Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~14~

•✴Corin Hill✴•

- Szóval ez ránk nincs hatással, hah? - motyogta, miközben a nyakamhoz hajolt. Felkuncogtam.

- Ránk hogyan lenne? Ne viccelj már! - szólaltam meg végül. Komolyan a szemébe néztem. - Attól, hogy a legjobb barátnőm nem belé vagyok szerelmes. - kezdtem el játszadozni barna tincseivel. Shawn válasz nélkül hagyott. - Shawnie... - magam is meglepődtem a becenéven, hiszen ezt azt használtam, mielőtt...

- Cor. - mosolyodott el.

- Szóval előkerültek a régi becenevek. - nevettem fel. - Fél éve ha valaki azt mondja, hogy egy igéretgyűrű lesz az ujjamon arcbaröhögöm. - gondolkodtam el.

- Én pedig, ha valaki egy éve azt mondja, hogy komoly kapcsolatban leszek, kézhez adok neki egy beutalót a pszichiátriára. - temette fejét a nyakamba, majd szuszogni kezdett, ezzel kuncogást kicsalva belőlem. - Nekem most esett le, hogy több mint fél éve vagyunk együtt. Nem beleszámítva azt a hetet és két hónapot.

- Nagyon durva. - csúszott ki a számon. - Mármint, ennyi idő után sem szerettem ki belőled. - magyarázkodtam.

- Na, mit fogsz mondani majd a gyerekeknek, a tizedik házassági évfordulónkon. - kuncogott fel, mire bennem megállt az ütő.

- Tényleg ennyire komolyan gondolod? - ráncoltam a szemöldököm. - Ne értsd félre, én is hosszútávra tervezek, de ez meglepett. - magyarázkodtam ismét.

- Mosolyogj. - suttogta, mire egy vigyort erőltettem az arcomra, Shawnból hahotázást csalva ki. - Szeretlek.

- Én is. - karoltam át a nyakát.

* * *

- Basszameg! - káromkodtam, mikor belerúgtam a kanapé szélébe.

- Jól vagy Pipacs? - hallottam Shawn aggódó hangját a hálóból.

- Asszem eltört a kislábujjam. - nevettem fel keserűen. A fiú egyből áttrappolt.

- Mutatsd. - térdelt le elém, megfogva a lábam. Felnevetettem.

- Elhiszem, hogy féltesz, de ez nem létszükséglet. - sziszegtem, hisz a lábujjam idő közben lüktetni kezdett.

- Biztos? - nézett fel rám kérdőn.

- Persze. - bólintottam, majd lehuppantam a kanapéra. Felemeltem a lábam, majd levettem a polár zoknim. Hét év alatt nem tudtam megszokni a Kanadai hideget. Ami a zokni alatt fogadott tényleg elég taszító volt. Az egész vörös és duzzadt. - Láttam már rosszabbat. - húztam vissza a zoknim.

- Biztos jól vagy?

- Persze. - mosolyogtam rá bíztatóan. Lehuppant mellém, majd lefeküdt és a fejét az ölembe hajtotta. Szinte azonnal a távirányítóért nyúlt és kapcsolgatni kezdett. - Olyan vagy mint egy kisfiú. - kuncogtam fel, ő pedig nem válaszolt, de láttam az arcán, hogy játsza a sértődöttet. - Shaaawn... - kezdtem el nyaggatni, mikor vergődni kezdett.

- Engesztelj ki! - fonta mellkasa elé a karjait. - Nem vagyok kisfiú. - nézett rám szúrósan. Lehajoltam, majd adtam egy puszit az arcára. Abban a pillanatban felült, majd az ölembe kuporodott. Azt hittem összeszakadok 80 kilója alatt.

- Shawn, sérvem lesz. - nevettem keservesen, miközben átölelte a nyakam. Pontosan tudtam, hogy idegesíteni akar. Megcsókoltam, majd letaszítottam a kanapéra és fölé kerekedtem, pontosan ahogy ő tenné velem. Mikor a mellkasába markoltam egyszerre röhögtünk fel.

------------------------------------------

Mára ennyit terveztem, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