pillantását, ugyanis előre bámultam, ő pedig az osztályt fürkészte.
Szinte megváltás volt végre a csengő hangja. Mindazok ellenére, hogy már ezzel a rikácsolással is ki lehetett volna engem ütni, egy halvány mosollyal álltam fel a székről és az osztálytársaim után indultam a szünetre. Már majdnem odaértem az ajtóhoz, amikor a tanár utánam szólt.

-Honey!-hallottam meg rekedtes hangját. Kissé félve és kíváncsian fordultam meg, aztán közelebb mentem hozzá.

-Igen?

-Menj haza-mondta. Eléggé meglepődhettem, ugyanis felnevetett, aztán újra megszólalt.-Látszik, hogy nem vagy jól, inkább menj haza. Én igazolom ezt a napod, aztán ha holnap sem érzed jól magad, akkor látogasd meg azt a szép doktornőt, rendben?

-Nekem férfi a háziorvosom..-motyogtam. Szerintem összetévesztette valakivel a már negyvenes éveiben járó férfit. Gondolom egy csodaszép doktornővel, akivel randizgat.

-Ó..ezesetben akkor menj hozzá. Hazavigyelek? Vagy megy most busz? Szerintem nem-pillantott  az órájára, aztán felállt és elindult az ajtóhoz.-Szedd össze ami kell, aztán gyere! Megvárlak a parkolóban.

Válaszolni sem volt időm, mert kiviharzott a teremből. Visszamentem a padomhoz és bedobáltam mindent a táskámba, amit a vállamra kaptam és én is kisiettem a teremből. A folyosón intettem Amie-nek, aki amolyan "mesélj el mindent" fejjel nézett rám. Miért képzel mindig sokkal többet a dolgokba?

Miután kiértem a hűvös levegőre, egy kissé kitisztult a fejem és már nem sajgott annyira. Lassú lépésekkel indultam el a parkolóba, ahol megpillantottam Mr.Mendest, aki az autója mellett ácsorgott. Oké, biztos, hogy be akarok én oda szállni? Najó Honey, ő nem egy pedofil...remélem. De mégis annyira fura, hogy éppen a fekete, gondolom én drága, kocsijához igyekszem.

-Szállj be!-nyitotta ki nekem az ajtót. Miután beszálltam átsétált a másik oldalra, aztán ő is beült. Már most kínosan érzem magam és szerintem baromira látszik, hogy zavarban vagyok.

-Öhm...izé...-a címemet akartam lediktálni, de aztán közbevágott.

-Tudom, hogy hol laksz-kanyarodott ki a parkolóból. Eléggé ijedten néztem rá, mire helyesbített-Megnéztem az óra közben a naplóban.

-Értem!-motyogtam. Már óra alatt eltervezte, hogy hazavisz? Jesszusom, az baj, ha kezdek megijedni? És ha nem is hazavisz? Lehet, hogy kinyír egy erdőben..

-Nem foglak megerőszakolni-sandított rám nevetve.

-Ezt örömmel hallom-mosolyodtam el halványan. Szerintem minden pedofil gyilkos ezt mondja az ártatlan áldozatának. Pozitívum, hogy nem zárta be a kocsit, vagyis bármikor kiugorhatok.

-Ha rosszul lennél, nyugodtan szólj.

-Nem fogom telehányni a kocsiját, szóval megnyugodhat-mondtam az irodalom tanáromat nézve.

-Akkor majd kitakarítjuk együtt-nevetett fel.

Az út további része csendben telt. Igazából cirka tíz perc alatt leparkolt a házunk előtt én pedig megnyugodtam, hogy még élek és nem csinált velem semmit. Megköszöntem neki mindent, aztán besiettem a meleg házba, ugyanis kint már az eső is eleredt. Gyorsan vettem be egy gyógyszert, aztán inkább felmentem a szobámba és lefeküdtem a puha és meleg ágyamba.

Valószínűleg elaludtam, mert már csak azt vettem észre, hogy anya a homlokomra teszi a kezét, aztán elhúzza a száját.

-Jajj anya, szia!-motyogtam álmosan.

-Lázas vagy-jegyezte meg-Holnap maradj itthon, okés? Majd elkísérlek a dokihoz.

-Rendben!-bólintottam.