VÉR ÉS SÁR

hetedik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
A vacsora végeztével, éppen indultam felfelé a Griffendél tornyába, amikor McGalagony hirtelen megállított. Ginny elköszönt, majd előre szaladt.
- Miss Granger, egy percre kérem! - tolta feljebb az orrán ovális, arany keretes szemüvegét.
- Igen, tanárnő? - kérdeztem, és a házvezetőm után mentem.
- Nos, vendége érkezett. Nem szokás a Roxfortban hivatlan vendégeket fogadni, ráadásul azonnal. Ám most az egyszer kivételt tehetek Önnel, kisasszony - mondta McGalagony. - Itt várja a vendég. 1 órájuk van - nyitotta ki előttem az ajtót. Eltűrtem egy tincset az arcomból, majd beléptem a helyiségbe.
- RON! - kiáltottam fel meglepetten.
Próbáltam örülni - tiszta szívből - a barátomnak, de bevallom, nem igazán ment.
- Szia Mio! - jött oda hozzám és megeresztett egy félmosolyt. Furcsa, ettől a mosolytól nem rándult kellemesen fojtó görcsbe a gyomrom és nem éreztem úgy, mintha az arcom vérbe borulna.
- Szia Ron! Milyen kedves vagy, hogy meglátogatsz engem és Ginnyt. Szóljak neki? Csak egy perc - vigyorogtam.
- Nem - fogta meg a kezemet -, nem kell. Csak veled akartam beszélni. Nagyon fontos. Azt hiszem, óriási hibát vétettem.
- Mit csináltál? - sápadtam le.
- Múltkor Harryvel bulizni voltunk, egy évfolyamtársunk házavatóján. És hát kicsit sok Lángnyelvet, meg Vipera Vodkát ittam. Volt ott egy lány, annyira hasonlított rád. Hosszú barna haja volt és barna szeme. Jajj, Hermione, én úgy sajnálom! - ült le egy pad tetejére.
- Megcsókoltad? Vagy rosszabb? - kérdeztem színtelen hangon.
- Esküszöm nem akartam. Szép volt, és reggel arra ébredtem, hogy mellettem fekszik a házigazda, Adam ágyában.
- Hogy tehetted ezt?! - kérdeztem üvöltve. Fájt.
- Részeg voltam, hidd el! Semmit se jelentett. Én téged szeretlek! - jött hozzám közelebb és két kezébe fogta az arcomat, és minduntalan kereste tekintetével az enyémet.
- Csakis azért csaltál meg, mert szeretsz. Hogyne, Ronald - igyekeztem visszafojtani a szememből lassan előtörő forró könnyeket.
- De...én - kezdett volna magyarázkodni, de nem voltam rá kíváncsi.
- Nem mondj semmit se! Végeztem - ütöttem el a kezét és kivágtattam a teremből. Futó lépésben haladtam a griffendéles klub felé.
- Jelszó? - kérdezte a Dáma.
- Sic transit gloria mundi - idéztem fel a festett hölgynek a jelszónak szolgáló latin közmondást. Milyen igaz!
- Úgy van - engedett be. Felszaladtam a szobába és nem bírtam tovább, kitört belőlem a zokogás. A szobában tartózkodó Parvati Patil és Ginny rögtön odajöttek. Minden egyes sós könnycsepp, amint távozott a szememből, úgy éreztem, hogy a szívemet szaggatják ugyanennyi darabra.
- Mi történt, Mio? - ölelt át Ginny. Lerogytam a földre. A vörös barátnőm nyugtatóan simogatni kezdte a hátamat.
- Ron... - kezdtem, de a szaggató zokogástól alig lehetett valamit érteni a mondandómból.
- Mit tett, az a hülye bátyám? - sóhajtott fel Ginny és megforgatta a szemeit.
- Részeg volt, és - vettem egy mély levegőt - megcsahaaaalt - sírtam el magam a végére.
- Sssshh, nyugi Hermione - suttogta, de sziszegve hozzátette azt is, hogy „ Én esküszöm kiherélem ezt a hülyét! “.
- Ginny, nekem mennem kell.
- Hová? - engedett el.
- Járőrözni. Ma én vagyok beosztva - mentem be a fürdőbe és lemostam az elkenődött sminkemet, majd próbáltam valamit javítani a helyzeten. Hideg vizet locsoltam a felforrósodott, könnyáztatta arcomra. A friss víz jólesett. Megnyugtatott, szükségem volt rá.
A hajamat átfésültem és kócos konytyba kötöttem. Majd felvettem a taláromat, és utolsó kis mozzanatnak felkentem a számra némi pirosas szájfényt, valamint szempillaspirállal próbáltam eltüntentetni a sírást és valamennyit javítani az összképen, hogy amikor Malfoy elé állok - merthogy vele voltam beosztva - ne egy összetört, csalódott és mérges Hermione Jane Grangert lásson, hanem egy magabiztos és boldog lányt. Nehezen fog menni, de a remény hal meg utoljára.

