Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~18~

•✴Corin Hill✴•

Az elmúlt két hónap felgyülemlett stresszét és szorongásait valahogy ki kellett ürítenem a fejemből. Így történt, hogy Shawn elment turnézni, én pedig vele, de nem mint gitáros. Kísérőként vagyok vele csak, pont mint Brian és Amanda is.

A hatalmas kavalkád közepette úgy döntöttünk Amandával és Briannel, hogy elmegyünk turistáskodni. Kiléptünk a hotelből, és a belváros felé indultunk. Párizs egy gyönyörű város, és szerencsére a kisebb szünet előtt az utolsó állomásunk. A telefonomban könnyen megtaláltam Shawn nevét, majd rányomtam a tárcsázásra.

- Szia, Cor. Siess kérlek, nem nagyon tudok beszélni. - kapta fel a telefont.

- Szia, csak annyi, hogy Amandával és Briannel elmennénk városnézésre, ha nem probléma.

- Szólok Andrewnak, hogy leléptek, én pedig kilógok. - egyeztette a tervet, mire felnevettem.

- Miattunk nem kell kihagynod semmit. - ráztam meg a fejem, annak ellenére, hogy nem láthatja.

- Akkor hagynék ki akármit is, ha nem mennék veletek. - elmosolyodtam.

- A hotel mellett várunk. - indultam el arrafelé, hogy könnyebben ki tudjon sunnyogni.

- Okés, öt perc és ott vagyok.

- Rendben. - nyomtam ki a hívást.

Nem hazudott, tényleg öt perc múlva jelent meg mellettünk, kipirosodott arccal és dzsekivel a vállán. A kanadai nép nem fázik a decemberi Franciaországban, az öltözékünket elnézve. Rajtam bőrdzseki, Brianen egy szövetkabát, Amandán pedig egy kissé bélelt farmerdzseki.

- Nem jött utánad senki? - kérdeztem, elé lépve. Egy puszit nyomott a homlokomra.

- Nem. - rázta meg a fejét.

* * *

Gőzerővel készítettük a képeket Párizs utcáin, angolul beszélgetve és nevetgélve. Shawn a kezemet fogva rohant előre, szinte elrántva engem. Brian és Amanda is jöttek utánunk, számomra az ismeretlenbe. Egy kikötőnél álltunk meg, egy jó 5 perc eszeveszett futás után. Körülnéztem, majd akaratlanul is leesett az állam.

- Az Eiffel-torony... - meg mertem volna rá esküdni, hogy képeken direkt kisebb. Tényleg hatalmas, így távolabbról is az volt.

- Tetszik? - támaszkodott mellém a kikötő vizét övező kerítésre. Kisgyerek módjára bólogattam. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Kiskorom óta álmodoztam az Eiffel-toronyról.

- Imádom. - suttogtam magam elé válaszként. Shawn kuncogva ölelte át a vállam, majd suttogni kezdett.

- Boldog Évfordulót. - a szemeim elkerekedtek, annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt kért bocsánatot és közös megegyezésből azt hívjuk első találkozásnak és a kapcsolatunk kezdetének is.

- Te jó ég. - fogtam a fejem. - Elfelejtettem basszameg. - néztem fel az égre. Haragudtam magamra, hiszen az ajándéka valószínűleg a bőröndöm legaljára volt begyűrve.

- Semmi gond. - tárta szét karjait, amik közé ösztönösen elhelyeztem magam.

- Várj, akkor Amanda és Brian tudnak erről, te pedig direkt léptél le. - raktam össze a dolgokat.

- Pontosan, Sherlock. - bökte meg az orromat, mielőtt egy puszit nyomott volna a halántékomra.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek Pipacs. - mondta, mielőtt átkaroltam volna a vállait és puszit adtam a szájára, amit egy pár másodperc után csókká mélyített. Tökéletes és meghitt pillanat volt. Azt akartam, soha ne legyen vége.

* * *

A fiú vállára hajtottam a fejem, ahogy ismét görcs keletkezett a gyomromban. Tovább kell mennünk, el Párizsból. Szerencsére utunk hazafelé vezetett, ahol végre megünnepelhettük a karácsonyt és az új évet. Shawn nyugtatni próbált, de sikertelenül. Repülésnél mindig ideges vagyok.

- Jól vagy?

- Ühüm, csak a szokásos. - dünnyögtem, mire bólintva felnyitotta laptopját, azzal a szándékkal, hogy filmet nézünk.

- Kábé két filmet töltöttem le. Bridget Jones és Az Életrevalók. Melyik menjen? - felcsillant a szemem, hisz mindkét filmet imádom.

- Teljesen mindegy. Mindkettőt imádom, úgyis mindkettőt megnézzük, mire landolunk Kanadában. - vontam meg a vállam. Az idegességem folyamatosan múlt, ahogy a filmet figyeltem. Hálás voltam Shawnnak, amiért el tudta vonni a figyelmemet, akkor is, ha mindkettő olyan film, ami inkább nőknek van szánva.

                                                                 
Fogalmam sincs mikor, de a Wattpadnak sikerült letörölnie az elköszönésem, így Berill vagyok a jövőből, aki majdnem befejezte a következő részt.
Ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