VÉR ÉS SÁR

második

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Ahogy a nap átsütött a hanyagul behúzott vérvörös baldachinomon, úgy pattantak ki a szemeim. Nagyooon jól aludtam! Lustán oldalra fordultam és átkaroltam a párnámat, amikor az éjjeliszekrényemen ketyegő órára esett a pillantásom. 7:13. Ó, basszus!
Birtokba vettem a fürdőt és felöltöztem. Nyakkendő, blúz, harisnya...csak a szokásos. Éppen már nyúltam a nesszeszerembe, de véletlenül a vörös rúzsomat sikerült megfognom. A baj ott volt, hogy ezt csak akkor vettem észre, amikor már a második csíkot húztam az ajkamon. Ez a reggel ellenem van! Gyorsan végiggondoltam, hogy nincs időm már letörölni, ha reggelizni is szeretnék, ezért gyorsan befejeztem. Fújtam magamra egy kis parfümöt és lekocogtam a Nagyterembe. Szinte futva érkeztem a Griffendél asztalához és levágtam magamat Ginny mellé.
- Szia Mio! - ölelt át vörös barátnőm. Gyorsan vettem a kosárból magamnak egy ínycsiklandónak látszó sajtos kiflit és nekiálltam vajazni. Egy pohár töklevet is öntöttem magamnak. Ahogy Luna felé siklott a tekintetem, hogy integessek neki összetalálkozott a tekintetem Malfoyéval. Gyorsan lesütöttem a szememet, mielőtt az a görény körbekiabálhatott volna, hogy ‘Hé, emberek! Sárvér engem bámul!’. Ezt pedig nem kívántam magamnak. A reggelim után átváltoztatástanra siettem. Leültem Ginny mellé, a második padba az ablak melletti helyre. A fény csíkot rajzolt a padra. Kinéztem az ablakon, és egy pillanatra elvakított a nap.
- Hé, Sárvér. Ott én ültem tavaly - szólalt meg mögöttem valaki.
- Tavaly, az tavaly volt - válaszoltam angyali mosollyal Malfoynak, amikor is Monstro megindult felém, de Mr. Aranyvér elétartotta a kezét, Monstro pedig engedelmesen megállt. Malfoy közelebb jött, felálltam a padból. Mellettem Ginny kérdőn nézett rám, de az ajkaim néma szavakat formáltak: nyugi.
Malfoy-jal egymással szembe álltunk, szürke szemeit az enyémbe fúrta. És én álltam a tekintetét.
- Jól vigyázz magadra, Granger! - sziszegte, majd sarkon fordult és leült mögém. Egy ideig álltam ott, aztán Parvati Patil megsajnált és odajött hozzánk beszélgetni. Az átváltoztatástan után, siettem rúnaismeretre. Egyre jöttek az órák egymás után, amikor bűbájtanra került a sor. Egy cetli röppent az asztalomra, széthajtogattam. Egyetlen szó volt beleírva: Sajnálom.
Halványan elmosolyodtam, és hátra pillantottam Malfoyra. Engem nézett, és a padjának dőlve hagyta, hogy Parkinson átkarolja a derekát. Elszakítottam róluk a tekintetemet, amikor egy szenvedélyes csókban forrtak össze.
- Megismételné, Granger kisasszony? - rángatott ki a gondolatmenetemből Flittwich hangja. Kínos. Hátul elfojtott nevetést hallottam. Akkor is megmutatom! Minden energiámat összeszedve koncentráltam, hogy visszaidézzek valamennyit.
- „Nicolas Flamel és felesége a Bölcsek Kövéből kifolyólag olyan elixírhez jutottak, amely örök életet ad nekik. E elixír varázslatbeli megfelelőjét, a 15. századi Franciaországban Mercurius L'èant próbálta kikísérletezni. Nem járt sikerrel, ámbár biztos volt a tervében. Magára szórta a varázslatot, amitől 10 évig nem történt rajta változás. Már éppen elkönyvelték volna, a Varázstudomány egyik nagyjának, amikor pont aznap, amikor 10 évvel ezelőtt magára szórta rohamosan öregedni kezdett. Egyik napról a másikra elérte a 120 éves kort, majd meghalt. “ - lehunyt szemmel koncentráltam, úgy idéztem vissza a professzor szavait.
