Veled, mint régen /ongoing, átírás alatt/

13.

Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy én Josh Bakelyvel újra összeszűröm a levet, kinevettem volna. De talán ennek így kell lennie.. Nem tudom, néha tényleg azt hiszem, hogy a sors neki szánt, mivel egyfolytában visszalök hozzá. Az tény, hogy kihozok belőle egy jobb embert. S ez nagyon fontos.
Lefekvéshez készülődés közben megrezdült a telefonom.

,,Gyönyörű voltál ma, picilány❤"

Mosolyogva válaszoltam neki.

,,Te pedig édes. Kimentettél a helyzetből🥰"

Azonnal válaszolt.

,,Hmm, édes vagyok?😏"

Halkan felnevettem. Sosem változik.

,,Szeretlek, te idióta"

,,Én is téged, picilány"

Nem üzengethetek egyfolytában, mert feltűnő lesz. Majd beszélünk még úgy is.
Eltettem a telefonom, majd befeküdtem az ágyamba és álomba merültem.

Reggel, amint felkeltem Sophie írt, hogy menjek be a pályára.
-Nath, be kell mennem a pályára- adtam neki egy puszit, de még félálomban volt.
-Rendben, drágám- suttogta, én pedig felkeltem.
Egy sima, fehér alapon virágmintás felsőt vettem fel, kék rövidnadrággal. Pont úgy, mint régen. A fehér korimat választottam, nem mintha nagyon koriznék.. A sminkemet pedig semlegesen oldottam meg.
Igyekeztem a pálya felé, de amint odaértem, mindenki ott volt már.
-Bocsánat, hogy késtem- mentegetőztem- Mi volt olyan fontos?
Joshra pillantottam a szemem sarkából, aki aranyos mosollyal nézett rám. Olyan kisfiús, mint régen volt. S a szívem nagyon megmelengeti ez a mosolya. Ahogy jobban végignéztem, nem a szokásos fekete, szakadt ruháiban volt. Egy fehér pólóban volt, szürke farmerrel. Ilyen hatással vagyok rá? Nem nézhetjük egymást túl sokáig, hisz nem tudhatja senki, hogy megcsaltam a barátom.. Főleg nem Beccáék.
-Szóval, én mint a pálya felelőse kaptam egy értesítést- fogott bele Soph- Hogy úgy látják a hely vezetői, hogy edzőre van szükségünk.
-Ez hülyeség- nevetett fel Sol- Kinek kell itt edző?
-Nekünk- nézett rá Sophie- Ma érkezik.
-De mi ez az egész?- értetlenkedett Chris.
-Látszik, hogy nem az agyadról vagy híres, Serra- szólt be neki Evan.
-Abbahagynátok végre?- állt közéjük Josh. Nem hiszem el, hogy kiállt Chrisért. És ahogy elnéztem, maga Chris sem hitte el.
-Na mivan, haver, már te is ilyen szánalmas lettél?- pislogott szánakozóan Mark.
Úgy éreztem, közbe kell szólnom.
-Leszállnátok róla?- akadtam ki.
Evan felnevetett.
-Ne mondd, Josh, hogy elcsavarta a fejed Ferrara doktornő- gúnyolódott, bennem pedig felment a pumpa.
-Ennek semmi köze hozzá- rázta meg a fejét Josh. Egész hihetően hazudik- Csak nem tűröm, hogy ilyen helyzetekben is csak a baszogatás megy. Sophie, mondd tovább.
-Nem, nem- állt meg Evan- Majd csak ha a doktornő megkapja, amit megérdemel, hogy beleszól, amibe nem kéne.
-Nem hagyom, hogy bántsd. Sehogy- állt elém Josh.
-Na ebből elég, nekem is mondhatod, Evan- léptem ki Josh mögül, de David megragadta a karom.
-Hagyjátok már őket!
-Elég- szólt közbe egy ismeretlen hang. Mindnyájan odakaptuk a fejünket.
Egy középmagas termetű, hosszú, fekete hajú nő volt, vállán nagy táskával, kezében mappával.
-Ön kicsoda?- kérdezte Manda.
-Annelise Storm. Az új edzőtök- felelte kimérten, mi pedig megszólalni sem tudtunk- Mindenki vegye fel a koriját most. A közelgő versenyre neveztek titeket, de nem versenyezhet mindenki. Ki fogom választani a tagokat.
Senki nem mozdult, még levegőt venni is nehezünkre esett.
-Miért álltok még itt?- nevetett- Gyerünk!
-Ez valami tévedés- nevetett kínosan Becca- Mi itt két csapat vagyunk.
