Veled, mint régen /ongoing, átírás alatt/

14.

Még mindig sokkolt állapotban voltam, amikor beültem a rendelőbe. Cami érdeklődött, hogy mi ez az egész, de nem igazán akartam róla beszélni. Holnapután van a születésnapom. És édesanyám nem tud rajta már részt venni. Mert holnap eltemetjük..
A rendelés alatt sem voltam igazán toppon, a legvégén viszont egy picivel jobb kedvem lett.
-A nap legutolsó páciense jön- szólt be a rendelőbe Cami.
-Rendben- sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Jó napot kívánok drága doktornő!- szólt egy hang, amelyet bárhol felismernék. Elnevettem magam.
-Mit csinálsz itt, Josh?- mosolyogtam rá gyengéden.
-Az a helyzet, hogy egy nagyon bölcs és kedves doktornő azt mondta nekem, hogy problémák vannak az agyamban- magyarázta, mire hangosan felnevettem- Szóval jöttem segítségért. 
-Nem bírtad ki, hogy ne gyere be, mi?- álltam fel, s egy finom csókot leheltem az ajkaira. 
-Hát tudod, rossz hatással vagy rám. Már nem verekszem, így a sebeimet beköttetni nem jöhetek, muszáj valami problémát kitalálnom- sóhajtott gondterhelten.
-Borzasztó- forgattam a szemeim ironikusan- Ha már a sebeidnél tartunk, hogy áll a mellkasod?
Szinte azonnal széles mosolyra húzta a száját.
-Szeretnéd megnézni?
Zavaromban az alsó ajkamba haraptam, majd egy hajtincsem a fülem mögé igazítottam.
-De csakis orvosi kötelezettségem miatt- feleltem kimérten.
Több sem kellett neki, rögtön lekapta a pólóját. Nos, nem mondom, hogy hidegen hagyott a látvány. A balhéi ellenére sem hagyta el magát, ez tény. Próbáltam a sebekre koncentrálni.
-Egész szépen gyógyul- állapítottam meg.
-Ilyen doktornővel nem is történhetne máshogy- kapott el a derekamnál fogva, majd a nyakamra puszilt. 
-Holnap lesz anya temetése, Josh- bújtam oda hozzá.
-Mi? Ezt mióta tudod?- lepődött meg.
-Pár órája- sóhajtottam, mire átölelt. Szerencse, hogy Cami nem jött be. Furcsa látványt nyújthattunk volna így.
-Ne aggódj- suttogta- Ott leszek én is, Manda is és Chris is.
-Igen, tudom, de... Ott nem támogathatsz. Tudod jól.
Éreztem, ahogy izmai megfeszülnek.
-Lela, én nem akarlak sürgetni, de..
-Tudom- engedtem el- Tudom, hogy ez nincs rendben, tudom, hogy veled szemben sem fair. Csak próbálj megérteni, Josh. Most az egyszer.
Szomorúan nézett rám, majd bólintott egyet.
-Este a pályán találkozunk.
Felkapta a pólóját, majd kisétált.
A hajamba túrtam. Minek csinálok magamnak ennyi stresszt?

