VÉR ÉS SÁR

tizedik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Megfordultam és lassan, megfontolt léptekkel indultam el a Griffendél tornyába, hogy kisírjam a lelkemet is. Lassan a könnyeim eleredtek, én pedig a számba harapva próbáltam visszafolytani.
Megváltoztam, ő is változott. Mindannyian változunk. Szánalmas vagyok.
A jéghideg kézfejemmel letöröltem a szememből csorgó könnyeket. Csalódott voltam, reménykedő. Reménykedtem abban, hogy Malfoynak valamiért fontos volt a csókunk. És, hogy én is fontos vagyok neki. Beletúrtam a hajamba, és összefontam magam előtt a kezemet. Vacsorázni nem mentem le, helyette a könyvtárban tanultam. Próbáltam koncentrálni, de ahányszor fáradtan lehunytam a szememet Malfoy feje tolakodott be a fejembe. Az ajkamon égett a csókja; éreztem, ahogy a hosszú ujjaival végigsimít az arcomon; az orromba férkőzött az ingjének az illata.
A kezembe támasztottam az egyre jobban elnehezülő fejemet és a bal csuklómon lévő órára néztem. 10.00. Elindultam a klubunk felé, majd az egyik WC felé vettem az irányt. Megmostam az arcomat, hogy vállalhatóbb állapotba kerüljek. Elmentem az egyik fülkébe, és valamit éreztem a cipőm talpa alatt. Egy szürkés színű penge volt, rászáradt vérrel. Valami furát éreztem, hogy ez valamilyen fontos tárgy. A pálcámmal rámutattam, és azt a varázslatot mondtam, amivel ki lehet mutatni azt, hogy mi volt a tárgyak előző gazdáját.
- Monstris memoro! - mutattam a pengére. Egy füst szállt fel, és benne megláttam Malfoyt. A kezében a pengét tartotta, és feltűrte az ingjét. A szám elé kaptam a kezemet, nem akartam látni, ahogy megvágja magát. A kezemből kiesett a penge. A következő pillanatban elhajította a kis éles fémdarabot, de hajítás közben megvágta magát. A füst eltűnt, visszaszállt a tárgyba.
- Basszus - suttogtam -, ez az övé - vettem fel a földről. A kezeim között forgattam, majd némi gondolkodás után zsebre raktam. A Griffendél tornya felé sétáltam és magamban imádkoztam, hogy össze ne fussak Frics-csel. Szerencsém volt, így a jelszó elsuttogása után végre beléphettem a vanília és dohány illatú klubba. Az aromák megnyugtattak, én pedig fáradtan felindultam a hetedéves lányok szobájába. Bent nagyban ment a csacsogás, hogy a hetedéves hollóhátas fiú Parvati-ra mosolygott. Mekkora szenzáció! Remélem érezhető a gúnyos hangsúly.
- Szia, Hermione. Hol voltál? Kérsz csokit? - nyújtotta felém a dobozt Ginny és átölelt.
- Csak a könyvtárban tanultam. Most köszi, de nem kérek, azt hiszem alszom. Mindjárt meghalok - válaszoltam és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra.
- Oké, akkor jó éjt! - integettek mosolyogva a lányok. Fáradtan rájuk mosolyogtam és a fürdőbe mentem. Ledobtam a ruháim és beálltam a kádba. Engedtem forró vizet és nyomtam bele egy kb. fél üveg habfürdőt. Befeküdtem a habok közé és beszívtam az átható rózsaillatot. Némi habot vettem a kezembe és nevetve szétfújtam. A fehér, illatos hab a hajamba ment, én pedig felnevettem. Nos, amikor magában nevet az ember, az egy csöppet para. Kiszálltam a kádból, fogat mostam és felvettem a pizsamámat. Kimentem a fürdőből, ahol még mindig beszélgettek a szobatársaim és egy üveg vörösbor is előkerült.
- Kérsz egy pohárral? - nevetett Parvati.
- Kösz, nem - mondtam. - Már mostam fogat. Na jó éjszakát! - bújtam be az ágyba, és összerántottam a bordó baldachint. Kintről halk nevetés szűrődött be. Lehunytam a szememet és próbáltam elaludni.  Nem hagytam, hogy újra elárasszanak az emlékek. Sóhajtva oldalra feküdtem és igyekeztem kiüríteni a fejemet. Hogy legalább álmomban ne rá gondoljak.

