Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~17~

• ❇ Shawn Mendes ❇ •

Keserves zokogás. Ennyit hallottunk felhangzani a lakásban. Mindenki egyszerre lépett ki a szobákból. Corin anyukája azonnal a két lányához rohant és egyszerre ölelte meg kettőjüket. Sejtettem mi történt. A két lány is egyszerre kezdett el sírni. Lehajtottam a fejem és próbáltam visszanyelni a könnyeim.

Fájt, hogy mások fájdalmait is látnom kell. Főleg, ha az a barátnőmhöz tartozik. Lehunytam a szemeim, majd éreztem, ahogy egy sós könnycsepp lecsúszott az arcomon. Gyorsan lesepertem onnan, majd Marie-t vállon fogva mindhármukat átöleltem.

- Shawn... - hallottam a nő suttogását, majd ahogy ránéztem megértettem mit szeretne. El kell innen vinnem a két lányt. Bólintottam egyet, majd bezárkóztam a fürdőszobába. Tudtam, hogy segítségre lesz szükségem. Az egyetlen ember, aki szóba jöhet csak Ariana lehet.

Minden ellenszenvemet félretéve tárcsáztam a lányt, aki a harmadik csörgésre fel is vette. A lehető leggyorsabban elmagyaráztam neki a helyzetet, majd hallottam, ahogy a kulcsaival csörög. Úton van.

Pár perc múlva elkezdett csörögni a telefonom, kinyomtam és beengedtem a lányt. Amint meglátta az arcom megilletődve engem kikerülve a nappaliba sétált. Mellé léptem, majd a tekintetével jelezte, hogy Amanda lesz az övé. Bólintottam, majd megközelítettük a két lányt. Marie, aki az egész folyamatot figyelemmel kísérte hálásan pillantott mindkettőnkre.

Megfogtam a barátnőm vállát, aki sokktól szinte kábultan dűtötte hátra a fejét. A mellkasomnak koccant, amikor észrevette a nővérét ölelő Arianát. Szólásra nyitotta a száját, de amint Ariana egy apró mosoly kíséretében intett neki torkán akadtak a hangok. Egyből hevesebb sírásba kezdett. Csitítgatni kezdem, majd amint a fejét a nyakamba temette szemmel céloztam a bejárati ajtóra. El kell mennünk.

Egy-egy apró, győzködő suttogás után engedték, hogy magunkkal húzzuk őket. Egyenesen a lakásomig szinte pakolgattuk a két lányt. Mintha nem is éltek volna. Rongybabaként rángathattuk volna őket, ha akartuk volna. Szinte semmit nem érzékeltek arról, ami körülöttük történt.

- Vidd Amandát az egyik vendégszobába. Folyosó vége, jobbra majd balra. - bólintott, majd homlokát ráncolva hozzátette:

- Mégis mekkora ez a lakás? - csak mosolyogva megrántottam a vállam és ismét magam elé taszigáltam a barátnőmet.

Amint rájöttem, hogy ez cipekedés nélkül nem fog menni, felkaptam és betántorogva a hálószobába (nem mintha nem bírnám, csak mérföldekkel nehezebb, ha nem tartja magát) óvatosan lefektettem az ágyra. Mellékucorodtam.

- Shawn... - hallottam meg nyöszörgését mellettem. Csitítgatni kezdtem, a tenyeremet az arca oldalára simítottam.

- Aludj egyet édesem. Jót fog tenni. - motyogtam az utolsó mondatot a homlokára, mielőtt egy puszit adnék a forró bőrfelületre. Belázasodott a sírásból. Akár egy kisgyerek. - Szeretlek.

Nem vártam választ, és ezt ő is tudta. Megcirógattam az arcát, majd felegyenesedtem azzal a szándékkal, hogy megnézem mi van a két lánnyal. Amint letettem a csizmás lábam a parkettára Corin megszólított.

- Shawn, gyere vissza. - mosoly kúszott az arcomra, majd visszakucorodtam mellé.

- Mit szeretnél? - simítottam tenyerem az arcára. Nem válaszolt, csak megingatta a fejét és a mellkasomra hajtotta a fejét. Egyből a hajával kezdtem játszani, hogy ha egy picit is, de elkerüljem a figyelmét.

* * *

- Pipacs, mennem kell... - szóltam be neki a hálószobába, ahol megláttam őt, sápadtan és természetesen gitárt tartva az ölében. Felnézett rám, erőtlenül elmosolyodott, majd intett egyet. Visszaintettem, majd kifelé indultam.

Tudja, hogy hamarosan turné, lelkiismeretesen gyakorol minden egyes számot, ami a playlisten van. Andrewnak ezzel egyetlen gondja van: az, hogy mindezt nem a stúdióban teszi.

A kulcsaimmal csörögtem egy ideig, mikor egy nevemet zihálva mondó hangra lettem figyelmes. Kinyitottam az ajtót, ahol a kabátba bújt Arianat láttam. Idegesen kezdtem rágni a rágóm. Szó nélkül kitártam neki az ajtót, amit megköszönt.

- Öhmm, figyelj, késésben vagyok... - köszörülte meg a torkát. - El tudnál dobni a buszmegállóig?

- Ne viccelj, elviszlek. - csodás, elkapott a kedvesség-roham. A szemei elkerekedtek.

- Köszönöm... - motyogta. Mindketten elindultunk az autómhoz.

- Merre lesz? - pillantottam rá, miközben kinyitottam a kocsiajtót.

- Az egyetemig. - nem tudtam, hogy végül egyetemista lett. Meglepett az információ. Bólintva vettem tudomásul, miközben kihajtottam a garázsból. - Shawn, ha lehet ne kérdezz Corinról. - szinte suttogta, de tökéletesen értettem minden szavát. Megértően bólintottam.

                                                                 

Ajjaj... Egy jó ideje egy icipicit sem írtam ezen a platformon. Ebben a részben elég sok minden történt, nem tagadom.
Nem fogok mentegetőzni az öt hónapnyi kihagyásom miatt, de legyen elég annyi, hogy a továbbtanulás jelenleg a legnagyobb célom.
Mára ennyi volt, remélem tetszett, ha így volt vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