Dead Poets Society

XIV.

And in that moment,
I swear
we were infinite

- Egy ember nem nagyon fáradt, hanem elcsigázott - hangsúlyozta ki a megfelelő szót Mr. Keating - És nem nagyon szomorú, hanem.... Halljuk, Mr. Overstreet, micsoda? - mutatott a fiúra.

- Öhm, bu.. búskomor?

- Pontosan! Búskomor! - bólogatott hevesen a férfi - A nyelv egyetlen bizonyos cél érdekében fejlődött ki. Ez pedig.... Mr. Anderson? - Todd elgondolkozott válaszán - Na, halljuk! Férfi maga vagy amőba? - kérdezte Todd padja elé lépve. A fiú riadtan tekintett fel rá. Keating végigvezette tekintetét a fiún majd egy mély sóhajt követően megszólalt: - Mr. Perry!

- Khmm. - kapta fel fejét a fiú neve hallatára - A közlés!? - jelentette ki bizonytalanul.

- Nem. - nyújtotta el a szót a férfi - Az udvarlás! - jelentette ki, közelebb hajolva az osztályhoz. A fiúk meglepetten kuncogtak - Mondják, maguk szerint milyen a jó udvarlás? - kérdezte Mr. Keating.

- Gyors és hatásos! - nyögte be Charlie a hátsó padok valamelyikéből. Szavait mégnagyobb nevetés fogadta.

- Köszönöm az őszinteségét, Mr. Dalton, de mondja csak! Maga hogyan éri el a kívánt 'hatást' ha szabad így mondanom? - érdeklődött a férfi.

- Nos, először is... - helyezkedett el Charlie, teljes testével tanára felé fordulva. Ebben a pillanatban azonban felhangzott az óra s egyben a nap végét jelző csengő.

- Lám, már ennyi az idő! - kapott a fejéhez Mr. Keating - Ne aggódjon, Mr. Dalton, ezt a következő órán biztosan folytatjuk! - kiáltott a fiúk után a férfi.

- Todd! Todd! - rohant szobatársa után Neil, amint kiléptek az udvarra.

- Neil? - a szőke mosolyogva pillantott fel barátjára, aki addigra utól érte őt.

- Figyelj. Arra gondoltam, hogy lenne-e kedved most csinálni valamit közösen? - kérdezte a fiút.

- Közösen? A fiúkkal? - érdeklődött Todd.

- Nem, nem egészen. - Neil egy kissé zavarba jött a kérdés hallatán, de igyekezett a lehető legjobban leplezni ezt - Ők ma evezni mennek, de nekem nem igazán volt kedvem hozzá és mivel gyanítottam, hogy neked sem lesz, gondoltam eltölthetnénk együtt egy kis időt.

- Öhm, hát ez remek ötlet! - Todd-ot hirtelen érte az ajánlat, nem számított rá, hogy Neil vele akarja majd tölteni az idejét. Ő mindenesetre szeretett a fiú társaságában lenni, így kihasználta az alkalmat és beleegyezett a programba.

- Szuper! - lelkendezett Neil.

- Te, Todd! - lépett Neil mellé Meeks - Ma délután evezni megyünk a többiekkel. Nem lenne kedved csatlakozni? - kérdezte barátságosan.

- Felejtsd el, Meeks! - vágott közbe Neil hirtelen - Ő mára az enyém! - jelentette ki nevetve, majd átkarolta Todd vállát.

- A tiéd, mi? - kérdezte szórakozottan a vörös.

- De bizony, hogy az enyém! - tódította, közelebb húzva magához a fiút, hogy szabad kezével összeborzolhassa a haját - Csakis az enyém. - morogta Neil olyan halkan, hogy a többiek ne hallhassák. Todd azonban jól értette őket. Szeme tágra nyílt a meglepetéstől, de szívét megmelengették szobatársa szavai. A gyomrában valami különös bizsergést érzett ezek hatására.

- Szedjétek a lábaitokat, fiúk! - bukkant fel Charlie - Minél előbb el kell indulnunk, ha még ma haza akarunk érni.

- Hová is megyünk pontosan, Charles? - kérdezte Knox.