Dead Poets Society

XVIII.

- I hope I see you again.
- You will. My whole life depends
on it.

A fiúk ismét a barlangban kuporogtak. Az égő gyufaszál kézről kézre járt, mindaddig, amíg egyesével meg nem meggyújtották pipáikat.

- Hé, hozzám nem is jutott! - méltatlankodott Cameron.

- Hát, ez már nem is fog! - jelentette ki Charlie, ahogy elfújta a lángot.

- Jól van, nesze! - nyújtotta át a fiúnak Pitts az apró gyufásdobozt. Gerard Pitts most pipázott életében először. Az első szívásnál, ahogy tüdeje megtelt tömény füsttel, azonnal erős köhögés tört rá.

- Ezaz, Pittsie! Szívd le! Tüdőbe! - biztatta Charlie.

- Apámnak egy csomó pipája van. - jelentette ki Meeks békésen kifújva a füstöt.

- Tényleg? - kérdezte meglepetten Knox.

- Aha. Legalább harminc. - bólintott a vörös.

- Gyűjti a pipákat? Ilyet még nem pipáltam! - kuncogott Pitts. A többiek fejcsóválva nevettek a fiú kezdetleges szóviccén.

- Mi lesz már Knox? Gyújts rá! - fordult a bánatosan ücsörgő fiú felé Charlie, de Knox csak megvonta a vállát.

- Velünk teljesen őszinte lehetsz! Segíteni szeretnénk! - veregette meg a hátat Cameron.

- Hát az biztos! - tette hozzá Meeks jelentős mennyiségű füstöt eregetve a levegőbe.

- Itt van neked egy Chris, vígasztalódj! - lengette meg Pitts a fiú arca előtt azt a meztelen nőt ábrázoló képet, amelyet még Charlie hozott a legelső ülésre. A fiúk harsány nevetéssel jutalmazták Pitts tettét.

- Szálljatok le rólam! - legyintett Knox - Ez nem vicc ám, egyáltalán nem vicc! - méltatlankodott.

- Jó, jó, jó! - motyogta Pitts s szemforgatva újra összehajtotta a képet.

- Neil! - kiáltott fel Cameron az ajtónyílás felé pillantva.

- Barátaim, diákok, Weltoniak! - köszöntötte őket a fiú bemászva a barlangba, ami most kissé lassabban ment neki, hiszen egy régi, ám annál hatalmasabb lámpát cipelt a kezében.

- Mit hoztál Neil? - érdeklődött Meeks.

- Na mit? Egy lámpát te lüke! - csapta tarkón a fiút Pitts.

- Nem nem! - szólt közbe Neil - Ez a barlang Istene! - jelentette be drámaian, amint leemelte a lámpabúrát. A lámpa talapzata ugyanis egy fehér ingbe, valamikor zöld mellénybe öltözött, középkorú férfit formázott.

- A barlang istene! - ismételte Charlie hangosan s jó erősen belefújt a kezében lévő szaxofonba.

- Jujj! - kiáltott Meeks fülére tapasztva kezeit, ugyanis a hangszer a fülüknek egészen kellemetlen hangokat árasztott magából.

- A frászt hozod rám! - tette hozzá Cameron.

- Jobb, ha ezt most rögtön abba hagyod, Charles! - tanácsolta nevetve Neil.

- Mi lenne, ha végre elkezdenénk az ülést? - kérdezte végül Charlie, leeresztve hangszerét.

- Én nem hoztam lámpát. - ismerte be zavartan Cameron - Nincsen valakinél? - pillantott körbe barátain.

- Inkább egy füldugót adjátok! - sóhajtott Pitts, amint meglátta, hogy Charlie ismét kezébe vette a szaxofont s a barlang közepére penderült.