Kötelék //BEFEJEZETT//

17. Fejezet: Levelek

Sziasztok! Meghoztam a következő rész, mely egy amolyan "átvezető fejezet", de remélem tetszik majd nektek. Nos, igen, nem bírtam magammal, muszáj volt írnom :D
Jó olvasást kívánok, s várom a kommenteket szeretettel.

Love ya :*

Siriusszal beláttuk, hogy így most nem lehetünk együtt, mert nem csak engem tagadna ki az egész családom, de a varázslótársadalom is szúrós szemekkel nézne ránk, de ha ezeken túl tudnánk lendülni, az is nehezítő tényező lenne, hogy ő keresett auror, én pedig a Roxfort tanulója, ami egyet jelent a szobafogsággal egész évben. Se időnk, se lehetőségünk nem lett volna a titkos légyottokra, így levelezőviszonyt megtartva Sirius távozott a kastélyból, én pedig visszatértem a hétköznapjaimba, immár boldogan. Nem voltunk együtt, nem ölelhetett, nem csókolhatott, de az a szimpla tény, hogy nem halott és Potterék halála után nem fordult rémálomba az élete, boldoggá tett.

Drága Gemma!
Ma igazán jó napom volt, ugyanis áttekinthettem a statisztikákat és kiderült, hogy egyre kevesebb halált és támadást tudhatunk Voldemortnak. Félek, hogy valami nagyobb durranást tervez, de most csak örülök a kevesebb áldozatnak.
Folyamatosan rád gondolok, és úgy veszem észre, talán többször is eszembe jutsz, mint ahogy az az időmből kitelne. Így felnőtt fejjel én is azt tudom csak mondani, amit te mondtál nekem, mikor a Szükség Szobájában búcsúzkodtunk 20 éve - vagyis neked csak pár hete -, hogy nem tudom, mikor és hogyan leszünk együtt, de alig tudom kivárni.

Ölel: Sirius
1997. február 13.

Kedves Sirius!
El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy beszélni tudok veled - ha mást nem is. A külön töltött napok borzasztóak voltak, bár tudom, neked ez húsz év volt, és elképzelni sem tudom, mennyire gyötrelmesek lehetett. Fogalmam sincs, hogyan tudnánk megoldani ezt az idő-problémát, mert mikor McGalagony azt mondta, egy auror a szüleimről hozott információt, ráébredtem, hogy nem tudnám itt hagyni őket abban a hitben, hogy csak úgy eltűntem. Ha pedig beavatnám őket, valószínűleg kitudódna az ügy és a Wizengramot előtt találnánk magunkat egészen hamar, ezt pedig nem szeretném, hiszen olyan jó életed van.
Sirius, nagyon aggódom a háború miatt... Tudom, hogy már folyik a háború, de még nem vagyunk a részesei, így olyan távolinak tűnik, de egyre borúsabb a hangulat. Mi lesz, ha Tudjukki győz? Mi lesz akkor?
Sirius, nagyon félek...

Szeretettel: Gemma
1997. február 17.

Gyönyörűséges Gemma!
Ne haragudj, amiért nem írtam neked, de egy szabad percem sem volt, annyi munkám akadt az elmúlt hetekben, azt sem tudtam néha, merre állok arccal. A háború megállíthatatlan és attól félek, egyre ritkábban fogok tudni levelet küldeni neked, drága.
Nem várom el, hogy hátrahagyd értem a szeretteidet, soha nem kértem ilyet, ezt  20 éve is leszögeztem, s bár egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok... Mégis megértem, ha nem lehetünk együtt, ez a levelezés is több, mint amiről álmodhattam sötét éjszakákon. Most is éppen kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppet az arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd mi a bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol nagyon!
Ami pedig a háborút illeti, nem szeretnélek megtéveszteni vagy áltatni, így elmondom, hogy a háború tényleg folyik, és attól tartok, hamarosan a Roxfortot és a kisebb, varázsló lakta kerületeket is eléri, nem vagyunk elég erősek Voldemort megállításához. Igen, sok auror van és elszántak vagyunk mindannyian, de azt ne felejtsd el, hogy neki is van egy serege és ő maga is elképesztő hatalommal bír.
Egyet megígérhetek neked is, ahogy magamnak is megfogadtam már: Nem hagynám soha, hogy bajod essen, érted? Vigyázok rád. Teljesen mindegy, hogy egyidősek vagyunk, vagy húsz év választ el bennünket, én mindig itt leszek neked és vigyázok rád.