VÉR ÉS SÁR

huszonnegyedik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Alig hiszem el, hogy vége a RAVASZ-oknak. Akármennyire is szeretek tanulni, olvasni és az egyéb ehhez kapcsolódó dolgokat csinálni; nekem is nagy felüdülés volt végre a vizsgákon túl tudni magamat.
Június közepét írtuk a Roxfortban. Igazából már így végzősként semmi dolgom se volt, nem kellett órákra járnom vagy ehhez hasonlók. Viszont volt egy ennél is nagyobb türelmet igénylő feladat; felvettek-e vagy sem az Auror Akadémiára, Skóciába?
Ez volt a nagy kérdésem, amelyet minden este feltettem magamnak. Természetesen az agyam egyik fele azt mondta; ‘Persze, hogy felvettek! Merlinre, ne görcsölj ennyit ezen!’ , az agyam másik fele viszont ezt pumpálta belém; ‘Kizárt, hogy felvettek volna!’. És én próbáltam magamat arra ösztönözni, hogy az első felére hallgasson.
Két nap volt már csak hátra, a mai és a holnapi, amikor elutazunk. Haza.
A nyári szünet – vagyis, ez már nem is az – elejét Ginny-éknél, az Odú-ban fogom tölteni. Aztán pedig, ha felvettek, akkor irány Skócia, ha nem, akkor meg, egy másik intézet.
Ahogy az ágyban forgolódtam és próbáltam aludni, aztán persze rájöttem, hogy ez nem fog menni, ugyanis túl izgatott voltam. Kipattantam, majd halkan elosontam a fürdőig. Ott emberi formát öltöttem; ma egy világoskék farmersortot és egy virágos, könnyű blúzt viseltem. Lebattyogtam reggelizni. Az asztaloknál szinte senki se ült, olyan korán volt még. Kivettem egy zsemlét és raktam bele sült szalonnát, illetve töltöttem magamnak egy pohár töklevet. Lassan falatozni kezdtem, fogalmam sem volt, hogy reggeli után mivel ütöm el az időt Draco vagy Ginny keléséig.
Reggeli után elindultam a könyvtárba. A könyvtár természetesen teljesen üres volt, ahogy megszoktam. A "mugli olvasnivalók" feliratú polchoz vezetett az utam, majd levettem egy könyvet és olvasni kezdtem. A meghitt, idillből egy a vállamon matató kéz rángatott ki. Felnéztem.
Draco, ki más?
- Jó reggelt! - üdvözölt, majd felhúzott a földről. - Hogyhogy ilyen korán?
- Kidobott az ágy - válaszoltam -, de neked is.
Draco erre nyomott egy hosszú csókot a számra. Ezek után elhagytuk a könyvtárat és beszélgetve, céltalanul bolyongtunk a folyosón. Ahogy a Nagytermet is átszeltük, megláttam a vörös barátnőmet is a reggelizők között. Gyorsan odaszaladtam hozzá és megöleltem.
- Helló, Mio! - nyöszörgött álmosan és betolt a szájába egy tökös derelyét, majd leöblítette az ételt egy kis tejes kávéval.
- Szia, jó étvágyat!
- Köszi, jó szórakozást! - mosolyodott el.
- Köszi - intettem és visszasétáltam a mardekáros fiúhoz. Újra összekulcsoltuk a kezünket és úgy róttuk tovább az utat.

Délután mindenki a tóhoz igyekezett; fürödni, de természetesen a hideg, frissítő vízben. Szerencsére nálam is volt egy fürdőruha, úgyhogy én is tudtam egyet mártózni. Ahogy Ginny-vel ugráltunk egy fa ágáról, versenyt úsztunk meg ilyenek, egy kéz kulcsolódott a derekamra.
- Szia, baba! - suttogta Draco a fülembe. - Nagyon jól nézel ki... - nyomta meg a nagyon szót.
- Öhh - pirultam el. - Izé, köszi!
Dracó-ra pillantottam. Egy sötétzöld fürdőnadrágot viselt, ez persze nem lepett meg. Viszont a Roxfort jelentős számú női egyedei csorgathatták a nyálukat a barátom kockás hasának láttán. Mit ne mondjak, a kviddics csodákat tesz.
- Hermione, te hol kezded a "szünetet"? - kérdezte.
- Ginny-éknél - mutattam a griffendéles lány felé. - Miért?
- Csak úgy. Úgy gondoltam, hogy esetleg, ha szeretnél elutazhatnánk. Mi ketten - ekkor a mardekáros fiú nyakába ugrottam.
- Nagyon örülnék - fúrtam a fejemet Draco vállába. Megcsókoltam és a vizes, szőke tincsek közé túrtam.

