Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~4~

•❇ Shawn Mendes❇ •

- Aaliyah! – bomlott a nyakamba, majd mégjobban magamhoz szorítottam hozzám képest apró testét. – Úgy hiányoztál... – sóhajtottam a fülébe.

- Te is nekem bátyus. – temette az arcát a nyakamba. Meleg lehellete a nyakam simogatta. Mikor elengedtem a húgom, a barátnőmhöz fordultam és lágy mosollyal díjaztam széles vigyorát. Nagyon szerette látni, hogy Aaliyahval mennyire jó testvéri kapcsolatot ápolunk.

***

Nagy vágyam volt, hogy fél hónap után úgy jöjjek haza, hogy semmi sem változott. És így volt. Nem akartam olyan meglepetéseket, hogy ne ismerjem fel a barátnőmet. Nem akartam, hogy akárki is megharagudjon rám a távollétem alatt. És nem haragudott és változott senki és semmi.

Nem maradtam le semmiről. És emiatt hihetetlen boldog voltam. Ami Corint is boldoggá tette. Így boldogságban fürdőzve telt el egy pár nap, ameddig nekem feltűntek a rendszeres telefonhívásai, amik rend szerint Ryantől érkeztek. Bevallom, nem esett a legjobban, hogy egy hozzá közel álló fiúval beszélget, egész sokat.

- Éhes vagyok... – dörmögtem a fülébe, majd hozzá dörgölőztem magam, de csak diszkréten.

- Gyere enni. – ült volna fel mellőlem, viszont a karom kitéve nem engedtem neki. Kérdőn pillantott hátra, rám.

- Rád vagyok éhes. Téged kívánlak. – világosítottam fel, mire felúcsúdva egy "jaa!"-t hallatott.

- Ez esetben... – hajolt egyre közelebb. Beharaptam az alsó ajkam, majd tekintete reflexszerűen oda szegeződött. Meg akart csókolni. Én is őt.

- Ez esetben? – cukkoltam egy kicsit, de mégis kellően férfias hangsúllyal dörmögtem. Az ujjaim végig futtattam az állán, elöl megálltam, majd megem felé húztam, idegörlően lassan. A csók is hasonlóan lassú volt, mégis, egy pillanatot sem pazaroltunk vele. Minden pillanat, ami vele kapcsolatos, számomra aranyat ér. – Szeretlek. – suttogtam a szájára.

- Én is... – motyorászott a számra, majd újra megcsókoltam. A szájáról a nyakára tértem, majd onnan egyre lejjebb. Éppen a pólója ért földet a nappali puha, bézs szőnyegén, amikor a telefonja csörögni kezdett. Bosszúsan nézett fel, majd megforgatta a szemét. – Szerintem ráér. – nyomta ki a hívást, ami ezek szerint Ryantől érkezett.

- Szerintem is. – suttogtam, majd a csípőjét megfogva az előző pózba tereltem testét. Az otthoni, ütött-kopott pólóm szélével bajlódott, próbálta a hátam alól is kihúzni, nem sikerült neki. Egy kicsit hátradűtve a lányt, felültem, majd helyette vettem le magamról a textilt. A telefon újabb csörgése szakította meg a folyamatot, mire felciccentem.

- Muszáj felvennem, ha nem teszem, végig csörgésben leszünk. – nézett a szemembe bocsanatért esedező tekintettel. Lekászálódott rólam, majd a telefonjához nyúlt, amit azzal a lendülettel fel is vett. – Szia. Elfoglalt vagyok, vissza tudnál hívni később? – nézett rám, majd a válaszra várva beszívta a száját. – Okés, köszi. Szia. – zárta rövidre, majd újra ráült a csípőmre.

- Miért hívogat mindig? – vontam fel a szemöldököm

- Nem tudom, de ne foglalkozzunk most ezzel. – nyúlt az övemhez, de megállítottam a kezét. Kérdőn nézett fel rám. – Ezt most miért?

- Van mitől féltselek? – ráncolt szemöldökkel nemleges választ adott. – Tetszel neki?

- Nem tudom Shawn, de most hagyj ezzel. – túrt bele hitetlenkedve a hajába. – Tudom, hogy féltékeny vagy, de felesleges. Mondtam már, hogy Ariana jött be neki, nem én. Külsőleg pedig nagyon sok mindenben különbözünk.

- De akkor se hívogasson napi kétszer, háromszor! – fakadtam ki.

- Mit vársz? Mondjam el neki, hogy baszott féltékeny vagy, és hozzá sem szólhatok? – röhögött fel kínjában, azonnal lejött a csípőmről, én pedig dühösen a szemébe néztem.

- Akkor majd én.

                                                                

Mára ennyi tellett tőlem, remélem tetszett. Ha így volt, vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