Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~8~

•✴ Corin Hill✴ •

Egyszerre pattantunk ki a járműből, amikor Shawn leparkolt. Idegesen kifújva a levegőt ütöttem be a kódot, mire a kapu csilingelve jelezte, szabad a pálya. Futólépésben trappoltam a lépcső felé, amikor Shawn visszahúzott.

- Sietnünk kell. – mutatott a liftre, mire szemforgatva bólintottam és követtem őt a fémdobozba, amitől mindig paráztam egy kicsit.

Kezünket szorosra kulcsolva nyomtam be a tizest, mire a rozoga lift elindult. A szívem megremegett, vele együtt én is. Shawn megérezhette, hogy félek, elém állt és mindkét kezem megfogta. A sajátom is magával húzva simította ki a hajam az arcomból. A kezem lassan az államhoz vezette, majd közelhúzott magához. Ajkainkat lágyan összeértintette, majd suttogni kezdett.

- Nincs mitől félned. Én is ideges vagyok, ne aggódj. Legyen elég annyi, hogy biztosan ki fognak jönni egymással. – támasztotta a homlokát az enyémnek, amikor a liftajtó csilingelve kinyílt, mi pedig lassan kiléptünk rajta.

Hezitálva nyomtam meg a csengőt, majd pár másodperc után anyu kitárta. A látványára mosoly kapott el. Fekete ruhájában a fülébe éppen fülbevalót tett. Mikor tudomásul vette, hogy mi vagyunk azok, adott egy gyors puszit majd havasen magyarázni kezdett, és beljebb kisért az apró nappaliba. Nem is figyeltem arra, amit papol, Apun ragadt meg a tekintetem...

Elvéknyodott testével ott ül az ütött-kopott díványon, és természetellenesen kirajzolódó eres kezeivel vette fel a zokniját, a halál fehér lábára. Mikor megpillantott a kopaszodó feje felvirult és mosolyogni kezdett. Mosolygás közben a szája szélén mély ráncok keletkeztek, ahogy a szemei körül is.

Magassarkúmban kerültem meg a dohányzóasztalt, majd Apuhoz hajolva egy puszit adtam az arcára. Shawn fészkelődve fogott kezet vele, majd rám kacsintott.

- Corin! – hallottam egy sipítozó hangot, ami bizonyosan a nővéremhez kapcsolódott. Megpördültem, majd bizonytalanul lépkedtem oda hozzá. Gyönyörű volt. Ajkain vörös rúzs díszelgett, ami tökéletesen illet árnyalatában a térdig érő ruhájához. Magamhoz öleltem.

***

Hátulról pattantam ki, hiszen Apunak egyből felajánlottuk az anyós-ülést, Shawn fújtatva lépett a kapuhoz, minket bevárva, majd a kulcsával kinyitotta. Az udvaron végigsétálva Anyuék a szépen gondozott előkertem csodálkoztak, majd amikor Karen ajtót nyitott, őt csodálták meg.

- Jónapot, Mrs. Hill. – nyújtott kezet Anyu, amit a nő illedelmesen elfogadott.

- Mrs. Mendes, de hívjon csak Karennek. – mosolygott kedvesen, ami oldotta a hangulatot.

- Marie. – mosolygott anyu, mire aput tolta a nő elé. Shawn bátorítóan a férfira mosolygott, aki halványan viszonozta, majd kezetcsókolt az anyukájának.

- Thomas Hill. – szólt apu kedvesen, majd rozoga léptekkel arrébb állt. A nővérem következett, aki az ajkait harapdálva lépett Karen elé. Ezuttal én lövelltem felé egy kedves pillantást, mire a kezét nyújtotta.

- Amanda Parker, ön pedig Shawn anyukája. – mosolygott bezsongva, amire én felnevettem. Nekem is ez volt a reakcióm, csak kissé visszafogottabban.

- Pontosan. – kuncogott a nő, majd beljebb invitált minket. Aaliyah amint meglátott a bátyja helyett az én karjaimba repült, nevetve öleltem meg, mire Shawn sértődötten méregetett minket öltönyében. Szívdöglesztő volt.

- Miért nem engem ölelgetsz így? – fonta karjait a mellkasa elé, játszott sértődöttséggel.

- Mert a bátyám vagy. – öltötte ki a nyelvét mosolyogva.

Mindenki bemutatkozott mindenkinek, a nappaliban foglaltunk helyet. Már csak a poén kedvéért is kezet ráztam Shawnnal. Emiatt nevetve ültünk le a kanapéra. A lábaimat keresztbe tettem, hiszen szoknyát viseltem. Shawn mellettem, elegánsan, kihúzva magát. Tudtam, hogy ideges, minden mozdulatát kétszer is átgondolta, ahogy én is. Bátorítóan megmarkoltam a térdét, mire mosolyogni kezdett.

                                                                 

Mára ez a lapos rész tellett tőlem, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