VÉR ÉS SÁR

huszonharmadik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Őszintén, a vizsgák előtti napok a legnehezebbek.
Az ideg szétvetett, már csak Draco, Ginny és Luna tartotta bennem a lelket.
Este 10-ig is simán tudtam Dracó-val a könyvtárban kuksolni és unalomig ismételtük át a vizsgaanyagot, amíg tökéletesen nem ment. Persze a vörös barátnőm kevesebbet tanult, mint én; többnyire lefoglalta a Harry-vel való levelezés.
- Meg fogok bukni! - csaptam le a vaskos könyvet a könyvtár asztalára, mire Madame Cvikker feltűnően lepisszegett és egy morcos pillantást vetett rám. Aztán a halántékához nyúlt, és megmasszírozta azt. Ő is érti; vizsgaidőszak van.
- Te? Megbukni?! Baba, te úgy hol élsz? - nézett rám megdöbbenten és halkan elnevette magát.
- Draco - sóhajtottam fáradtan -, figyelj...
- Nem, Hermione. Te figyelj! Túl sokat tanulsz, kialvatlan vagy és lassan már a hajadból is pennák meg pergamenek lógnak. - Az asztal alatt összeért a térdünk. Unottan a hajamba túrtan, majd fintorogva kihúztam a napok írta keresett bájitaltan összefoglalót.
- Látod? - vonta fel a szemöldökét a mardekáros fiú.
- Jó, oké! - forgattam meg a szememet. - Igazad van, beismerem! Csak ne nézz így!
Draco önelégülten kacsintott, majd nyújtózkodott és felállt az asztaltól.
- Én megyek. Jössz, baba? - kérdezte.
- Aha - toltam ki magam alól a széket és összeszedtem a jegyzeteimet, majd a fiú kezébe csúsztattam az enyémet.
- Jó éjt, Madame Cvikker! - köszönt el a könyvtárosnőtől Draco, mire tőlem már csak egy fáradt biccentésre tellett. A szőke fiú becsukta mögöttünk az ajtót, mire én a fejemet a tanulástól kimerülten a mardekáros vállára hajtottam a fejét.
- Ennyire fáradt vagy? - erre álmosan bólintottam.
- Jó, oké. Holnap hétvége, pihenhetsz - nyomott egy gyors csókot a szám szélére.
- Ne mondd ezt! - emeltem fel a hangon enyhén hisztérikusan. - A hétvége azt jelenti, hogy hétfőn van az első vizsga.
- Nyugi, jó lesz - suttogta és gyengéden megcsókolt. Egy pillanatig ízleltem a fiú ajkait, majd eltoltam magamtól és szorosan hozzábújtam. Beszívtam az illatát, úgy éreztem másodperceken belül el tudnék aludni, még akkor is, ha rohadt nehéz könyveket tartok az egyik kezemben.
- Gyere, ma itt alszunk! - suttogta Draco és elvezetett a szükség szobájába. A szőke fiú megcsókolt, én pedig hozzábújva és mosolyogva aludtam el.
Másnap reggel nem is tudom, hogy mikor ébredtem. Nem volt nálam ébresztőóra, se semmi.
Dracó-ra pillantottam. Aranyosan szuszogott, szőke haja kócosan omlott a szemébe és néha kivehetlenül motyogott valamit. Átkaroltam és a fejemet a mellkasán pihentetve megpróbáltam tovább aludni. Mocorgást éreztem a fejem alatt és pár másodperc múlva egy kezét éreztem a hajamban.
- Szeretlek, baba! - hallottam a barátom álmos hangját. Felültek az ágyban és Draco szürkéskék íriszeibe bámultam.
- Én is téged - adtam neki rögtön választ. - Amúgy jó reggelt.
- Neked is. Mennyi az idő? - kérdezte a fiú. Válaszul egy vállvonást kapott. Erre gyorsan az éjjeliszekrényén pihenő bőrszíjas órához nyúlt és leolvasta róla a nap állását.
- 9 óra 32 perc -mondta.
- Uh, hát akkor sokat aludtunk - vontam le az értelmes következtetést.
- Igen. De kipihented magadat? - nézett rám Draco.
- Többnyire - nyújtóztam egy nagyot, majd a csuklómról levettem a hajgumit és laza, reggeli konytba kötöttem a hajamat. Nyomtam egy gyors puszit a szőke fiú arcára és bementem a fürdőbe. Arc-és fogmosás, majd fésülködés és gyorsan ‘ideinvito-ztam’ egy világoskék farmert meg egy bordó ujjatlant. Sietve felöltöztem, aztán minimális sminkkel próbáltam eltűntetni a fáradtság nyomait. Ahogy a tükörbe pillantottam egy kialvatlan, ám de boldog Hermione nézett vissza rám.

