VÉR ÉS SÁR

ötödik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Ron elment. Furcsa. Kívülről mutattam, hogy mi baromira összetartozunk és csókkal, majd egyéb nyálas dolgokkal búcsúztunk el egymástől.
De belül...
Semmit se értettem, nem olyan volt, mint régen. Régen vártam, hogy megcsókoljon, hogy hozzám érjen. De most már csak egy egészen pici részem jajveszékelt, hogy "Ron, úgy fogsz hiányozni!", amúgy pedig teljesen hidegen hagyott. A szemem előtt újra és újra, egyre csak egy szürke szempár és egy szőke tincsekkel keretezett hófehér arc bukkant fel. Verd ki a fejedből! Ne hagyd, hogy a szürkés íriszek befolyásolják az életedet!
- Miss Granger, elnézést...Velünk van még? - koppantott McGalagony az asztalomon a pálcájával.
- Igen, elnézést - sütöttem le a szememet, mellettem pár hugrabugos lány sutyorogva nevetett. Az átváltoztatástan után rögtön elindultam bájitaltanra, ám ekkor összeütköztem valakivel. Malfoy. A könyveim kihullottak a táskámból, én pedig elkezdtem összeszedegetni őket. Ebben egy súlyos, bőrkötéses példányt emeltem fel, amikor láttam, hogy Mr. Aranyvér leereszkedik mellém.
- Érezd magad megtisztelve, Sárvér! - mondta, és a kezembe nyomta a rúnaismeret könyvemet, majd felállt és sietős léptekkel elindult a bájitaltan terem felé. Amint beléptem, éreztem, hogy valaki figyel. Lassan lépdeltem a helyemre és leültem Ginny mellé.
- Mio, psszt - lökte meg a kezemet, amikor már Lumpsluck professzor javában magyarázott.
- Hmm? - néztem fel a jegyzetelésből.
- Szeretnék beszélni veled, este - nézett rám, majd tovább firkálgatott. Annyiban hagytam a dolgot.
A vacsorához készülődtem amikor Ginny bejött a fürdőbe. Éppen az ajkaimra vittem fel, valami minimális rózsaszín szájfényt.
- Szóval...mondtam, hogy beszélni szeretnék veled - támaszkodott meg az ajtófélfában. Gondterheltnek látszott.
- Baj van? - fordultam meg, abbahagyva a rúzsozást. - Harry?
- Nem, dehogy - söpört el az arcából egy égővörös tincset.
- Akkor? - firtattam tovább.
- Te még szereted a bátyámat? - kérdezte és a tükörhöz lépett, majd farkasszemet nézett magával és a vörös rúzsáért nyúlt. Ajkaira lassú mozdulatokkal vitte fel a festéket, és várta a válaszomat.
- Igen, persze - állítottam sziklaszilárdan. Basszus, rá fog jönni!
- Akkor jó - ölelt át és nyugtatóan megsimította a hátamat.
- Na, menjünk! - ragadta meg a kezemet és karamell színű szemei huncutul csillogtak.
A Nagyterembe érve Dean mosolyogva integetett és Luna is felnézett a vacsorájából. Jó, hogy megismertem őket. Bennük igazi barátokra leltem, és ez megnyugtató volt számomra. Amint leültem a Griffendél asztalához, megakadt a szemem egy velem szemben ülő tejfölszőke folton. Draco Malfoy. Ja, meg ki ne hagyjuk a drága barátnőjét, vagy nevezze ki annak, aminek akarja. Szóval a Mardekár hercege csöndben ette a dekadens, libamájból álló vacsoráját és néha-néha Parkinsonra kacsintott, és persze ilyenkor a fekete lány olvadozni kezdett Malfoy mosolyára.
- Hermione?! Köztünk vagy? - érintette meg lágyan a karomat Ginny.
- Persze, kicsit elkalandoztam - haraptam be az ajkamat és lopva Malfoy felé fordultam. A szőke fiú pedig lassú, ám de komoly mozdulattal kapta fel a fejét. Tejfölszőke tincsei hanyagul hullottak hófehér homlokába, és a szürke íriszeit az enyémbe fúrta. Enyhén megnyalta rózsaszín ajkait, majd halványan elmosolyodott.
Draco Malfoy mosolygott. Rám. És ha jól láttam tiszta szívből...
A szememet lehunytam és hirtelen forróság öntötte el az arcomat, a gyomrom pedig egy kellemesen fojtó görcsbe rándult. Visszamosolyogtam a fiúra, ő pedig mostmár egy nagy mosolyra húzta az ajkait. A vacsora végeztével felálltam a griffendéles asztaltól, elköszöntem Deantől; majd megöleltem Ginnyt is, aki a könyvtárba indult tanulni. Ahogy az egyre sötétedő folyosókon vidáman sétáltam; egy erős, hideg szorítást éreztem a karomon. Hosszú körmök vájtak a karomba.
- Sárvér, csak egyszer mondom el. Szállj le a PASIMRÓL!!! - a mondat végét Parkinson már üvöltötte, a nyála rám fröccsent. Undorodva lökött a földre.
- De... - kezdtem, a fekete lány felhúzta a turcsi orrát és a földre köpött.
- Ott a helyed, Sárvér. A földön - mondta hidegen. Tajtékoztam a tehetlen dühtől. Felálltam és a pálcámat kerestem.
Az iskola első Hermione Granger, az eminens prefektus...párbajt kezdeményez? Hová fajul a világ?!
- Ne merd, te kis koszos kurva! - nyomott a falnak. Megragadta a hajamat, én pedig sípcsonton rúgtam. Parkinson energikusan felpattant, ám felszisszent amikor a találatom érte.
Előrántottam a pálcámat.
- Stupor! - szegeztem rá. Fény villant. A fekete, bubifrizurás lány a falhoz csapódott. Halványan elmosolyodtam és folytattam az utamat a Griffendél klubja felé.

