Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~7~

•❇ Shawn Mendes❇ •

- Még mindig nem tudom hová tenni ezt a telefonhívást. – dörzsölte meg arcát, az ágy szélén ülve.

- Én sem, hidd el. – hajtottam rá a fejem a vállára, mire halvány mosoly jelent meg az ajkain, egy kézzel hatranyúlt és megborzolta a hajkoronám. – Álmos vagyok. – dörmögtem, mire egy apró kuncogast hallatott.

- Mit akarsz már? – levettem a fejem a válláról, majd a mellkasom köré fontam a karjaim.

- Nem kell mindenben a hasznot lesni, mondta egyszer Shawn Mendes. – "oktattam" ki.

- És ezt mikor mondta az a srác? – vonta fel játékosan a szemöldökét.

- Most. – nevettem fel. A lány is csatlakozott. Ledőltem az ágyra. – Szeretlek. – suttogtam a lehetetlenségnél is hallkabban, de a szám mozgásából következtetett a szóra.

- Én is. – dőlt az ágy helyett a mellkasomra.

***

Hálaadás napja volt, az erkélyemen álltam, kabáttal a hátamon, a barátnőmmel előttem. A kilátásban gyönyörködtünk, és elvesztünk a gondolataink tengerében. Egy puszit nyomtam a feje búbjára, mire felkuncogott.

Reggel tizenegykor már anyuéknál kellett volna lennünk, Corin szüleivel együtt. Úgy éreztük, fél év után illene bemutatni egymásnak a két családot. Túlterheltek voltunk, az elmúlt napokat emésztettük, köztük az ominózus telefonhívást.

- Olyan gáz, hogy reggel van, és majd' elalszom. – motyogtam a nyakába.

- Én is kimerült vagyok. – ezzel egyidőben ásított is egyet. Mindketten felnevettünk, hiszen pont jól beleillett.

- Tudod a KRESZ-t? – mosolyogtam. Nem szerette, ha megemlítem.

- Ahjj, hagyj már vele. És igen, megy. – nyafogott. – Megyeget. – javította ki magát.

- És elfogadod a felkérést? – érdeklődtem a tegnapi megkeresése miatt. Modellkedni kérték fel.

- Foggalmam sincs. Nem érzem úgy, mint aki képes lenne kameráknak pózolni, elfogadni a külsejét, satöbbi. Ezekkel mindig gondban voltam. – mondta bizonytalanul.

- Szerintem vállald el. Annyira nem nehéz, nekem is számtalan fotózásom volt, ahol félmeztelenül kellett álldogálnom. – vontam meg a vállam.

- Arról a két fotózásról beszélsz? – nevetett fel, mire én megcsíptem a karját, amiből csak a kabátjának a megcsípése jött össze.

- Hééé, eredményes fotók lettek! – vágtam vissza kissé sértetten.

- A sok tinilány örült a szívdöglesztő Shawn Mendesnek. – nevetett. Megpördült a tengelye körül, majd a karjait a nyakam köré fonta. – Nyugi... Én is köztük voltam. – kacsintott, mire én hirtelen felindulásból megcsókoltam.

- Reméltem is. – mosolyogtam rá, miközben a homlokomat az övének döntöttem. Hátrálni kezdtem, magammal húzva a lányt. Éppen betántorodtunk az erkélyajtón, amikor a kabátja a földön landolt. Azt követően az enyém is.

- Lassan indulnunk kéne, ugye tudod? – a szája elé tettem a mutatóujjam, ezzel csendre bírva őt.

- Gyors leszek. – leheltem egy csókot az ajkaira, majd felkaptam és az ágyra terítettem. Az apró, hideg kezei a hajamba tűrtak, mire elégedetten felmordultam.

Az övéivel ellentétben meleg kezeim a nadrágjának széléért kutattak, majd amikor megtalálták, a lehető leggyorsabban le is kapták Corinról. Mintha a kezeink maguktól működtek volna, minden mozdulat ösztönös volt.

***

- Boldog hálaadást! – köszöntek anyuék, a kapuban állva.

- Anyu, csak köszönni ugrottunk be. Megyünk Cor szüleiért. – magyarázkodtam, majd egy gyors arca puszi után a kocsihoz hátráltunk. Bepattantunk az ülésre, majd egy mély sóhaj után elfordítottam a slusszkulcsot. – Akkor?

- Menjünk. – bólintott félve, majd rátapostam a gázra.

                                                                  

A mai rész ennyi volt, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