- Jó, akkor figyel, csak ennyit akartam - bökött felém Flittwich, egy kupac könyvön állva, majd feljebb tolta orrán vékony szarukeretes szemüvegét. Lassan bólintottam és elmerültem a tankönyvben.

Draco
° ° ° ° ° °
Miután reggel meghallgattam Pansy rikácsolását, hogy este miért pateroltam ki a szobámból, mehettem is a Nagyterembe reggelizni, egy fél narancs lekváros angol muffint nyeltem majdnem félre amikor Granger beviharzott. Ajkain vörös rúzs volt, a futástól kipirult az arca. Elegem van, nem hiszem el. Miért nem lehet Mardekáros?
Az esze meg lenne hozzá, egy buktató van. Sárvér túl naiv. Átváltoztatástanra úgy mentem, hogy rá se gondoljak egy barna fürtükkel keretezett hófehér arcra. De nem. Már megint keresztülhúzta a griffendéles lány a számításaimat. Ugyanis elfoglalta a helyemet, ahol én tavaly ültem. Pimaszul visszaválaszolt. Magamban mosolyogtam, Granger sokkal szórakoztatóbb Weasley patkány és Potti nélkül. Monstro már éppen ment volna, hogy helyre tegye a kiscsajt, de leállítottam.
- Jól vigyázz magadra, Granger! - néztem csokoládé barna szemeibe. Aztán küldtem neki egy cetlit, és beleírtam, hogy ‘sajnálom’.
Miért? Mi a fészkes lószarért csinálom ezt? Betegesen sokat gondolok Sárvérre! Pedig utálom.
Átváltoztatástan után pár órával később bűbajtan jött, és így tovább a nap végéig. Este én vagyok beosztva prefektusnak a hugrabugos lánnyal. A nevét nem tudom.
Kiderült, hogy a hugrabugos prefektuslány egész csinos. És valami Lydia. Szóval reggel valamilyen Lydia mellett ébredtem. Vagyis ő ébresztett.
- Szia Dracooo - nyávogta kora reggel a fülembe és átölelt.
- Lydia, ne ébressz fel! - fúrtam a fejemet a párnámba. De az nem sokat segített, hogy az engem átölelő lányon csupán egy fehér, csipkés fehérnemű volt.
Újabb próbálkozás egy negyed óra múlva az ágyból kikászálódásra, amikor Lydiával pihegve dőltünk egymásnak.
- Na, kelljünk fel! - ugrottam ki az ágyból (mostmár egy szál boxerben). Lydia maga köré csavarta a takarót és elkocogott a fürdőbe. Visszajött, mostmár teljesen felöltözve.
- Helló, Draco. Reggelinél találkozunk.
- Figyelj, baba. Én nem gondolok semmi komolyra, oké? Egyszer jó volt, de nagyon nem illünk össze - túrtam álmosan a hajamba.
- Na, menj a picsába! - vágta hozzám a cipőmet és nagy lendülettel kivágta az ajtót. Röhögve mentem a fürdőbe végezni a dolgaimat.
- Draco? - kérdezte Blaise.
- Hm? - kezdtem megkötni a nyakkendőmet, de végül leszartam és csak úgy hagytam lazán. Apám kiborulna, ha meglátná.
- Ki volt a csaj? - húzta Blaise ezüst gyűrűjét az ujjára.
- Valami Lydia - léptünk ki a hetedéves fiúrészlegből. A reggelinél Pansy ugrott a nyakamba.
- Szia Draco! - simított végig jéghideg kezével a nyakamon. Bevallom, jól esett.
- Szia Pansy - próbáltam semleges hangnemet felölteni.
- Mérges vagy? - ráncolta össze szépen kiszedett, sötétbarna szemöldökét.
- Nem, miért lennék?
- Csak olyan, durcás vagy - nevetett fel, úgy, hogy a fogai kivillantak, majd a hajamba túrt.
