Dead Poets Society

I.

The key to success is to start
before you are ready.

- Hölgyeim és uraim, tisztelt egykori diákjaink! Idén, 1958-ban százesztendős a Welton Akadémia. Egy évszázaddal ezelőtt negyvenegy diák ült ebben a teremben, s nekik is ugyanazokat a kérdéseket tették föl, mint amelyekkel félév kezdetekor önöket is köszöntjük.-lépett a díszterem hatalmas színpadának közepén felállított szószékhez Gale Nolan, az Akadémia igazgatója. Előhúzott zsebéből egy fekete, kerek szemüveget, orrára illesztette, majd belekezdett szokásos ünnepi beszédébe. A férfi meghatározhatatlan korban járt, erre rímelt jó állapotú, de sokat látott fekete öltönye is. Őszülő haja minden szála engedelmesen simult kopaszodó fejének tetejére, ajkain beszéd közben is nyájas mosoly játszott. Todd Anderson elgondolkozva tanulmányozta a mozdulatait. Nolan hirtelen felkiáltott:

- Uraim! - vakkantotta - Mi a mi négy talpkövünk? - kérdezte, mire az összes fiú, legifjabbtól a végzősökig felpattan anyja s apja mellől. Todd hirtelen szakadt ki gondolatai világából, nehezére esett követni az eseményeket. Mire anyja finom noszogatására végre feltápászkodott, a többiek már rég választ adtak az igazgató kérdésére.

- Hagyomány, Becsület, Fegyelem, Teljesítmény! - harsogták kórusban, majd szinte tökéletesen egyszerre foglaltak helyet ismét.

- Helyes! - nyugtázta Nolan - A Welton Akadémia fennállásának első esztendejében mindössze négy tanuló tett záróvizsgát. - Kurta szünetet tartott. -A múlt évben már ötvenegy tanuló felelt meg a követelményeknek, és több, mint 76 százalékuk a legkiválóbb egyetemekre nyert fölvételt. - ennél a pontnál a szülők viharos tappsal jutalmazták a rektor úr szónoklatát. Charlie Dalton és Knox Overstreet is összeütögették tenyerüket, miközben mindenttudó mosolyt váltottak. Mind ketten a Welton címerével ellátott zakóban, a szüleik közt ültek megtestesítetve az előbb említett elitegyetemek csábító arculatát. A rövid, fürtös hajú, megnyerő mosolyú Knoxot nyúlánk, de igen izmos termettel áldotta meg a sors. Charlie játékosan mosolygott, arca kipirult a büszkeségtől és a lelkesedéstől. Mindketten az osztálytársaik felé integettek.

- Sikereink - ömlött a szó Nolanból
- az említett négy alapelv iránti izzó odaadásnak köszönhetőek. Éppen ezért küldik hozzánk a szülők távolról is fiaikat, s ennek folytán
váltunk az Egyesült Államok legkiválóbb előkészítő iskolájává. - Az újult erővel feltörő taps miatt, az igazgató kénytelen volt még egy kis szünetet beiktatni.

- Kedves új diákjaink! A siker titka tehát ezen a négy oszlopon nyugszik. Eme négy oszlop iskolánk ténykedésének foglalata, egyúttal az önök életének alapjává is válhat. - Az igazgató szeme ide-oda cikázott az ijedt-ideges arcokon, míg végül megállapodott - Richard Cameron! - kiáltotta Nolan, mire a buzgó ifjak egyike fölugrott.

- Igen, uram! - kiáltotta Cameron, mellette ülő anyja pedig majd szétpukkant a büszkeségtől.

- Cameron! Mi a hagyomány?

- A hagyomány, rektor úr, az iskolánk,
családunk és hazánk iránti odaadó szeretet. A Welton Akadémia hagyományai a legnemesebbek!

- Jólvan, Mr. Cameron. - Cameron merev háttal foglalt ismét helyett, és Todd éppen látta a fiú apjának öntelt mosolyát is.

- George Hopkins! Mi a Becsület? - fordult a terem másik vége felé Nolan.

- A becsület, méltóság és kötelességteljesítés! - vágta rá a fiú.

- Helyes, Mr. Hopkins. Knox Overstreet! - Knox felemelkedett a helyéről, barátai huncut pillantásainak kereszttüzében.

- Igen, uram!