Délután korábban bementem a pályára. Bíztam benne, hogy ott lesz Josh, de jobban is ismerhetném már.. Majd megérkezik. 
Az öltözőben Sophieba botlottam.
-Jó ég, Lela, süt rólad a probléma. Szeretnél róla beszélni?- simította meg a vállam.
-Nem- vágtam rá, majd átgondoltam- Talán... Nem tudom.
-Ülj ide- invitált a padra- És mesélj.
-Tudod.. Van a barátom, Nath..- kezdtem bele.
-Igen, rendes srác. Baj van vele?
-Pont ez az, hogy nincs! De itt van nekem Josh és..
-Oh, ne is folytasd- karolt át- Beleszerettél újra, ugye?
Bólintottam.
-Akkor hát ezért volt normális Bakely. Kezd visszaváltozni miattad- mosolygott maga elé- De várj. Nem értem, mi a kettő közt az összefüggés.
-Az, hogy újra együtt vagyunk Joshsal. De ez titok, mert..
Láttam az arcán, hogy először nem érti, aztán a tekintete értetlenből rémültté változott.
-Te jó ég- kapott a fejéhez- Lela ez..
-Tudom, hogy nem helyes, Sophie, de.. De nem tudok szakítani Nathtal. De Josht sem tudom elengedni..
-Ha nem lépsz valamelyik felé, mindkettőt elveszíted.
Ahogy ezt a mondatot kimondta, lesokkolódtam. Ez a kemény igazság. Josht nagyon megbántom ezzel, Nathtal szemben pedig igazságtalanság. Csak azért, mert nem tudom, mitévő legyek.
-Próbálj meg szakítani Nathtal. Elveszíted őt ez tény, mert ezután többet nála nem lesz esélyed, de ha nem vagy belé szerelmes, miért maradnál vele? A stabilitásért? A megszokásért? Ugyan, Lela, ennél többet érdemelsz. Vagy engedd el Josht. Viszont akkor készülj, hogy ugyanaz a fasz lesz, aki akkor volt, mikor idekerültél újra. Talán még nagyobb, nem tudom, mennyire szerelmes. De abból kiindulva, hogy hogy viselkedik és öltözködik, úgy gondolom, pont eléggé- magyarázta.
Minden szava igaz volt. Itt már csak az a kérdés, mit akarok én jobban.
-Köszönöm, Sophie- suttogtam.
-Ígérd meg, hogy lépsz valamerre.
-Megígérem- bólintottam- Szakítok Nathtal.
Elmosolyodott.
-Nem gondoltam volna, hogy a ti szerelmetek olyan erős Joshsal, hogy ennyi év után is feléled.
-Én sem- ráztam meg a fejem, majd elkezdtem felvenni a korim. 
-Félsz az új edzőtől?
-Egy kicsit- húztam el a szám- Sokat vár tőlem az Ezüst Korcsolyám miatt. De én nem vagyok képes arra, amit kér. 
-Valóban kicsit nagyok az elvárásai. De ne félj tőle. Igazi profi. Nem kér tőled olyat, amit ne tudnál megcsinálni. Higgy kicsit magadban- kacsintott rám.
Bekötöttem a korit, majd felálltam.
-Nem tudom, meglátjuk.
A pályához mentünk, ahol már a csapat nagyobb része ott volt. Köztük Josh is.
-Kire várunk még?- kérdezte Annelise.
-Solra- felelte Evan.
-Itt vagyok- lépett be a szőke lány a pályára.
-Nagyszerű. Beszéljünk a párokról.
Miért beszélnénk a párokról, hiszen az mindig csak a végén alakul ki.. Fura.
-Ne nézzetek így rám! Jobb szeretem, ha a párok már megvannak és együtt gyakorolják ki a koreográfiát.
Van abban valami, amit mond, de ez kicsit szokatlan..
-Josh és Lela- mondta ki.
Mindenki furán nézett össze. Ilyen gyorsan eldöntötte már?
Sol felnevetett.
-Ez hülyeség, vagy 6 éve nem koriztak együtt- szólalt fel.
-Van ezzel valami problémád, kedves Sol?
Sol elkomorodott.
-Ti mit álltok még így?- nézett Joshra és rám- Menjetek egymás mellé.
Fura egy modora van ennek a nőnek. Igazából örülök, hogy Joshsal lehetek, igaz, nem épp szépen váltunk el délután. Plusz nem vagyok az ő szintjén. De majd gyakorlok.
Egymás mellé csúsztunk.
-Figyeltelek titeket délelőtt, elég jól működtök együtt. Kigyakoroljátok az új lépésetek és nagyszerű lesz- biccentett felénk, majd folytatta- Természetesen Amanda és Christian együtt lesznek. 
Egymásra mosolyogtak. Hihetetlen, hogy az ő szerelmük ennyi évet kibírt. Na és még mennyit ki fog..
-Fejlesztetek a technikán és csodásak lesztek.- Solra nézett- Nos, ,,makacs kisasszony 2" számára Davidet szántam párnak.
Ők ketten tágra nyílt szemekkel néztek az edzőre.
-Mielőtt még jönne a hiszti- emelte fel a kezeit Annelise- Sol abszolút nem csapatmunkaképes, de tehetséges. David pedig amilyen együttműködő, szerintem tudna ezen javítani. Szokjátok meg egymást, próbáljatok együtt.
Jó meglátása van velük kapcsolatban. Bár nem lennék most David helyében.
-És végül egyértelműen Sophia és Evan. Tudom, nektek sem könnyű együtt dolgozni, de engem ezek a kis balhék nem érdekelnek. Evan verseng, Sophie pedig jó partner lesz neki.
Ők ketten is furán néztek egymásra. Nem csodálom, valaha jártak együtt. Most pedig újra együtt kell korizniuk. Sophie gondterhelt arcát elnézve, nem túl sok nyugodt napja lesz a közeljövőben.
-Természetesen nem fog mindig mindenki a párjával korizni. Lesz, hogy egyedül kell. A koreográfiát illetőleg pedig van egy ötletem. Időmegállítás. Szeretném, ha ti is ötletelnétek.
-Mi lenne, ha.. - gondolkodott Manda- Egy pár szerelmespárt játszana, és azért kell megállítaniuk az időt és a többieket, hogy lehessenek kicsit együtt?
-Aranyos egy gondolat- húzta félmosolyra a száját Annelise- A pörgős koreónak egy lassú rész jót is tenne. Többieknek hogy tetszik?
-Nekem nagyon- mosolyodtam el.
-Nekem is- felelte Sophie.
-Én is benne vagyok- szólt Josh.
-Remek. A főszereplő párocskát majd később kiválasztjuk.
-És akkor az lenne a koreó közepén?- kérdeztem.
-Igen- bólintott Annelise- Kell valami jelzés, ami egyértelműsíti, hogy megáll az idő.
-Mondjuk egy taps?- dobta fel Evan.
-Akár- felelte az edzőnő- A lényeg, hogy a főszereplő párnak nagyon egymásra kell hangolódnia. Már a koreográfia elejétől érezni kell, hogy köztük van valami. Szóval ha külön gyakoroltok, így tegyétek. Érzésekkel.
Óvatosan Joshra pillantottam. Világos, hogy nem mi leszünk a főszereplők miattam, de azért szép gondolat, hogy ennyire összhangban kell lenni.
Hogy lehet egy felnőtt férfinek ennyire kisfiús mosolya? És azok a gyönyörű zöld szemei.. 
Josh észrevette, hogy nézem, ezért elmosolyodott. Láttam a szemeiben, hogy legszívesebben most átölelne, de nem tehette meg. Még nem. De ez már csak idő kérdése.