Draco
° ° ° ° ° °
Grangerre mosolyogtam, és Ő viszonozta.
Ez az egy apró jelenet játszódott le újra és újra a fejemben.
Reggelinél észrevettem, hogy valami nincs rendben. Granger hófehér arcán két apró seb éktelenkedett. Az arcát fürkésztem a barna hajú lánynak, miközben egy forró, vajas croissant vettem ki a fonott kosárból.
- Szia, Dracoooo! - ölelt át hátulról Pansy. Megcsapott a parfümjének az illata, bár véleményem szerint ezt a fojtó, bántóan édeskés illatot kilométerekről is érezni lehetne. Még mindig Grangert néztem, és abban a pillanatban ő is rámnézett. Az arca apró fintorba rándult, én pedig rámosolyogtam. Újra. Pansy egy nedves csókot nyomott a nyakamra.
- Pansy, baba. Ehetek, nyugodtan? - kérdeztem, majd megforgattam a szememet.
- Persze - alázkodott meg. Megint. Ez nagyon idegesített. Semmi tűz, semmi szenvedély. A lány befolyásolható volt, az irántam érzett vonzalom elvette az eszét és betegesen kapaszkodott belém. És ez roppant mód zavart.
Újra Grangerre koncentráltam. Körülötte elmosódott a háttér és egyedül az ő alakja maradt meg a fejemben élesen. Ginny Weasley-vel és Dean Thomas-szal beszélgetett, miközben a teáját kavargatta. Vagy valami forró italt. Beharapta az enyhén csillogó, meggyszínűen pirosló ajkait; barnás fürtjei pedig repkedtek körülötte. Miért kínzol, Granger? Ettől jobb lesz Neked? Elégtételt veszel rajtam?
- Draco, mi lesz az első óra? - nézett rám Blaise.
- Nemtudom, talán átváltozástan. Mi vagyok én, órarend? - rivalltam rá.
- Jó, nyugi haver. Csak kérdeztem. Feszült vagy - szúrt fel a villájára egy darab zöldséget.
- Zseniális megállapítás - vágtam rá gúnyosan.
- Cica, majd én ellazítalak - húzta kacér mosolyra pink ajkait Pansy.
- Kösz, most kihagyom - álltam fel hevesen a helyemről és lazábbra húztam a fojtogató, zöld nyakkendőmet. Ahogy a Griffendél asztala mellett elmentem, Grangernek persze sikerült pont akkor elnevetnie magát. A száját széles mosolyra húzta és fehér fogait kivillantotta. Tiszta szívből, élettel telien kacagott. Olyan szép! Miafaszom?!
Draco Lucius Malfoy...te azt mondtad erre a sárvérű ringyóra, hogy szép?!
De tényleg az!!
Kezdem skizofrénnek érezni magamat. Talán nem kéne magammal vitatkozni. Főleg arról nem, hogy Granger szép-e vagy nem. Elindultam az átváltoztatástan terem felé. Granger persze már a helyén (ami tavaly még az enyém volt!) ült. Teljes átéléssel beszélgetett a legfiatalabb Weasley-vel, és a beszélgetésükből többször véltem kihallani azt, hogy Weasleynek ‘mennyire, de mennyire hiányzik Harry’. Csodás, Sárvérnek meg ugye ott van Weasley patkány. Szarom le Grangert, meg a hülye mosolyát!
_________________________________________
Hellóó Kedves, Drága, Egyetlen (stb.) Olvasóim! ❣
Nagyon Boldog Húsvétot, először is! 🐰🐣
Másodszor, bocsánat, hogy 1 hétnél tovább várattalak Titeket! Pedig be szoktam tartani a határidőket. 😅 De itt vagyok, új résszel! Remélem mindenkinek tetszik! ♡

Ui.: Tudom, hogy amikor publikálom kedd lesz. Mert ezt a részt hétfőn írtam.