Draco
° ° ° ° ° °
Klikk.
A zár nagyot kattant az utazóládámon. Már este, vacsora előtt összepakoltam, hogy ne holnap kelljen kapkodni és erre kértem Hermioné-t is. Igen, az estét együtt terveztem.
A vacsorát befejezve McGalagony lépett a színre.
- Kedves Diákok, kedves Kollégák! Ennek az évnek is vége. Köszönöm mindenkinek az együttműködést, a tanulást, a munkát! A végzőseinktől fájó szívvel búcsúzunk. De nem szeretnék senkit se untatni hosszú beszédekkel, szóval lássuk a pontversenyt.
A negyedik a Hugrabug 298 ponttal, a harmadik a Hollóhát 324 ponttal, a második a Mardekár 342 ponttal és az első a Griffendél 345 ponttal! - kitörő ujjongás a griffendéles asztalnál, és csalódott sóhajok minden másik asztalnál. A szememmel egy olvadt csokoládé színű tekintetet kerestem, hogy némán üzenjek neki; ‘gratulálok’.
Ahogy a diákok felpattantak az asztaltól és elkezdtek hangosan igyekezni a kijárat felé, én is hasonlóképpen tettem, s igyekeztem nem szem elől veszíteni egy barna, hullámos hajat. Az ajtóban a lánnyal találtam szemben magamat, aki megeresztett egy kacér vigyort felém.
- Látod, hogy mi nyertünk? - kérdezte mosolyogva, majd szokásához híven beharapta a telt, meggyszínű ajkát.
- Csak három kibaszott ponttal - suttogtam, majd lecsaptam a lány ajkaira. Köré fontam a karjaimat, majd az egyik kezemet a griffendéles hajába vezettem.
- Szeretlek - suttogta Hermione két csók között.

Másnap reggel, a Szükség Szobájában ébredtünk. A szememet végigfutattam az alvó lányon. Szeretem. Ő életem legjobb döntése. Hermione szempillája rebegni kezdett, majd csokoládé színű szemeit álmosan az enyémbe fúrta.
- Fáradt vagy? - nevettem el magamat.
- Nem - tagadta egy apró fejrázással, majd egy alig észrevehető ásítással. Hozzám bújt, én pedig mélyen beszívtam a hajából áradó rózsaillatot.
- Szeretnék veled elutazni. A világ végére is - bökte ki.
- Ennek felettébb örülök - mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. Kértem a Szobától ruhákat, és gyorsan felöltöztem. Hermione addig birtokba vette a fürdőt. Az ajtó előtt egy csókkal búcsúztunk egymástól, majd mindketten elindultunk a másiktól ellentétes irányba.
Ahogy a vonat felé tartottunk Hermione kezére kulcsoltam a sajátomat. Az utolsó ügyelésünk az Expressz-en. Hermione, Ginny Weasley és Luna Lovegood mellett sétálva. A lányok vidáman csevegtek, én viszont enyhén borúsan sétáltam. Fikarcnyi kedvem sem volt hazamenni, akármennyire is szüksége volt rá anyámnak. És hiányzott, de csakis ő.
Felléptem a vonat vaslépcsőjére és szomorúan visszanéztem a Roxfort magasodó tornyaira.
Kerestünk egy szimpatikus és szabad kupét, majd helyet foglaltunk. Clearwater hamarosan kopogtatott, hogy ügyeljünk egy kicsit, majd adjuk át a jelvényeket a kijelölt újaknak. A folyosón a griffendélessel fel alá sétáltunk, semmi konfliktus vagy ilyesmi nem történt. Az utolsó ügyelésünk nyugisan telt, próbáltam kiélvezni minden pillanatot amit a lánnyal tölthetek. Hamarosan a hugrabugos prefektus szólt, hogy adjuk át a jelvényeket. Én a már nem negyedéves, de még nem ötödéves Basil Dolohov-nak adtam, míg a barátnőm a szintén ilyen korú Candy Wilkins-nek. Basil fellengzős, tipikus aranyverűhöz méltó arckifejezéssel fogadta a prefektusi jelvényt, ellentétben a szőke Candy-vel, aki a barátnőm nyakába borult. Újabb különbség a Griffendél és a Mardekár között.
Leszálltunk a még pöfögő vonatról. Hermione elköszönt Luná-tól és felém fordult.
- Szia, majd találkozunk. Írj...írj mindennap! - mondta és megcsókolt. Egyszer, majd többször is.
- Szia, baba! Írj te is. Szeretlek, és hiányozni fogsz! - súgtam és egy puha csókot ültettem a meggyszínű ajkakra. A griffendéles egy pillanatra belém kapaszkodott, mintha sohasem akarná elengedni, majd mégegyszer megcsókolt.
- Szeretlek - mondta és ingetve a Weasley-k népes csoportjához hátrált. Intettem neki és kulimat magam után húzva léptem át a muglik világába.
Körülnéztem.
Mennyi varázstalan ember, akit lenéztem a származása miatt.
Minden mardekáros társamnak ezt kívánom, hogy az utálatuk lassan szerelemmé változzon...

V É G E

_________________________________________
Sziasztok! ♡♡♡
Hát igen. Itt vagyok az utolsó fejezettel, ami 5:52-től íródik.
Remélem tetszett nektek Hermione és Draco története!
A mai nap folyáman egy apró epilógus fog még felkerülni.

😗 Outlaaw