Draco
° ° ° ° ° °
Reggeli után – ami amúgy számomra 3 mogyoróvajas kenyérből és egy csésze fekete teából állt – elindultunk egy kicsit levegőzni. A nap vakítva ragyogta be az utolsó májusi napokat. A fű zöldellt és az ég kék volt, pamacsos bárányfelhőkkel tarkítva. A Fekete tóhoz érve leültünk a fűbe. Csak bámultam a víztükröt, amelyből néha felbukkant egy polipcsáp. Hermione hozzám bújt, így a világ már tetszett. Levettük a cipőnket. A friss fű kellemesen csiklandozta a talpunk érzékeny felületét.
- Hmm...ez most nagyon jól esik - suttogta.
- Nekem is - simítottam meg az arcát. A griffendéles lány lehunyta a szemét. Hosszú, sötét pillái szálkás árnyékot rajzoltak a hófehér bőrére.
- A könyvtárban kéne lennünk - pattant ki egy szempillantás alatt a szeme és már állt is volna fel, mikor visszarántottam így a barna lány az ölemben landolt.
- Dehogy kéne! Bedoblak a vízbe, ha ezt csinálod! - fenyegetőztem nevetve. Hermione kacér tekintettel nézett rám és színpadiasan a következőket mondta.
- De tényleg, Draco! - nézett rám. Ekkor felálltam és az ölembe kaptam a lány és begyalogoltam vele vádliközépig a vízbe. Mivel 7-8 éve ide járok már, ezért tudom, hogy hol mélyül ez a tó. És pont itt.
- Neee, Draco! Ezt nem gondolhatod komolyan! - győzködött. - A barátnőd vagyo-ooook - sikoltozott, mikor megérezhette a frissítően hűs vizet.
- Baszki, Draco! - bukkant fel a víz alól. Barna haja ezerfelé állt és volt ahol göndören tapadt a fejére, viszont volt ahol óriási térfogatú volt. Elnevettem magamat.
- Na, most meghalsz, Malfoy! - hangzott a csatakiáltás és a griffendéles rám vetette magát.
- A kurva életbe! - jöttem fel a víz alól és a vizes hajamba túrtam. Hermione rám nézett és beharapta az alsó ajkát. Gyorsan megszüntettem a kettőnk közti távolságot és lecsaptam a lány telt, meggyszínű ajkaira. Ekkor egy kéz nehezedett a vállamra és újra a víz alatt voltam. Ez csak egy rohadt csel volt!
Prüszkölve jöttem újra a felszínre, ahol Hermione nevető arca várt.
- Most visszakaptad! - mutogatott rám, majd vizesen elindult a part felé. Mikor kiírt egy gyors szárító bűbájt szórt magára.
- Én vizesen maradok? - kérdeztem, mire megforgatta az olvadt csokoládé színű szemeit és rám is rámszórta a varázslatot. Kézenfogva indultunk vissza a Roxfortba. Hermione arcát halvány pír övezte, ugyanis a nap megkapta egy kicsit.
Az ebéd fantasztikus volt, akármennyire is gyűlölök a mardekáros asztalnál ülni. Végig a barna hajú barátnőmet figyeltem; ahogy eszik, ahogy mosolyog, ahogy beszélget. Egyszerűen csak Őt.
Ahogy felálltam az asztaltól egy elegáns papiros landolt a kezemben. Kihajtogatta magát, így megláthattam, hogy mi volt rajta.

„ Tanulás a könyvtárban!
   Nem úszod meg...
               
                              H. “

Sóhajtva a zsebembe raktam a papírt és elindultam a könyvtár felé. Ahogy benyitottam, megláttam egy barna lányt, amint nagyban lapozgatott egy vaskos könyvet. Biccentettem Cvikker-nek, majd levágtam magamat a lány mellé.
- Szia - nyomtam egy puszit az arcára.
- Helló - mondta, miközben fel se nézett a könyvből.
- Minek ennyit tanulni? - szenvedtem látványosan, és elkezdtem a padon fetrengeni.
- Hogy ne bukjunk meg! - forgatta meg a szemeit és meglökte enyhén a kezemet. 10 percnyi "unszolás" után a kezembe vettem egy kötet jegyzetet és könyvet, majd elmerültem a tudásban.
_________________________________________
Üdvözletem!♡
Utolsó előtti teljes értékű fejezettel jelentkezem.
Remélem tetszik!

Hamarosan jövök a záró résszel és az epilógussal;
Outlaaw💚