•Az Ég és Föld c. sztorim második évada•
"A viharos és elsietett kezdés, az elhamarkodott megbocsájtás, a még nem is igazi szerelmet takaró szeretlek-ek, az ominózus fesztivál, a béke íze, a viszály, amikor neki kellettem én és nem fordítva, az igaz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Név: Corin Hill Kor: 18
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
•✴Corin Hill✴•
- Úgy hiányzol... – mondtam a telefonba, miközben a fekete cicanadrágomról szedegettem le a szöszöket.
- Te is nekem, de ma már otthon leszek. – hallottam a választ egy terhelt sóhajtással vegyítve.
- Remélem is. – dőltem hátra az ágyon, majd ledobtam magamról a mamuszomat.
- Milyen idő van? – automatikusan felpattantam és kibotorkáltam a hatalmas erkélyre.
- Borulás jön. – néztem az égre, majd le, az utcára. Az ősz beköszöntét a szél által hordott narancssárgás, száradt falevelek jelezték. – Miért kérded? – kérdeztem vissza, amikor rájöttem, New Yorkban semmi szüksége nincs a Toronotói időjárásra.
- Fordulj meg. – hallottam magam mögül a telefonban is szóló hangot.
Megpördültem és hatalmas örömmel a nyakába ugrottam. Szorongattam és nem bírtam betelni azzal, hogy magam mellett érezzem a magas testalkatát. Mikor mindketten meguntuk egymás szorongatását, az államhoz nyúlt és picit felemelte. Mosolyogva nézett a szemembe, és barna íriszeinek kereszttüzében egyből kicsit zavarban éreztem magam. Éreztem, ahogy az arcomra kúszik egy számára jól ismert rózsaszínes árnyalat.
- Pipacs. – simított meg a rózsaszínes felületen.
Az államat egyre közelebb húzta magához, lábujjhegyre kellett állnom, neki pedig egy kicsit lehajolni, de hozzászoktunk. A meleg lehellete csiklandozta az arcomat, amitől enyhén felkuncogtam. Az ajkai az enyémet érintették és azon nyomban mintha valami jelzés hangzott volna, megcsókolt. Fél hónap után újra. Nagyon hiányzott ez az érzés. A pillangók sokadjára is szárnyrakaptak a gyomromban.
Leültünk az ágy széléfe, egymás mellé. Tudtam a rollerrel szerzett sebeiről, meg sem lepődtem. Nem ő lenne, ha nem esett volna el.
- Shawn. – szóltem neki, mert éppen az erkélyt vizslatta. Rámnézett és hm-ögött egyet. – Nem fáj? – cirógattam meg óvatosan az arcán húzódó horzsolást.
- Nem. – mosolyodott el, majd megfogta az ölembe ejtett kezemet.
Kérdezhetitek most, hogy miért nem esett nekem, mint általában csinálta. Egyszerű a válasz. Egy hétig tartó nyűgösség, hiszti és társai. Igen, havi baj.
- Álmos vagyok... – dörzsökte meg a szemeit.
- Akkor aludj. – nevettem fel. – Nem tudok jobbat ajánlani. – húztam el a számat.
- De akkor jössz te is. – alkudozott.
- Megyek, na. Az a lényeg, hogy kipihend magad. – ezzel a mondatommal párhuzamosan levette a csizmáját, a nadrágját, a mindenét összesen egy alsónadrág volt rajta. – Hű, én már attól fázom, hogy így vagy. – néztem végig rajta. Aztán magamon. Mamusz, cicanadrág és melegítőfelső. Pont mint egy világhírű popsztár barátnője, nem? Hát nem.
Nyögdécselve feküdt le az ágyra, majd betakarta magát. Az ujjai végét megmozgatta, jelezve, hogy menjek. Betelepedtem mellé, majd átölelt. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Jó éjt... – ránéztem a faliórára. – délutánt Mendes. – simogattam meg az engem átölelő karját.
- Neked is Mrs. Mendes.
Igazából ennék jóval kevesebbet terveztem, de jelenleg így jött ki. Remélem nem bánjátok! Ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek! Sziasztok! ❤💕
