Mutual

31.

Hatalmas mosollyal az arcomon lépdeltem oda Amie és Olivia társaságához. A nap ezer ágával ontotta magából a forróságot, de ez sem tudta elvenni a diákok kedvét, hiszen a mai napon mindenki az évzáró ünnepség miatt kelt korán. Az osztály kissé szétszóródva helyezkedett el az iskola udvarán vegyülve a többi évfolyammal.

-Tetszik a ruhád!-mondtam Olivianak, aki egy hatalmas vigyorral ugrott rám és szorított magához. Miközben a csontos kezével majdnem megfújtott, én kiszedtem szőke tincseit az arcomból és a számból.

-Jajj csajok én elérzékenyültem!-bontakozott ki az ölelésből, de az egyik kezével továbbra is ölelte a vállam.-Szeptemberben megkezdjük az utolsó évünket és hiányozni fogtok. Nem akarlak titeket elhagyni!

-Azért ne haladj ilyen gyorsan Olivia, még augusztus sincs, szerencsére-tette hozzá Amie egy halvány mosollyal az arcán.-Meg amúgy is...mi tartani fogjuk a kapcsolatot, legalábbis általam nem szabadultok se tőlem, se egymástól.

-Most mondanám, hogy menjünk közösen egyetemre, de ti túl komoly szakmát szeretnétek űzni. Én szörf oktató leszek-tettem csípőre a kezem, miközben a kék égboltra emelve a tekintetem, elvigyorodtam.

-Nos, akkor el kell innen költöznöd, de megyünk veled-vonta meg a vállát Amie.-Tudjátok én mi leszek? Anime tervező!

-Ez jó ötlet! Tehetséges vagy rajzolásban, szóval sokra vinnéd-mosolyodott el Olivia.-Én pedig virágkötő leszek.

-Nem énekesnő?-vontam fel a szemöldököm. Olivia is tudja, hogy kár lenne elpocsékolnia a tehetségét, de azt mondta, hogy meggondolta magát és normális életet szeretne.

-Imádok énekelni, de ha híres lennék és turnéznom kellene én három állomás után megunnám-húzta el a száját, de aztán ismét jó kedve lett.-Egyébként Mike és én elmegyünk együtt nyaralni.

-Olivia, ha nekem a végzős évünk előtt teherbe esel én nem tudom mit csinálok veled...

-Én akarok a babakocsival futni tesi órán-vágtam Amie szavába egy hatalmas vigyorral az arcomon.-Plusz történelem órán szívesen dajkálom, mert arra soha nem figyelek.

-Irodalmon átpasszolnánk Mr.Mendesnek...gondoljatok bele milyen aranyos lenne, ha egy babával a kezében tartaná meg az órát-mondta mosolyogva Olivia, az én állatkertem pedig életre kelt. Mindazok ellenére, hogy az elefántok port kavarva rohantak, a hangyák kétségbeesett menekülésbe kezdtek és a pillangók a szárnyaikkal verdesve repkedtek én csak egy halvány mosollyal próbáltam nem túl nagy feltűnést kelteni.

-Hát itt van a három grácia is!-állt meg mellettünk Pete öltönyben, mire mind a hárman összenéztünk, majd nevetésben törtünk ki.

-Esküvőd lesz?-kérdezte Amie még mindig nevetve. Pete csak egy hatalmas vigyorral a lány háta mögé mutatott, ahol Brad állt ugyanolyan öltönyben, mint amilyet Pete viselt. Amie arcára egy pillanat erejéig ráfagyott a mosoly, de aztán sikkantott egyet és a fiú nyakába ugrott.

-Most mondjátok azt, hogy nem áll jól-simított végig a zakóján vigyorogva.

-Te mondod, vagy én?-nézett a szemembe tetetett komolysággal Olivia.

-Nem is tudom..-sóhajtottam és a hatás kedvéért az államat dörzsölve vettem szemügyre Pete ruháját.-Egyebként nem olyan rossz, mondjuk azért kicsit túlzás, nem? De egy temetésre kiváló darab!

-Ezért nyáron nem írok vissza egyikőtöknek sem!-fonta keresztbe karját mellkasa előtt, majd a fejét elfordítva duzzogni kezdett.

-Azért elég nehéz lenne Pete nemlétező válaszai nélkül élni...végül is mi még egy szót sem beszélgettünk egymással a neten, szóval...-ingatta a fejét Olivia, én pedig halkan felnevettem.