- Pansy - sóhajtottam fáradtan -, attól, hogy fáradt vagyok, nem vagyok mérges! - csattantam fel enyhén a mondatom végére.
- Jó, oké - hajtotta le a fejét, és lógó orral ült le mellém. Kivett egy pirítóst és kent rá egy vastag eperlekvár réteget. Megesett rajta a szívem és megcsókoltam. Eperízű...
Mint eddig minden reggel most is, automatikusan a Griffendél asztala felé néztem. Egy göndör hajú lányt kerestem. De nem találtam. Ahogy kifelé igyekeztem a Nagyteremből az iszonyat nagy tömegben összeütköztem valakivel. Egy barna, göndör lánnyal.
- Nem tudsz vigyázni?! - rivalltam rá. Granger csokibarna szemeit az enyémbe fúrta, meggyszínű ajkai egyhén elnyíltak.
- Bocs, Malfoy. Nem vettelek észre! - mondta jókedvűen és megrebegtette a szempilláit. Tönkretesz.
- Mit mondtad tegnap Neked? - fogtam meg a karját és egészségtelenül közel húztam magamhoz.
- Eressz. El. Most - nyomatékosított meg minden egyes szót, amely elhagyta a száját.
- Előbb emlékezz vissza, mit mondtam? - sziszegtem, de eközben beférkőzött az orromba a parfümjének az illata. Kezdtem elgyengülni. Hülye, idióta állat vagy, Malfoy! Itt ábrandozol ezen a ribancon, amikor lányok ezrei várják, hogy közelebbről megismerhessék az ágyadat!
- Hogy vigyázzak magamra. De nekem te nem parancsolsz! - szűkítette össze örvénylő szemeit.
- Hát persze, Sárvér - mosolyodtam el gúnyosan. Ahogy elengedtem a kezét láttam, hogy pont ott szorítottam, ahol a fehér bőrébe van vésve ‘Sárvérű’. Hirtelen összeszorult a szívem.
- Malfoy - suttogta rekedten, és láttam, ahogy a kezemet mutat. A Sötét Jegyet és annak területét apró hegek tarkították.
- Ne szólj semmit! - sziszegtem.
- Nem is akartam, de csak, hogy tudd...nem ítéllék, hiszen kényszerítettek rá -  "ez most nagyon megnyugtatott".
- Tudod, Granger ez nem ilyen egyszerű.
- Akkor? Magyarázd el! - nézett a szemembe könyörgően. Forró, mentol illatú lehelete csiklandozta a bőrömet. Ellenállok.
- Mondom, hogy nem egyszerű. - álltam a tekintetét. Granger szeme az arcomon cikázott, majd egy pillanatra a számra siklott. Elhessegettem azokat a gondolatokat, hogy mi lenne, ha megcsókoltnám a telt, meggyszínű ajkakat. Ellökne. Undorodva. Elengedtem a kezét, és elsétáltam.
- Malfoy, várj! - kiállított utánam. Oda se figyeltem rá, első utam a mosdóba vezetett. Majd szétrobbantam a feszültségtől. A zsebemből elővettem az apró borotvapengét.
Csináld! - mondta egy kis hang a fejemben. Farkasszemet néztem a tükörképemmel, majd apró, friss vágásokat ejtettem a Jegy körül. Az vér dübörgött a fülemben és a véremben éreztem az adrenalint. A vér vékony csíkban csorgott a fehér mosdókagylóba. Vízzel lemostam a piros folyadékot, lihegve támaszkodtam meg a hideg, fehér csempén. Lehajtottam a fejemet, de nem engedtem meg magamnak, hogy sírjak. A vérzést elállítottam, de a sebeket nem forrasztottam össze. Minden egyes alkalommal, amikor a kezemre néztem, látni akartam, hogy rossz ember vagyok.
_________________________________________
Halihó!
Friss résszel jelentkezem, ami majdnem 1300 szó lett. Ezzel szeretnék nektek szép hétvégét kívánni!

Outlaaw 💚💫