XI.

82 9 0
                                    



If two people can't stay away
from each other, maybe
they aren't meant to be apart.





- Tényleg elmondtad nekik? - kérdezte Todd, belépve a szobába. Neil-lel együtt sétáltak át a diákszállásra, de nem akarta ezt a többiek előtt megbeszélni.

- Igen. - válaszolt a fiú egyszerűen.

- De mit mondtál nekik? És egyáltalán miért? - aggodalmaskodott Todd. Egyik kezével fruszráltan beletúrt szőke hajába. Neil, tekintetével követte a mozdulatot, csak azután válaszolt.

- Hogy miért? - ismételte meg a kérdést - Mert szeretném, ha eljönnél. És ha ehhez az kell, hogy kitaláljak mindenféle nem létező rangot, majd elhitessem a barátaimmal, hogy ezek valódiak, csakhogy elkerülhesd a felolvasást, akkor megteszem. - Todd-ot megérintették szobatársa szavai, jól esett neki, hogy ennyire ragaszkodik a jelenlétéhez.

- Neil. - szólt a szőke néhány néma másodperc után - Köszönöm.

- Ugyan, Todd! Örülök, hogy ott leszel! - mosolygott a fiú. Körbepillantott a szobában és megakadt a a tekintete az íróasztalán heverő vastag könyvön. Odalépett, kezébe vette a kötetet - A tiéd? - fordult Todd felé. A fiú megrázta a fejét és kíváncsian közelebb lépett. Neil vállvonogatva helyet foglalt a széken, majd felnyitotta a könyvet. Todd a válla fölött áthajolva pillantott a bevezető sorokra. Az első dolog, ami szemet szúrt a fiúknak, a lap sarkára firkantott név volt. J. Keating. A következőket Neil hangosan olvasta.

- Öt évszázad versei... Felolvasandó minden H. K. T. gyűlés kezdetén. - kezdte.

- A H. K. T. gondolom a holt költők társaságára utal - jegyezte meg Todd.

- Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Felszámolni mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem. Henry D. Thoreau - az oldal végére érve Neil felpillantott, szobatársa tekintetét keresve. Todd megigézve bámulta Neilt míg olvasott, s most pirulva kapta el a fejét.

- Ugyan már, Todd! - kuncogott Neil. Felemelkedett helyéről, majd megkerülve a széket, szobatársa mellé lépett és az álla alá nyúlva kényszerítette a szemkontaktus kialakítására. Todd továbbra is pirosas arccal, zavartan pillantott Neil gyönyörű, mogyoróbarna szemébe amelyről úgy érezte, hogy egészen a lelkéig láthat - Mit gondolsz? - kérdezte végül. Todd-nak kellett néhány másodperc, mire kiötlötte a megfelelő választ, hiszen kellemetlen lett volna, szobatársa igéző tekintetéről nyilatkozni, mikor a kérdés nyílvánvalóan Thoreau költői nagyságára vonatkozott.

- Nos. Szerintem ez az idézet vitathatatlanul magas értéket képviselhet mind függőlegesen, mind vízszintesen. - válaszolt végül, a hatás kedvéért kissé affektálva.

- Szeretem amikor ilyen vagy. - jegyezte meg Neil széles mosollyal.

-Srácok! - nyitott be Charlie a szobába, mire Neil hirtelen elvette kezét Todd arcáról és a zsebébe süllyesztette. Érintésének hiánya furcsa ürességet hagyott maga után a szőke fiúban.

- Mondd, Charles. - lépett oda Neil lazán.

- Gyertek tusolni. Jó lenne egyeztetni még pár részletet. - fejével a folyosó végén található fürdő felé intett. Neil és Todd ekkor vették csak észre, hogy a fiú csupán egyetlen szál törülközőt visel, pizsamáját pedig kezében szorongatja.

- Indulunk. Két perc és ott leszünk. - bólintott Neil.

- Oké, kösz. - intett Charlie és már el is tűnt. Neil bezárta a fiú után az ajtót és lassan vissza fordult Todd felé. Mosolyogva néztek egymásra, majd Neil elindult az ágya felé és lezuttyant rá. Kikötötte cipőfűzőjét, levette zokniját majd felemelkedett és elkezdte kigombolni ingét. Todd igyekezett a legkevésbé feltűnően bámulni, de úgy érezte, hogy ez lehetetlen küldetés a számára, így inkább zavartan hátat fordított szobatársának és ő is vetkőzni kezdett. Neil kevésbé volt szemérmes, így minden bűntudat nélkül legeltette pillantását a fiú meztelen hátán. Amikor azonban Todd az övéhez nyúlt, Neil tapintatosan hátat fordított neki. Nem akarta kihasználni szobatársát, így ő is inkább a saját nadrágjával foglalatoskodott. Törülkozőjét szorosan a dereka köré csavarta, majd levetett ruháit gondosan az ágy szélére hajtogatta.

Dead Poets SocietyWhere stories live. Discover now