VÉR ÉS SÁR

huszonegyedik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Miután elbúcsúztam Dracó-tól a pályaudvaron, a Weasley családdal karöltve elindultunk az Odú-ba. Mr. Weasley is kijött elénk, így egy halványpiros kisebb méretű kocsival utaztunk, persze tértágító bűbájt alkalmazva.
Hamarosan az Odú-ban voltunk, viszont az egész úton veszélyezett, hogy a jobboldalamon Ginny ült – ezzel semmi bajom nem lett volna –, viszont a baloldalamon Ronald ült, feszengve. Hálát adtam Merlinnek amikor végre megérkeztünk!
- Jó, rendben! Figyeljetek rám! - kezdett el Mrs. Weasley, a kockás kabátkába bújtatott kezeivel hadonászni. - Szóvaaal...George te is figyelj! - csattant fel az asszony. - Tehát, Én apátokkal alszom, ez nem kérdés, a szokott helyen. Ginny, drágám te Hermioné-val alszol a szobádban.
Ginny itt a nyakamba ugrott és elsuttogta, hogy ‘mennyire jól fogunk szórakozni’.
- Ron, te Harry-vel a szobádban - folytatta, majd anyáskodva megpaskolta a szemüveges fiú karját.
- George, te a helyeden. Valószínűleg Bill és Fleur átjön egy napra, Charlie-ra esély nincs; Spanyolországban hajkurász valami sárkányt - mondta kezét meglegyintve. - Percy pedig talán a hétvégére hazajön, és akkor nálad alszik George. Rendben?
- RENDBEN - visszhangozta a sok száj. Elkezdtem kiráncigálni a cuccom a kocsiból, majd könnyedén felvittem Ginny szobájába. A vörös barátnőm kis, elszigetelt lakhelyében egy nagy franciaágy tartózkodott, borszínű pléddel leterítve; egy fa íróasztal, egy székkel; a falakon puha faliszőnyegek, griffendéles zászlók, kviddicsposzterek és képek tartózkodtak. Az otthonos szobában virágillat uralkodott. Leültem az ágyra és elkezdtem kipakolni egy – valószínűleg számomra üresen hagyott – polcra.
- Helló, Mio! - jött be Ginny, majd leült mellém és átkarolt.
- Kurva jól fogunk szórakozni, mint már mondtam - kacsintott. - Holnap este egy londoni, varázslóknak  kitalált bál a cél.
- De, Ginny én nem vagyok valami bulizós - motyogtam.
- Megoldjuk Mio, ne aggódj! - simította meg a vállamat.

Másnap reggel egy fantasztikus gombás omlett, egy adagnyi szalonna és egy csésze friss feketetea után az egész nap a miénk volt.
Kivittem a koszos tányérokat, de ahogy megfordultam, hogy vegyek egyet Molly isteni mogyorós sütijéből összeért a kezem Ron-éval.
- Bocs - mondtam és meg is fordultam.
- Hermione - kezdte.
- Igen? - néztem rá és haraptam egy aprót a kekszből.
- Csinos vagy ma! - kaptam a választ, mire végignéztem magamon. Egy egyszerű fehér alapon fekete pöttyös pólót viseltem, világoskék farmerral és egy bézs, bőr bokacipővel.
- Köszönöm. - Kínomban már nem is tudtam mit csinálni. Ginny jött be a konyhába és közölte, hogy sürgős megbeszélnivalója van velem.
- Kösz - suttogtam, amikor kiértünk. Kifújtam a benntartott levegőt.
- Nincs mit. Este viszont bulizunk. Meg is van a hely. LÕNDÕN BÃR.
- Ötletes - nevettem fel. - Kik jönnek?
- Te, Harry, Ron, én - sorolta.
- A többiek?
- Maradnak - vont vállat. - Na, gyere! Kiválasztjuk a ruhákat - kezdett el a szobája felé vonszolni.
8 órakor, vacsora után már egy nyakba kötős, lazac színű felsőben, valamint egy fekete, flitteres szoknyában és egy pár fekete törpe magassarkúban feszítettem. Ginny ragaszkodott hozzá, hogy ezeket a ruhadarabokat vegyem fel. A hajam kiengedve, enyhén tupírozva omlott a vállamra. A szememen viszont halvány földszínek uralkodtak, míg az ajkaimon egy szintén lazac rózsaszín rúzs volt. A vörös barátnőm egy lila, pántos, metál fényű ruhát hordott, hozzá pedig egy magassarkú, fekete szandált. Harry álla a földön koppant, amikor Ginny kilépett a szobából. Egy hosszú csókot váltottak, azután pedig a bár melletti kisutcába hopponáltunk. Besétáltunk a helyiségbe, melyek fölött piros neonbetűk hirdették a bár nevét. Leültünk a bárpulthoz. Ginny kért magának egy Mojito-t, Harry egy sört, Ron egy vodkát – ezt igazán furcsálltam –, én pedig egy kis vörösbort. Harry és Ginny elmentek táncolni, eszeveszetten pörögtek. A fülemben dübörgött a basszus és arra gondoltam, hogy mennyire szeretnék most Dracó-val táncolni.
Ron már a második vodkáját gurította le, a szeme ködös volt, nagyon nem bírta láthatóan az erős italt.
- Tánculunk? Vagyis... - mondta akadozó nyelvvel. - Táncolunk?
- Bocsi, most nem - próbáltam kedvesen visszautasítani, és kortyoltam egyet a boromból.
- Olyan dögös vagy ebben a ruháman! - suttogta. Közelebb csúszott hozzám, én pedig erre a tettére egy arasznyit arrébb csúsztam az ellenkező irányba.
- Malfoy rohadt szerencsés - folytatta. - Hermione?
- Igen? - kérdeztem cincogva. Ronald egészen közel volt hozzám, a keze lassan az enyémet kúszott. Teljesen lefagytam. Mi a franc?!
- Én még mindig szeretlek - mondta ki, majd az alkoholos ajkait az enyémre tapasztotta. Csatt!
A másik kezemet meglendítettem és arcul ütöttem a fiút, majd gyorsan elrántottam a fejemet.