-Igen, igen, hallottam kedves Rebecca- bólogatott hevesen az edző- Engem nem érdekelnek az ellenségeskedések. Ti itt egy csapat vagytok, engem egy csapat edzésével bíztak meg. Tudom mindenki nevét, és ránézésre azt is, ki hova tartozik. De nem érdekel- tagolta az utolsó mondatot- És most gyerünk a pályára.
Mindenki azonnal sietett felvenni a koriját.
Josh intett a fejével, hogy kis távolsággal kövessem, hátramentünk Sophie irodájába, hiszen Soph már a pályán van. Máshol pedig nem láthatnak együtt minket.
-Kemény ez az új edző- mondta, miközben a koriját kötötte.
-Josh, én nem akarok korizni- fogtam a fejem- Nem tudok. Mit fog gondolni?
-Shh, Lela- jött oda hozzám, majd magához ölelt- Ügyes vagy te. Most mondanám, hogy korizzunk együtt, de az gyanús lenne.. Korizz Daviddel. Vele egész jól kijöttök. Majd ő segíteni fog.
-Nem tudom- sóhajtottam ijedten.
-Na, állj- lépett el tőlem, én pedig kíváncsian meredtem rá- Hová lett a semmi sem lehetetlen csaj? A pályakirálynő? Aki megkapta az Ezüst Jégkorcsolyát. Ez nem ő. Kérem vissza!- csettintgetett az arcom előtt, mire felnevettem.
-Ez nem ilyen egyszerű, szívem.
Halványan elmosolyodott a megszólításon, majd magához húzott.
-De, ilyen egyszerű, picilány- s egy csókot nyomott az ajkaimra- Bárcsak megtehetném a többiek előtt is ezt.
Ismét megcsókolt.
-Hogy ne merjenek téged bántani- szorította ökölbe a kezét.
-Josh, nyugalom- simítottam meg a karját- Én nem félek tőlük. De édes voltál, ahogy kiálltál értem.
Széles mosolyra húzta a száját.
-Szóval édes voltam?
Megforgattam a szemeim, majd én is adtam neki egy gyengéd csókot.
-Na de menjünk, gyanúsak leszünk.
Megigazítottam a korim.
-Menj előre- felelte Josh, én pedig biccentettem egyet, majd a pálya felé vettem az irányt.
David már ott volt. Igaza van Joshnak, kérnem kéne a segítségét.
-David- léptem oda hozzám- A segítségedre van szükségem.
-Igen?- mosolyodott el.
-Nagyon nem vagyok még azon a szinten, amin kéne lennem.. De nem akarom, hogy ez a csapat rovására menjen. Koriznál velem? Veled menni fog szerintem.
-Persze, Lela. Én hiszek benned.
Óvatosan rámosolyogtam.
-Nem csinálunk bonyolult lépéseket, ígérem. Csak kövess.
Josh eljött mellettünk, egymásra néztünk. A szemeivel megkérdezte, hogy rendben leszek-e én pedig csak ragyogóan rámosolyogtam, jelezvén, hogy igen.
-Bocsi, hogy ilyet kérdezem, de van köztetek valami?- suttogta Dave.
-Megbízhatok benned?
-Hülye kérdés, Lela.
Jó, ez igaz. Mindig ott volt nekem.
-Nem tudtam szakítani még Nathtal mert félek, de.. Nem tudom őt elengedni. Szeretem. De ezt senki sem tudhatja. Még Mandának és Chrisnek biztos elmondjuk, másnak nem.
-Hú..- pislogott meglepetten- A ti szerelmetek tényleg igazi. Meg is lepődtem, hogy az öt éve fekete és szakadt cuccokban járó Bakely ma normálisan volt felöltözve és hogy kiállt a régi barátjáért. Ha ezt mind a te hatásodra teszi.. Nagyon szerethet téged.
Félénken elmosolyodtam.
-És elpirultál- csillant fel a szeme- Imádlak titeket együtt. De meg ne bántson.
-Nem fog.
-Gyerünk, mindenki a pályára- tapsolt kettőt Annelise- Egy lírai dallamra várok mindenkitől lírai táncokat. Engem nem érdekel, hogy ki párban és ki szólóban, improvizáljatok. Mindnyájan egyszerre.
David megfogta a kezem.