Draco
° ° ° ° ° °
Pansy és Blaise egész kaja alatt falták egymást. Nem mintha Dottie Graham és én nem ezt tettük volna. Sárvér és Weasley túl hamar lelépett, ezért "sajnos" az ötödikes, vörös angyalkámmal kellett, hogy foglalkozzak.
- Dracooo, muszáj menned járőrözni? - suttogta a fülembe nyávogva Dottie.
- Igen, baba, muszáj mennem - simítottam végig a hátán, majd beletúrtam rézszínű hajába.
- Jó, de siess! - csókolt meg jó hosszan, hogy a tudtomra adja, hogy tényleg végezzek hamarabb. Amint leráztam a kiscsajt az első utam a mosdóba vezetett.
Túl sokat gondolok Grangerre. Apám megverne, ha tudná, hogy egy sárvérűre gondolok.
Az ő arcképére alszom el, majd pirkadatkor ő az első gondolatom. A barna lány a gondolataimba férkőzött, és belülről gyötört.
A mosdókagylóra támaszkodtam és próbáltam a fejemből kiűzni Grangert. Elővettem a borotvapengét a zsebemből. Hatodik vége óta mindig nálam van. Segít, levezeti a felgyülemlett feszültséget. A tükörbe néztem, majd le a kezemre. Feltűrtem az ingemet. Tudom mi következik, nem akarom, hogy véres legyen. A hideg, éles tárgyat az ujjaim között forgattam és kínzó lassúsággal belemélyesztettem a kezembe. A sötétpiros vérem végig csorgott a bőrömön, majd nyomott hagyott a fehér, enyhén repedt mosdókagyló falán is. Felszisszentem, az ajkamba haraptam. Utálom, hogy ilyen gyenge vagyok.
A padlóra csöppent vércseppeket elkentem a cipőm talpával, kezet mostam, aztán feltakarítottam magam után. Indultam járőrözni. A kezem sajgott, de nem érdekelt.
- Helló Granger! - vettem elő a legsármosabb vigyoromat és a falnál álló lányra néztem. Ismerem ezt a nézést, amit válaszul kaptam. Több évig játszottam az erős fiút, miközben egy megtört, gyáva senki voltam. Granger külsőleg ápolt, szinte "tökéletes" volt, ám a szeme vörösen tárult elém. Sírt.
- Malfoy - biccentett. - Késtél.
- Dolgom volt - lazítottam ki a mardekáros nyakkendőmet.
- Parkinsonnal hemperegtél? - szaladt ki a száján. Féltékeny vagy, baba?
- Talán - túrtam bele a szőke hajamba. Granger lesütötte a földre a szemét. Sétálni kezdtünk.
- Jól vagy? - kérdeztem, amikor láttam, hogy a válla némán rázkódik.
- Igen, persze - húzta ki magát, és remegő ajkakkal elfordult tőlem, hogy ne lássam így. Én ne.
- Kurva szarul hazudsz - léptem hozzá közelebb.
- Nem szoktam hazudni - fúrta csokoládé színű íriszeit az enyéimbe.
- Látszik - húztam óvatos mosolyra a számat, de nem kerülte el a figyelmemet az, hogy Granger szemei opálosan csillognak a visszafojtott könnyektől.
- Tudod, szakítottam Ronnal - mondta ki. Láttam rajta, hogy valamennyire megkönnyebbült, ugyanis olyan erejű sírás szakadt ki belőle, amely engem is megijesztett. Lekuporodott a földre és zokogott.
- Hé, Granger. Figyelj rám! - guggoltam le mellé. - Weasley egy seggfej.
- Sokahat segít - mondta szaggatottan, majd elnémult. Éppen már örültem volna, hogy megnyugtattam, amikor követtem, hogy merre néz. A karomat nézte. A vér átütött a fehér ingemen.
- Basszameg! Óó, a kurva életbe! - sziszegtem.
- Mit csináltál? - ült fel, majd térdre ereszkedett. Puha, fehér kezeibe vette az én lüktető, véráztatta alkaromat. Ujjaival végig szántott az apró, de annál fájóbb vágásokon.
- Segítettem magamon - válaszoltam egyszerűen.
- Ez nem segítség, nem is megoldás. Nem segít a múlt lezárásában - simította meg az ujjaimat.
- Kurvára semmi közöd sincs hozzá! - szóltam hangosabban. Granger összerezzent.
- Meg akarlak menteni!
- Úgyse tudsz!
Elüvöltöttem magamat.
- Menthetetlen vagyok. Nem érted? - lihegtem. Felálltam és elindultam.
- Mindenki megmenthető - jött utánam. Ekkor lett elegem.
- Hát mindenre ráhúzható ez a griffendéles klisé? - suttogtam. Egyre jobban a falhoz toltam a lányt. - Te tényleg azt hiszed, hogy mindenki menthető?
Naiv vagy, baba. A lány kipirultam szuszogott. Hozzásimultam. A barna szemei végigcikáztak az arcomon.
- Malfoy... - szólt rekedten. Az orrunk majdnem összeért. Két összetört ember, és pár kibaszott centi.
_________________________________________
Sziasztok!
Éés...FÜGGŐVÉG.😈 Ez most kicsi gonosz volt, hogy pont itt hagytam félbe, de nem baj.😁
Ha minden jól megy a héten lesz még egy rész, úgyhogy remélem tetszett! ♡

Lenne egy nagy kérdésem, kommentben írjátok meg légyszi a választ (vagyis küldjétek el a számot😅)

1. Ez a borító legyen?

2. Vagy ez?

3. Vagy maradjon a régi?

Outlaaw

U.i.: Remélem elég gyors voltam!😂😂