Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~5~

•✴Corin Hill✴ •

- Shawn! Hülye vagy? - löktem vissza mellkasát, hiszen elszántan felült.

- Nem, csak simán szeretlek. - magyarázkodott, miközben a karomat simította meg.

- Ha valakit szeretsz, akkor bízol is benne. - motyogtam magam elé, de Shawn is meghallotta.

- Hé... - simította meg az arcom. - Nagyon szeretlek, és bízom is benned. Csak félek, hogy valamit csinálna veled. - nézett rám cuki tekintettel. Hitetlenül felnevettem.

- Mégis mit csinálna velem? - tettem fel a kérdést nevetve.

- Hidd el, ha az ember férfiből van, olyanokat fantáziál, amiket sosem gondolnál. - kacsintott egyet, mire elfintorodtam. - Megmutassam?

- Öhmm, inkább ne köszi. - tartottam magam elé a tenyeremet védekezően.

- De tényleg, ha akármi van szólj... Szeretlek és számíthatsz rám. – simította meg az arcom mosolyogva.

- Köszönöm... – dőltem rá a mellkasára, majd mindketten egy kimerült sóhajt eresztettünk. Belepuszilt a hajamba, miután átkaroltam a derekát.

- Természetes. – dörmögte. Immár egyikőnknek sem volt szexuális szándéka a másikkal, szimplán csak élveztük a közelséget.

- Olyan jó hogy itt vagy. – sóhajtottam, majd a mellkasába fúrtam a fejem. A hajammal játszadozott, ami kiengedve omlott a vállamra.

***

- Igen. Meglesz. Jó oké. Csá. – tette le ingerülten a telefont, mire összehúztam magam mellette. Egyből felpattant, majd a kanapé melletti babzsákhoz lépett, és beleboxolt egyet. – A kurva menedzsment! – kiabálta, mire én csak megszeppenten vártam, hogy elmondja mi történt.

- Shawn... – szólaltam meg remegő hangon.

- Most ne. – szólt azonnal, ingerülten. A kemény hangszínre összerezzentem. Féltem tőle, idáig egyszer láttam csak így, amikor idegbeteg. Legelső találkozásunkkor. Fáradtan dobta le magát a puha, bézs szőnyegre. Morogva szorította össze tenyereit. – Andrew... – motyogta maga elé, mikor úgy láttam, lenyugodott. – Visszajött.

- És ez gond? – kérdeztem még mindig remegő hangon.

- Mindenkit ki akar rúgni, aki azután jött, miután ő elment. – halkította le szinte már némára a hangját.

- Engem pedig Robert vett fel... – úcsúdtam fel a döbbenettől.

- Épp ez a gond. David sem tehet semmit. Andrew Kanada legkeresettebb menedzsere, nem kockáztat. – szipogtam egyet. Elvesztettem az állásomat. Az állásom, aminek a fizetéséből Apunak fizetem a kezeléseket és különböző ellátásait, amire szüksége van. – Gyere ide. – tárta szét a karjait, én pedig melléfeküdtem. A homlokomat puszilgatta, majd édesen mosolygott. – Tudom, hogy Apukád miatt aggódsz... –suttogta, mire a vállába fúrtam a fejem. – De nem kéne. Pontosan tudod, hogy Shawn Peter Raul Mendes vagyok. Ami azt jelenti, hogy engem a büdös életben nem rúgna ki. Különben is, ha megtenné két életre is elegendő pénzem lenne.

- Tényleg megtennéd?

- Persze. Érted még kútba is ugranék. – mosolyodott el, mire én feltörő boldogsággal csókoltam meg. Hagytam neki, hogy elmélyítse, nem volt ellene semmiféle kifogásom.

- Tudom, hogy ez most úgy hangozhat, mintha a pénzedért tenném, de szeretlek. – suttogtam a szájára.

- Tudom, hogy nem azért teszed. Én is szeretlek Pipacsom. – csókolt meg újra. A csók közben engem a hátamra fordított, ő pedig felém helyezkedett.

Morogva tért át a számról a nyakamra, majd a pólóm is földet ért. Helyesbítek, kanapét. Mintha varázsutés hangzott volna el, telefoncsörgés szakította meg a már sokadszorra elkezdett folyamatot. A dallamait ezer közül is felismertem volna, az enyém volt.

- Legközelebb esküszöm nem veszem le a pólódat. – dünnyögte, majd egy puszit hintett a számra és lekászálódott rólam. Szitkozódva tápászkodtam fel, majd a dohányzóasztalon lévő készülékre pillantottam. A név láttán összerándult a gyomrom.

- Austin...

                                                                

Mára ennyi tellett tőlem, ha elnyerte tetszéseteket vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