Egy zongora-hegedű dallam volt. Gyönyörű. Hagytam, hogy elkapjon a dallam, s megpördültem. Hátrafelé kezdtem menni, karmozdulatokkal jelezve a szenvedélyt, David pedig mögöttem ment. A karjaiba dőltem, s egymásra mosolyogtunk. Felhúzott, majd kiforgatott jópárszor, én pedig az egyik lábam felhúztam közben. Előresiettem, ő pedig követett. Amint utólért, átöleltem, s így felemelt, majd velem együtt pördült meg. Ezután ő sietett előre, s én utána. Amint utolértem, nyújtotta a kezét az alagúthoz, amit sikeresen meg is csináltunk. Ezután gyermekded módon összekapaszkodtunk s az ellentartásból adódóan forogni kezdtünk. Sajnálom, hogy nem látom, mit csinál Josh. Biztos szenvedélyes.
David felkapott az ölébe én pedig hátradőltem s a karjai alatt megfogtam a lábaim. Ezután kérdőn nézett rám, hogy felemelhet-e hogy aztán ledobjon, vagy csak forgasson le. Biccentettem. Egyszer élünk. A derekamnál fogva fejjebb emelt aztán feldobott, én pedig landoltam.. De megcsúsztam. Hátraestem volna, de David térdrejött s elkapott. Pont vége lett a zenének.
-Rendben, köszönöm- biccentett Annelise- Összefoglalom a gondolataim. Részletesen. Szóval, Rebecca, Sol és Nina. Jók vagytok szólóban, de senkivel nem tudtok kontaktot létesíteni és ez baj. Semmilyet. Semmi érzést nem látok. Evan és Mark pedig a versengést képviseli. Egy csapat vagytok! Nem versenghettek másokkal! Josh. Jó vagy egyedül, de én több tüzet érzek benned. Párban nagyon jó lennél valakivel. David és Lela. Amit ti csináltatok, az mintha egy szerelmi történet lett volna korcsolyázásba foglalva. Tetszett. De nincs köztetek az a tűz, amitől a szerelmi történet életre kel. Párban vagytok jók, de nem egymással. Akárcsak Delilah és Noel. Emma, te nehéz figurákat vállalsz, de pontatlan. Ezen javíts, vagy ne dobd magad mélyvízbe. Christian és Amanda. Ti vagytok a leginkább érzelmekkel túlfűtött páros. Nagyon tetszettetek, de hogy is mondjam. Az érzékiség miatt odakapom a fejem, de a technika nem feltétlen tökéletes. Sophia, ügyes vagy szólóban, de ez az egész kevés volt. Összegezve, ti nem vagytok egy csapat. Itt sok kis csapat van. Mindenki semmiképp sem versenyezhet. A látottak alapján döntöttem.
-Máris?- hökkent meg Emma.
-Ennyiből?- grimaszolt Mark.
-Senki, ismétlem SENKI ne kérdőjelezze meg az én döntéseim. Világos?
Mindenki aprót bólintott. Nem semmi edző..
-Tehát aki versenyzik.. 8 fő. Sophia- kezdte a sort. Sophie megérdemli, bátorítóan rámosolyogtam, ő pedig boldogan csúszott Annelise mellé.
-Josh.
Legbelül ujjongtam, de kifelé semlegességet kellett mutatnom. Josh, amint az edzőnk mellé ért, óvatosan rámpillantott.
-Evan.
Ez a csapat kezd érdekesen alakulni. Kíváncsi leszek, milyen lesz nekik a közös munka.
-Amanda.
Fellelkesültem, s azonnal átöleltem a barátnőm. Ő pedig félénken a többiekhez ment.
-Természetesen Christian.
Ők ketten nagyon megörültek egymásnak. Én pedig örültem nekik. Josh aggódva nézett rám, én pedig bátorítóan rámosolyogtam. Bennem nem dől össze már a világ, ha nem kerülök be. Nekem ez nem a prioritásom.
-Sol.
Magabiztosan hátradobta a haját, majd Evan mellé állt.
-Lela.
-Hogy mi?- lepődtem meg.
-Hogy mi?- lelkesült Manda.
-Hogy mi?!- förmedt Becca- Nem lehet ő az utolsó lány! Nem jobb, mint én!
-Ismétlem, Re bec ca- tagolta a nevét Annelise- Az én döntésemet SENKI ne kérdőjelezze meg!
Becca dühösen rám nézett, én pedig nagyot nyeltem.
-Elnézést, Annelise.. Beccának igaza van, én nem vagyok elég jó koris..- szóltam a lehető legudvariasabban.
Josh afféle "mit csinálsz?!" tekintettel nézett rám.
-Kedves Lela- mosolygott rám- Egy Ezüst Jégkorcsolya tulajdonos ne próbálja nekem azt mondani, hogy ő nem elég jó.
-De azt már..
-Tudom, hogy nem most kaptad- szakított félbe- S hogy a baleseted miatt nem koriztál. Tudom. A korcsolyázók körében elég ismert lettél. Látom, hogy nem vagy a legélesebb kés a fiókban. De kiválasztottalak. Nem véletlenül.