Draco
° ° ° ° ° °
December közepén jártunk, a téli bálra készült mindenki. A hölgyválasztól a lányok bevadultak és azon voltak, hogy egy fiú elhívja őket. Az összes csaj ráakaszkodott a fiúkra és próbálta nagyon felhívni magára a figyelmet. De a vonzó nő helyett, inkább egy hiénára hasonlítottak.
Grangert akartam elhívni. Nekem nem kell más.
Nem akarok mással táncolni.
Nem akarok mással beszélgetni.
Nem akarok mással reggelig fent lenni.
Széttúrtam a hajamat, hogy a lehető legkócosabb legyen. Úgy gondoltam, hogy vacsora után megejtem. A barna hajú lány minden este a könyvtárban tanult. Ott egyedül lesz és senki se zavar bele.
Miután befejeztem a lazacból, kapros mártásból és krémesból álló vacsorámat, fogat mostam és a könyvtárba indultam. Beléptem és az első pillantásom az asztalokra esett. Nincs itt. Talán hátrébb. Elindultam hátrafelé és bingó! Az egyik asztalnál ült, de hirtelen felállt, én pedig gyorsan az egyik polc takarásába húzodtam. Egy könyvet keresett, de nem érte el. Lábujjhegyre állt és egy aprót ugorva megpróbálta elérni. A könyv sarkát megfogva a griffendéles lány majdnem magára rántotta az egész polcot. De szerencséjére csak pár könyv esett le. Lehajolt, én pedig próbáltam úgy stírölni, hogy lehetőleg ne vegye észre az égető tekintetemet. Nem akartam megzavarni az olvasó lányt, ezért én is belekerült én a bájitaltan rejtelmeibe. A karórámra nézve tapasztaltam, hogy elszaladt az idő. 10 óra is elmúlt. Felálltam, hogy visszarakjam a könyvet, de pechemre pont beleütköztem Grangerbe. A lány nagyot huppanva ért földet.
- Vigyázhatnál - motyogta. Felment bennem a pumpa. Bazdmeg, véletlen volt!
- Bocs, véletlen volt - szívtam be élesen a levegőt.
- Semmi baj - eresztett meg egy tartózkodó mosolyt. Felé nyújtottam a kezemet, ő pedig elfogadta. Felhúztam a földről és a szemébe néztem. El sem tudom mondani baba, hogy mennyire sajnálom. Elkúrtam, oké?
Granger egy aprót köhintett, én pedig visszaraktam a könyvet. Bíztam benne, hogy nem megy el. Megfordultam, de csak egy lassan távolodó alakot láttam. Na, ezt nem cseszem el.
A lány után rohantam és megfogtam a kezét és gyengéden visszahúztam. A lány csokibarna szemeit az enyémbe fúrta és összeráncolta a szemöldökét.
- Igen? Mi az, Malfoy? - kérdezte.
- Csak kérdezni akartam valamit - mondtam és észrevettem, hogy a lány a számat szugerálja. Félmosolyra húztam a számat, erre a lányok többsége elszokott olvadni.
- Mit? - nyílt tágra barna szeme. Közelebb hajoltam hozzá, Granger gerince a könyvespolcnak ütközött.
- Eljössz velem a karácsonyi bálba? - fúrtam a tekintetemet a szemébe.
- Tessék? Hogy..., mármint én? - nevetett fel hitetlenül. - Én azt hittem, hogy téged nem érdekellek - fonta össze a karját maga előtt. Szóval haragszol, megértem. Fasz vagyok, és ezt te is tudod.
- Én ilyet egy szóval se mondtam, baba.
- Te most lebabáztál? - vonta fel a szemöldökét.
- Nagyon úgy tűnik - válaszoltam. Granger kitépte magát a szorításomból és sebesen elindult kifelé. Utána eredtem.
- Hé, Hermione, basszus várj már meg! - futottam utána.
- Csak annyit mondj, hogy miért! Miért kellett neked akkor azt mondani, hogy nem jelentett semmit?! Mert nekem jelentett! - üvöltötte a kihalt folyosón az én lesokkolódott arcomba. Jelentett neki valamit. Nekem is. Basszameg!
- Hazudtam - mondtam egyszerűen.
- Miért? - túrt idegesen a hajába.
- Nem érted - nevettem el magamat kínosan. - Rossz ember vagyok. Nézd - húztam fel a fekete zakóm ujját, láthatóvá téve a Sötét Jegyet és minden apró heget.
- Nem vagy rossz ember - jött közelebb. - Számomra sose leszel az.
- Miért vagy ilyen kedves? Annyi rosszat mondtam rád! - suttogtam.
- Mert...nem tudom. Griffendéles vagyok. Tudod, a kliséinkkel - szúrt oda.
- Kösz - nevettem el magamat. - De eljössz velem?
- Igen. Nincs kivel mennem - mondta nevetve.
- Rám fanyalodsz, én is szeretlek, Granger - nyomtam meg a vezetéknevét.
- Legutóbb még Hermione voltam - harapta be az alsó ajkát.
- Az legutóbb volt - túrtam bele a hajamba. Zsebre dugtam a kezemet és elkísértem a toronyig.
- Remélem tudsz táncolni, Malfoy - nyomta meg ő is a vezetéknevemet.
- Tudok, nyugi - közelebb vontam magamhoz a lányt, annyi kimondatlan szót suttogtam volna el neki. Meg akartam csókolni. A szememet lehunytam. De ő enyhén eltolt magától.
- Draco, elcseszted. Kétszer is. Nem adom ilyen könnyen magamat - nevetett fel és elmotyogta a jelszót, de mielőtt beléphetett volna, visszarántottam és puszit nyomtam az arcára. Beszívtam a samponjának az illatát, rózsás.
- Harcolni fogok érted! - suttogtam határozottan, úgy, hogy összeérjen az orrunk.
- Na, szia, Hermione!
- Jó éjt, Draco... - intett mosolyogva, én pedig erős késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzá és megcsókoljam. De nem tettem meg.
_________________________________________
Sziasztok! 💚
Kész lettem még ezen a héten, a 10. résszel. (tapsot nekem!👏)
Elérkeztünk a történetünk feléig, 1200 szó lett, ami bár nem olyan sok, én mégis örülök, hogy ezt most publikálom. Remélem tetszett Mindenkinek, ha igen akkor mindenki tudja a dolgát!😋😅

Szép hétvégét!
Outlaaw ♡