Veled, mint régen /ongoing, átírás alatt/

4.

Új napra ébredtünk, amikor délután dolgozom. Hihetetlen. Végre ki tudtam magam aludni, amire a tegnapi nap után nagy szükségem volt. 
- Jó reggelt - fordult felém Nath álmosan.  Olyan aranyos reggelente mindig! Kedvesen rámosolyogtam.
- Jó reggelt, édesem - adtam neki egy puszit.
- Mesélj, milyen volt a tegnapi napod? - érdeklődött, mivel este már nem tudtunk beszélni.
Végigfutott a fejemben minden, ami délután történt. Lássuk csak; koriztam Josh-sal, aki majdnem megcsókolt, mikor elestem. Ezután koriztam Sophie-val. Beszéltem Chris-szel Josh-ról, ami annyira elszomorított, hogy sírtam egyet a parkban. Erre jött Josh, és sajátosan megpróbált megvigasztalni. Vagyis flörtölt. Hmm, mit lehetne ebből elmondani anélkül, hogy felzaklatnám?
- Semmi extra. Koriztam egyet Sophie-val - feleltem. Nem hittem volna, hogy idáig is eljutunk, hogy én hazudjak. Kezdem érteni, miért szokták a rutinos hazudozók mondani, hogy a hazugság kegyes. Bár, ez nem is hazugság, csak az igazság kegyes eltitkolása. Vagy leredukálása.
- Örülök neki, hogy visszatértél - mosolygott rám őszintén. - Mikor értél haza? Nagyon hamar elaludtam.
- Igen, láttam - nevettem el magam. - Kilenc és tíz között valahogy.
- Olyan sokáig voltál a pályán? - döbbent le. Hát, mondjuk ez tényleg fura lenne jelenleg. Régen viszont abszolút normális volt, hogy az életemet is ott töltöm.
- Jaj, nem, még utána beszélgettem kicsit Chris-szel a parkban - tettem hozzá, majd úgy döntöttem, eleget beszéltünk rólam. - Na, és neked milyen volt?
- Fárasztó - húzta el a száját. - Szeretek kicsiket tanítani, de eléggé le tudják húzni az ember agyát.
- Ebben nem kételkedem - nevettem el magam.
A beszélgetést félbeszakította, hogy megcsörrent a mobilom. Bocsánatkérően néztem Nath-ra, de le akartam csekkolni, ki az, nem-e fontos. 
Manda. Hmm, vajon mit szeretne ilyenkor?
- Mondd - vettem fel, majd pont ásítottam egyet.
- Hú, felkeltettelek? - kérdezte zavartan.
- Nem, már ébren voltam, csak nem olyan régóta - magyaráztam. - Baj van?
- Egy pici. Tudom, hogy most nem rendelsz, és nem ügyelsz, de be tudnál jönni a patikába? Van itt egy páciens kiütésekkel, és hú... Szerintem jobb lenne, ha ezt látnád. Te körzetedbe tartozik.
- Megyek már - sóhajtottam. - Igyekszem. Addig maradjon ott.
- Okésoké. - Letette.
- Hova kell menned? - ült fel Nath is.
- A gyógyszertárba. Van ott valaki súlyos kiütésekkel, és Manda szeretné, ha megnézném.
- Eldobjalak?
- Nem, nincs messze annyira - simítottam meg a karját. - Te még pihenj nyugodtan.
Adott egy puszit, majd visszadőlt az ágyba, én pedig rohantam készülni.
A hajam egy alacsony copfba fogtam hátul, az oldalfrufrum pedig hagytam az arcomba lógni. Egy barna farmert vettem fel, fehér blúzzal, valamint egy bézs vékony zakót, és egy szintúgy bézs bokacsizmát. Sminkelni nem volt idő, mert nem ez a prioritás ilyenkor. Megfogtam a barna színű kis táskám, átdobtam magamon, majd adtam egy csókot Nath-nak és elindultam.
Viszonylag gyorsan szeltem át a parkon, mert nem szerettem volna sokáig szenvedni hagyni a pácienst. Persze Manda biztosan tudja, mit adjon neki addig, de jobb, ha megyek én is, és felmérem a terepet.
- De sietős - szólt utánam valaki.
- Követsz engem, Bakely? - kiáltottam hátra, de eszem ágában sem volt megállni.
- Várj már meg - futott utánam, majd megállított.
- Hagyj már, valaki hatalmas kiütésekkel vár engem a gyógyszertárban - löktem el az utamból.
- Miért nem visz el a barátod? - húzta gúnyos mosolyra a száját. Természetesen fel kell ezt hoznia. Ez a sajátos stratégiája, el akarja ültetni a bogarat a fülembe, hogy az lenne a normális barát, aki elvinne ilyenkor. Viszont azt nem tudja, hogy Nath felajánlotta.
- Mert megérdemli, hogy kipihenje magát - válaszoltam egyszerűen, ignorálva az elégedett mosolyát. 
Folytattam sietős tempóban a sétámat a patika felé.
- Nagyon komolyan öltözködsz már - kémlelt. Mert persze, nem tudott lekopni, muszáj volt jönnie velem. 
- Szokj hozzá, mindenem ilyen - feleltem, rá sem nézve.
- A régi púderszínű, lenge felsőd hiányolom - vágta rá, mire ledermedtem.

,, - Josh üzent. Találkozni akar.
Manda ránézett a faliórámra. Tíz óra.
- Éjszakai randi? Hmm, azoknak tudod, mi a vége - nézett rám ismét jelentőségteljesen.
- Na hagyjál - vágtam hozzá egy párnát nevetve.
Visszaírtam neki.
,,Mikor?"
,,Most. A házatokhoz közeli parknál?"
,,Legyen"
- Azt írja, most rögtön - néztem magamra rémülten.
Pizsama, kócos haj, semmi smink.
- Kapj fel valami másik ruhát. Mondjuk...- nyúlt be a szekrényembe. - Ezt.
Odadobott egy farmert és egy lenge púderszínű kötött pulcsit.
- Most este hideg van. Ha pedig felmelegedsz a szerelemtől, majd leveszi rólad - kacsintott rám.
Megforgattam a szemeim.
- De tiszta kóc vagyok, és az arcom... - néztem tükörbe rémülten, miközben a farmerom rángattam fel.
- Tökéletesen szép vagy - mosolyodott el. - Josh imádni fogja.
Felkaptam a pulcsit. "