21.

16K 852 200
                                    

Egy hangos kiáltás másodpercek töredéke alatt rebbesztett szét minket én pedig ijedten és egyben zavartan kaptam a fejem a hang irányába, ami valószínűleg az erdőből jött. Még fel sem fogtam igazán, hogy tényleg az irodalom tanárommal csókolóztam. Ez nekem túl sok, még akkor is, ha egy helyes pasiról van szó.

-Hunny! Shawn!-hallottam meg ismét Charlie ordítását, mire halványan elmosolyodtam. Olyan zavarban voltam, hogy ha tovább kellett volna kettesben maradnom Shawnnal, akkor megkíséreltem volna felvágni az ereimet egy fűszállal.

-Itt vagyunk!-kiáltottam vissza abban reménykedve, hogy meghallja. Isten valószínűleg meghallgatta az el nem mormolt imáimat, ugyanis azonnal jött a válasz.

-Gyertek! Megvan az út!-kiabálta válaszként Ciara, aztán Charlie valami sikítás félét hallatott, ami miatt ráncolt homlokkal néztem Shawnra, aki elnevette magát. Oké, ő túl lazán kezeli ezt az egészet. Vajon hány diákját kapta le eddig?

A szememet szigorúan a földön tartva haladtam Shawn mellett. Mindazok ellenére, hogy az orromig is alig láttam próbáltam kikerülni a gödröket. Amint odaértünk Ciaraékhoz örömujjongásba kezdtek és elmesélték, hogy ők is rossz úton haladtak és megkergette őket egy őz. Bár Ciara elmondása szerint inkább az őzikét kergette valami, ők pedig csak futottak szegény jószág elől, viszont Charlie eléggé túlzott azzal a kijelentéssel, hogy halálfélelme volt és mentette az életét. Az biztos, hogy ő lenne az utolsó ember, akivel szívesen vesznék el valahol.

Miután sikeresen kibotorkáltunk az erdőből szinte fellélegeztem a két kocsi láttán. Egy mosollyal az arcomon dugtam zsebre a kezem, ám hamar lefagyott az arcomról, amikor rájöttem, hogy nekem még ki kell bírnom egy több mint negyed órás utat Shawnnal. Jó Honey, ez csak egy csók volt, nem lettél tőle terhes, hogy szarul érezd magad.

-Baszki de hülye vagy-motyogtam magam elé meredve. Csak akkor esett le, hogy ezt hangosan mondtam, amikor a beszélgetés elnémult és mind a hárman értetlenül kapták rám a fejüket.

-Csak itt volt egy szúnyog-vontam vállat és a hatás kedvéért elkezdtem a nemlétező szúnyogot hessegetni. Ezért az alakításért Oscart érdemelnék.

-Nagyon sok betegséget terjesztenek, vigyázz velük-bólogatott bölcsen Charlie.

-Megmutatta az orvosi vénáját, hát ez remek, de már hulla vagyok, baby menjünk hazaa-biggyesztette le a száját Ciara. A további szóváltás nagy részét nem hallottam, mert kizártam a külvilágot és az égboltra meredve álltam egyhelyben. Már csak az ágyamban szeretnék a takaróm alatt elbújni az egész világ elől, hogy aztán az álmok világa magával ragadjon.

Talán jobb lett volna, ha inkább nagyinál főzök lekvárt eperből. Nem mondom, hogy jobban élveztem volna, mint a pár perce történteket, de...egek megint miket beszélek? Nekem megártott a friss oxigén és a természet.

-Na szia Honey!-szorított magához Charlie.-Majd találkozunk!

-Oké, szia!-ejtettem meg egy halvány mosolyt. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de Charlie ölelésétől elálmosodtam.

-Szia Honey!-integetett Ciara. A gesztust viszonozva köszöntem el tőle is, aztán beültem Shawn mellé a kocsiba és próbáltam a legkisebbre összepréselni magam, hogy elfeledkezzen arról, hogy itt ülök mellette. Bár az nem lenne jó, mert akkor nem vinne haza.

Az út első része csendben telt. Csak a motor zúgása volt hallható megspékelve a rádióból szóló zenével. Aztán az egyik pirosnál Shawnból kitört a nevetés én pedig értetlenül meredtem magam elé, miközben az előttünk álló autó rendszámát ismételgettem a fejemben.

MutualWhere stories live. Discover now