Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~16~

•✴Corin Hill✴•

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az elmúlt napok szinte csak gitározással és próbákkal teltek számomra. Ezzel próbáltam elterelni a saját figyelmem apuról. Ha nem játszottam, akkor pengetőt vettem, vagy ettem, vagy a mosdón voltam. Az alvás is csak a gitárommal ment. Nem tettem be magam mellé az ágyba, de oda volt támasztva a sarkához.

- Minden oké? - ezt hallottam mindenkitől és most Shawntól is. Egy bólintás volt a válaszom.

Nem csak engem viseltek meg a nagy hírek. Amanda bezárkózott a szobájába és bánatba fulladva sírdogált. Anyu szinte élő-halottként botorkált Apu szobája és a nappali között. Shawnt is megérintették a dolgok, de mivel ő szinte egész nap kiénekelte a lelkét, esténként másra akart koncentrálni. Napi 5-6 órát énektanárnál volt, további 2 órát pedig Andrew irodájában töltött, akinek részletesen elmagyarázta a jelenlegi magánéletét.

- Cor... - simított végig tetkós kezével az arcomon. Nem néztem fel rá. - Pipacs, nézz rám. - a hangja aranyos volt, de tudtam, hogy aggódott értem. Befejeztem a hangszer pengetését, majd egy pár unszolás után felnéztem rá. - Aludj egy picit, kérlek... - azonnal megráztam a fejem, majd pengetni kezdtem.

Shawn, a huncut fiú, amilyen beletemette a fejét az oldalamba, miután lefeküdt. Felnevettem, hisz csikis volt, ahogyan az orra belefúródott az oldalamba.

- Jó hallani, hogy nevetsz. - mosolygott őszintén, ahogy felült. Ekkor olyat tettem, amit előtte három napja nem. Leraktam a gitárom és megcsókoltam. A csókban volt "bocsánat és szeretlek" is. Próbáltam érthető érzelmeket átadni neki.

Eltávolodtam tőle, majd hasra feküdtem. Felhúzta a felsőm, majd finoman, az ujjai hegyével cirógatni kezdett. A körme/ujjbegye éppen hogycsak érintette a fehér bőrömet. Csikis volt, de pont elviselhető. Csikis-simi. Nyálas, de találó. És jól is hangzik.

Éreztem, ahogy a pilláim elnehezednek, és a lábam bizseregni kezd. Kezdtem megnyugodni, így úrrá lett rajtam a fáradtság érzése. Az álommanók kezdtek elragadni, próbáltam nem áldozatul esni, de nem bírtam.

* * *

Kómásan felemeltem a fejem, de félúton Shawn állába ütköztem. Sziszegve dörzsöltem meg a fejem búbját, majd erőt véve magamon a hátamra fordultam. A hátam simogatását abbahagyta,  elmosolyodott és egy gyenge puszit nyomott a homlokomra.

- Kialudtad magad? - suttogta. A hangja könnyed, óvatos és édes volt. Majd' elolvadtam a hangjától is. Bólogatva átöleltem a nyakát, mire rám nehezedett.

- Nem bánnád, ha szeretkeznénk? - suttugtam. Magam is megleptem a kérdéssel, nemhogy Shawnt. A szája elnyílt, a szemei láthatóan zavartságot sugalltak.

- Woah... Mármint, az előző napokban ha itt voltam szinte rám se néztél és ez most hírtelen ért. - magyarázkodott. Felesleges lett volna, hisz tudtam miért reagált így

- Sajnálom. Ha nem, akkor--- - nem tudtam folytatni, hisz félbeszakított.

- Hogy a viharba ne? - kuncogott fel.

Gyengéd volt. Nem kellett neki megemlítenem, a lelki állapotomra tekintettel úgy óvott, mint szeme fényét. Rendkívül halkak voltunk, hiszen nem voltunk egyedül a lakásban. Hiányzott ez az érzelgős, gyengéd és törődő Shawn.

- Szeretlek. - suttogta a fülembe végszóként.

                                                                                    

Ezt a részt is sikerült összeszenvednem! 🤷
14 éves lettem, ami azt jelenti, hogy egy évvel közelebb kerültem a felnőtté váláshoz. Juhé... 😅
Ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