-Bocsánat, Annelise, de én szívesen segítek neki visszatérni- szólalt fel Josh.
-Remek- enyhült meg az edzőnk arca- Ilyesfajta összetartást kérek. Mindenkitől.
-És ki az utolsó tag?- kérdezte Sol.
-Természetesen David.
David azonnal felkapott és megölelgetett.
-A többieket sajnálom, de ez most nem- nézett a be nem kerültekre, majd ránk nézett- Veletek viszont este hattól próba.
Szó nélkül lement a pályáról.
-Lela, ráérsz most?- kérdezte Josh.
-Déltől háromig rendelek ma. Délig ráérek, igen- bólintottam készségesen.
-Akkor gyakorlás.
Mindenki ment a dolgára, rajtunk kívül. Kettesben maradtunk.
-Miért akartad átadni a helyed, picilány?
-Mert igaza van Beccának. Én vagyok most a legkevésbé jó..
-Ne mondd ezt. Szerintem ügyes voltál. Annelise is ezt mondta- kacsintott rám.
-Néztél engem?
-Persze- bólintott- Féltékeny is lettem Davidre, hogy nem hozzám simulsz így.
Hogy demonstrálja, odacsúszott hozzám, s szorosan magához húzott. Már felém hajolt, hogy megcsókoljon, de kibújtam alóla.
-Akkor nem késő most kipróbálni.
Előresiettem, Josh pedig jött utánam.
Hátulról felemelt, a vállára ültetett.
-Ne aggódj- szólt- Nem hagyom, hogy bajod essen.
Szinte már gondolatolvasó.. Ezután visszavett az ölébe, én pedig a lábaimat a dereka köré fontam. Mélyen egymás szemeibe néztünk.
-Azt hiszem- köszörültem meg a torkom- Hogy ilyen gyakorlat nincs.
-De még lehet- kacsintott rám, afféle ,,Én vagyok Josh Bakely, majd én kitalálok egy új gyakorlatot" tekintettel.
Igazából sejtettem, mire gondol, de nem voltam benne biztos, hogy nekem ez menni fog. Megpróbálhatjuk.
Hátrahajoltam, hogy hátrafelé átforduljak a kezeimen, Josh pedig a lábaimat lökte meg, hogy ezzel is segítsen. Igazából Josh segítsége által megérkeztem lábra, de nem túl precíz lehetett a dolog.
-Ezt gyakoroljátok ki a versenyre- hallottam meg edzőnőnk hangját- Pörgős koreográfiát tervezek, tökéletes elem lesz.
Fogalmam sincs, hogy került ide, de úgy sejtem, már egy ideje figyelt minket.
-De nekem ez nem fog menni- sóhajtottam. Mit vár tőlem ennyi év kihagyás után?
-Úgy látom, együtt mégis megy. Nem tökéletes, de abszolút javítható. És az én szemeim nem csalnak- zárta rövidre, majd elsétált.
-Josh, én ehhez nem vagyok elég jó- fakadtam ki- Miattam fogtok elvérezni, mert én nem fogok tudni felkészülni..
Az ajkaimra tapasztotta az övéit, hogy elhallgattasson. Viszonoztam a csókját.
-Én hiszek benned- suttogta- Higgy te is magadban.
-Próbáljuk újra- sóhajtottam.
-Amikor hajolsz hátra, a kezeddel igyekezz minél közelebb kerülni az én lábaimhoz. Akkor lesz helyed landolni és könnyebben fel tudsz majd állni- tanácsolta.
Ismét megpróbáltuk, de ezúttal elestem.
-Feladom- pislogtam a plafonra, miközben feküdtem a jégen.
Josh mellém feküdt, én pedig értetlenül néztem rá.
-Az én Lelam sosem adná fel- szólt ugyanúgy a plafon felé, ahogyan előbb én is.
-A te Lelad már nem a régi többé.
-Igen, az én Lelam már egy tapasztalt nő. Egy nő, aki megőrjít minden porcikájával. Aki megnyerte az Ezüst Kori díjat a kitartásával és tehetségével. Aki mindezek után elvégezte az orvosi egyetemet. Aki sosem adta fel. Igen, a korizásról lemondott a sérülése miatt, de egy másik álmát valóra váltotta. Aki ereje és jósága lenyűgözött, s megváltoztatott engem. Kétszer is. Az én Lelam ez mind. Ő nem két másik személy. Ő egy és ugyanaz most is, aki régen, csak már tapasztaltabb. De attól ugyanúgy ragyog.