Draco
° ° ° ° ° °
Hanyatfekvésben tartózkodtam az ágyamon. A szobám csak úgy sugározta a negatívitást. Az égerfa bútorok és a zöld szín dominált. Egyetlen családi kép, vagy a haverokkal készült fotó nem volt gyermekkorom helyszínén.

„ Hiányzol.

              D. “

— e szavakat körmöltem le sietve a barátnőmnek. Hívtam a baglyot és bemondtam a griffendéles lány nevét, majd útjára eresztettem a madarat.
Kopogás. Élesen és ingerlően hatolt be a hang a privát terembe.
- Tessék - szóltam ki. Anyám nyitott be. Egy térdig érő fekete selyem ruhát viselt, hozzá pedig egy zöld kendőt vett. Vékony, finom bőrből munkált kesztyűje idegesen babrált a rézkilincsen.
- Gyere, fiam! Indulunk apádhoz - nyögte ki nehezen a szavakat.
- Most? - vontam fel a szemöldökömet és a tejfölszőke hajamba túrtam.
- Most - bólintott és hamisan nyugtató mosolyra húzta vérvörösre festett ajkait. Felálltam az ágyamról és magamra kaptam egy szürke, szövet zakót. Követtem anyámat, belékaroltam és egy másodperc múlva már az Azkaban előtt álltunk. A mogorva auror biccentett, de láttam rajta, hogy legszívesebben a lábunk elé köpne.
- Mrs. Malfoy - bólintott és kitárta előttünk a láncokkal teliaggatott kaput. Elindultunk, be a börtönbe. Anyám mellé rögtön két auror szegődött, akik elvezettek minket apám cellájáig. Én mögöttük baktattam lassan. A cellaajtó mellé egy vastáblán ez volt felvésve.

— Lucius I. Malfoy;
     Halálfaló;
     Életfogytiglan

Elborzadva olvastam ezt a pár szót. Az egyik auror kinyitotta a cellaajtót és apámhoz indult. Felrántotta – a szinte félholt állapotban lévő – apámat és a bilincsével együtt áttette az ajtó melletti két vaskarikára. Apám megforgatta a vérben forgó szemeit és rám nézett. Tekintete eszelős volt, szőkés-őszes tincsei csapzottan hullottak hullaszínű arcába.
- Draco, fiam - kezdte lágy hangon. - MIÉRT NEM LÁTOGATTÁL MEG EDDIG? - üvöltötte el magát.
- Iskola - válaszoltam szűkszavúan.
- Az a trágya Roxfort - mondta fennhangon és a köpött.
- Lucius, kedvesem - suttogta anyám. Apám rávicsorgott, majd újra rám vezette a jeges szürke tekintetét.
- Szóval Draco. Mi van azzal a Parkinson lánnyal? - kérdezte apám.
- Mi lenne? - kérdeztem vissza flegmán.
- Több tisztelet - mondta rideg hanglejtéssel.
- Mi lenne, apám? - vontam fel a fél szemöldökömet.
- Mondjuk, hogy őt szántuk feleségednek. Kitűnő vér, híres felmenők - mondta apám, de úgy mintha egy lóról beszélne - és gazdag család.
- Nem szeretem - vontam meg a vállamat.
- Mit számít a szerelem? Semmit - kaptam meg a kérdést és a választ is.
- Igenis sokat - húztam fel az orromat. A szemeim elé bekúszott egy olvadt csokoládé színű szempár, egy meggyszínű, telt ajak és mogyoróbarna, hullámos fürtök.
- Ki a szerencsés? - kérdezte vontatott hangon apám.
- Hermione Granger - ejtettem ki a számon a barátnőm nevét "nekem már mindegy" alapon.
- TESSÉK? - ordította el magát apám. Kezeit megrántotta, a karika megremegett a falban. Felém jött, arcát a rácsokhoz tolta. Anyám határozottan megfogta a vállamat és hátra húzott.
- Azzal a kis nincstelen, sárvérű, griffendéles lánnyal?! - üvöltötte a halántékán dagadó erekkel.
- Ne beszélj így a barátnőmről! - emeltem fel a hangomat.
- NEM SZERET! SENKI SE BÍR TÉGED SZERETNI! - ordította magán kívüli állapotban.
- Lucius! - csattant fel anyám hangja.
- De ez az igazság Narcissa - nevetett fel apám, majd abban a pillanatban elkomorult. - Csak csalódtam benned, Draco. Egész életemben.
- Végeztem - szóltam halkan anyámnak. Feldúltan kirontottam az Azkabanbol, majd az láncos kapun kiérve rögtön hopponáltam.
Otthon remegő kézzel Lángnyelv whiskey-t töltöttem magamnak és idegesen lehúztam. Farkasszemet néztem a családi portréval. A poharat csattanva dobtam neki apám festett arcán. A gőgös arcon whiskey folyt végig.
Mérges voltam. Méghozzá kibaszottul mérges.
_________________________________________
Sziasztok! ❤
Friss, ropogós résszel érkezem! Remélem tetszik, ha igen, akkor mindenki tudja a dolgát...😋
Lenne egy kérdésem:

A ‘könyv’ végén szeretnétek, hogy kérdésekre válaszoljak, mert már kaptam egy kihívást Skywizard2001-től?

Addig is ❤;
Outlaaw