Dead Poets Society

III.

I hoped you were proud of me,
dad.

- Neil! Mondtam, hogy megtalállak! - szólalt meg Cameron az ajtó félfának dőlve. - Na? Megjött már az új nyomi srác? - kérdezte nevetve, ám arcára fagyott a vigyora, amikor észrevette 'az új nyomi srácot' az ágyán üldögélni.

- Cameron! - Neil sötét, fenyegető szemmel méregette a fiút.

- Upsz! Bocs! - motyogta a vörös, majd sietősen távozott.

- Ne is törődj Cameronnal! - fordult Todd felé. - Mindig gyorsabban jár a szája, mint az agya. - tette hozzá, remélve, hogy ezzel talán majd mosolyt csal a másik arcára. Reménye azonban nem teljesült, Todd komor ábrázattal meredt maga elé. - Hé! Minden rendben? - guggolt le elé, hogy körülbelül egymagasak legyenek. A szőke fiú felemelte fejét és találkozott a tekintetük. Neil szeméből őszinte érzelmeket olvasott ki, bár nem igazán tudta, hogy mik azok. Őszinte érdeklődés és talán egy kis részvét is. Nem tudta pontosan, hogy mit szeretne mondani, de érezte, hogy meg kell szólalnia. Azonban amint szólásra nyitotta a száját Charlie Dalton, Knox Overstreet és Steven Meeks rontottak be a szobába.

- Hé Neil! Azt csiripelték a madarak, hogy nyári iskolába jártál. Igaz ez? - szólalt meg Charlie elsőként. Az említett hirtelen felugrott a földről, Todd pedig különös műgonddal kezdte tanulmányozni saját cipőjét.

- Aha, kémiából. - felelte a fiú - Apám szerint javítanom kellett. - tette hozzá, mire a többiek megértően bólogattak.

- Ja, zsír! - csapott a térdre Charlie, miután kényelemben helyezte magát barátja ágyán.

- Todd Anderson, ugye? - lépett a fiúhoz Meeks - Steven Meeks vagyok, örülök, hogy találkozunk! - nyújtotta kezét egy kedves mosoly kíséretében. Erre az összes fiú odakapta a fejét.

- Én is. És kösz - viszonozta Todd mind a mosolyt, mind a kézfogást, bár valamivel szégyenlősebben, hiszen nem szeretett a figyelem középpontjában lenni.

- Knox Overstreet! Üdv a Weltonban! - köszöntötte a soron következő fiú.

- Akarod mondani: Üdv, a pokol legsötétebb és legmélyebb bugyrában. - szólt közbe Charlie Neil ágyán terpeszkedve. A beszólását hatalmas taps és hangos kacagás követte. Miután mindenki kellő tisztelettel köszöntötte az új fiút, előkerültek a cigik, pipák, szivarok meg mindenféle rejtett-szerzett kincsek a zsebek mélyéről.

- Uraim! Mi a mi négy talpkövünk? - kiáltott fel Neil hirtelen.

- Nevetés, rettegés, romlottság, ürülék! - válaszolták kórusban, majd hatalmas nevetésben törtek ki. 

- Na figyeljetek! - ragadta magához a szót Charlie ismét, miután mindenki rágyújtott. - Meeks penge latinból.

- Ugyan! Csak azért mondod, hogy korrepetáljalak. - szólt közbe Meeks.

- Na meg matekból. - folytatta Charlie tudomást sem véve a barátja szavairól - Én meg angolból nem vagyok épp nulla. Szóval eldőlt, megalakítjuk a tanulókört. - közölte, majd hatalmasat szívott a kezében tartott pipából.

- Oké, de én már megígértem Cameronnak, hogy ő is jöhet. Remélem nem baj. - szólalt meg Neil.

- Na és ő miben jó? A seggnyalásban? - kérdezett vissza Charlie. Mindenki jóízűen nevetett, Knox elismerően megveregette a fiú vállát.

- Na de srácok! - próbálkozott Neil, de az ő válla is rázkódott az elfolytott nevetéstől. Amint alábbhagyott a röhögés, újból megszólalt. - Egyébként is, a te szobatársad, Charles!