-Hú- mondtam ki, amit tudtam. Rengeteg minden kavargott a fejemben és a szívemben is e monológja hatására.
De nagy hatással volt rám. Josh hisz bennem. Ő nem lát engem csalódásnak. Szeret. És én nem hagyom őt cserben.
Felkeltem a földről és megigazítottam a hajam.
-Próbáljuk meg még egyszer- mondtam.
Josh elmosolyodott.
-Nem- felelte, miközben feltápászkodott- Először elérjük, hogy magabiztos legyél.
Elkezdett vezetni a pályán. Ő háttal ment, én pedig szemben vele. Megfogta a két kezem. Hagytam, hogy beforgasson, így a karjai közé zárt. Kiforgatott, majd sokat fordított rajtam, s egy idő után elengedett, hogy foroghassak magamtól. Kicsit féltem, de igyekeztem. Amikor már elbizonytalanodtam, visszasiettem Joshhoz. Szorosan megfogta az egyik kezem, majd intett a fejével, hogy csináljunk egy ugrást. Együtt ez is sikerült. Ezután felvett az ölébe a gyakorlathoz. Rákulcsoltam a lábaim a derekára, majd megfogta a két lábszáram, én pedig hátrahajoltam és.. És sikerült! El sem hiszem! Rögtön Josh nyakába ugrottam.
-Sikerült, Josh!- lelkesültem.
-Én tudtam, hogy menni fog, picilány- adott egy puszit a hajamba.
-Khm, khm!- hallottam egy ismerős hangot a pálya széléről. Manda- Nem tagadhatjátok, hogy van köztetek valami! Egy szavatokat sem hiszem el!
-Shh, halkabban már te bolond- csúsztam ki hozzá Joshsal együtt- Eszem ágában sem volt előletek eltitkolni. Figyelj.. Tudom, nem etikus, de...
-De nem tudtál szakítani az unalmas csávóddal, mert túl jó lélek vagy, de nagyon szereted ezt a hülyét- mutatott Joshra- És ez a hülye is téged, ez látható, hiszen megváltozott. Mások a ruhái és megvédte Christ. Ezért összejöttetek és titkoljátok- fejezte be helyettem.
-Wow- pislogtam hitetlenül.
-Tudtam, hogy így lesz. Chrisnek elmondom majd én. Ha falazni kell nektek, itt leszünk. De ne enyelegjetek a pályán, mert akár a hiénák is idejöhettek volna. És ők nem fognak habozni, ha bajkeverésről van szó- zárta rövidre, majd elfordult és elindult.
-Ja és- pillantott ránk vissza- Örülök nektek nagyon.
Rámosolyogtam, majd ténylegesen elindult vissza.
-Nem semmi ez a csaj- nevetett Josh.
-Az biztos- mosolyogtam magam elé. Rápillantottam az órára- Te jó ég, már ennyi az idő? Rendelés előtt még haza kell mennem.
-Bárcsak lenne valami problémám, hogy meggyógyíthass- suttogta a fülembe, amitől egy jóleső borzongás futott át rajtam.
-Az agyadban bőven van probléma, Bakely- kacsintottam rá, majd kimentem a pályáról, s csak Josh hangos nevetését hallottam a háttérből.
A cuccaim közt pakolva láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom apától. Azonnal visszahívtam.
-Mondd, apa- szóltam, pakolás közben.
-Holnap lenne anyukád temetése. Már úton vagyok haza.
Megállt a kezemben a hajkefe. Miért nem tudtam erről hamarabb? 
-Mi?- sokkolódtam le.
-Ne haragudj, Lela, de nagyon sok idő volt ezt lefixálni. És most jutottam el addig, hogy szólni tudjak róla. Este megyek hozzátok, jó?- hadarta idegesen. Nagyon feszült. Nem kéne, hogy én is átadjam neki az én feszültségem.
-Rendben, apa.. De csak Nath lesz otthon. Hattól edzésem van- magyaráztam zavartan.
-Újra korcsolyázol?- érdeklődött. A hangjában felcsillant egy halvány reménysugár. 
-Igen- mosolyodtam el- Sietek a rendelésemre. 
-Nem tartalak fel tovább. Este találkozunk, kislányom.
Letette. Leültem a padra és üveges tekintettel néztem magam elé. Erre még nem hiszem, hogy készen állok. 
-Mi a baj, Lela?- ült le mellém Chris, amint meglátott ilyen állapotban.
-Holnap lesz anya temetése- suttogtam ingerülten.