VÉR ÉS SÁR

harmadik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Malfoy vagdossa magát! Az a Malfoy, aki egy nagyképű, magabiztos, aranyvérű ficsúr. Az a Malfoy, aki már csak egy megtört, sebezhető fiú.
Nem igaz amit mondtam, változott. Igazán sokat.
Minden napom ugyanúgy indult, mint eddig és már vészesen közeledtünk az október felé. Reggelinél lehuppantam Ginny mellé, és elkezdtem írni a levelemet Ronnak.

‚‚ Drága Ron!
Remélem minden rendben van veletek, és jól mennek soraid. Rettenetesen hiányzol, Nekem is és Ginnynek. Nálunk a dolgok rendben vannak. Prefektus és évfolyamelső lettem. Ginny napi 2 levelet ír Harrynak, szóval ők elvannak.
Malfoy és a sleppje ugyanúgy görénykednek, mint eddig és McGalagony se változott semmit se. A hétvégén, azon belül szombaton lesz az első Roxmorts-i kirándulás. Ha tudsz, kérlek gyertek el Harryval!

Szombatig csókol;
Mio ‘‘

Borítékba tettem a kis irományomat és felszaladtam még gyorsan a bagoly házba, vasárnap volt, így nem voltak óráim. Szedtem a lábamat, mivel csak egy szál kardigán volt rajtam. A hideg a csontjaimba hatolt. Merlinre, szeptember vége van! Hogy lehet ilyen hideg?
Ahogy az utolsó lépcsőfokra tettem a lábamat, egy szőke fejét pillantottam meg. Malfoy.
Szótlanul választottam ki egy számomra szimpatikus madarat, akinek a nyakára egy spárga volt kötve, azon pedig egy "névtábla" lógott amire az volt írva, Toboz. Ahogy kinyújtottam a kezemet, hogy a madár rászálljon, Malfoy rám nézett. Szürke íriszeivel végigpáztázta az arcomat, belepirultam a nézésébe. Hirtelen mozdulatot tettem, így Toboz éles csőrét a kezembe vájta. Egy pillanatra felszisszentem, Malfoy pedig felállt a földről. Szőke haja kócosan lógott hófehér arcába, és enyhén elnyílt rózsaszín ajka volt szinte az egyetlen szín a sápadt, de markáns arcon. Már értem, hogy miért volt ennyi mardekáros (és nem mardekáros liba is) oda Malfoyért. Mindig szántam őket és felszínesnek tartottam őket, hiszen látható volt Malfoyt csak a pénzéért imádják. Szánalmasak.
De most, hogy én is így néztem egy percre a fiút, szánalmas lettem. Ugyanolyan, mint a többi kiscsaj akik bolondultak a szőke fiúért. Malfoy a meleg kezeibe zárta, az övéivel ellenben jéghideg kezeme, és a nagyujjával végigsimított a sebemen. A sötét vörös vérem beszínezte az ujjait. Egy pillanatra minden kiment a fejemből; Ron, a levelem, Harry...minden. Csak ő volt és én. Ekkor egy apró, ciripelő hang megszólalt a fejemben.
„ Merlin süvegére! Mi a fészkes francot csinálsz? Ő az ellenséged, egész életében ahol tudott, megalázott. “
Hirtelen kirántottam Malfoy kezeiből az enyémet.
- Hagyjál - mondtam halkan, és eltűrtem a szememből az oda betolakodó hullámos tincsemet és felszegtem az államat. A pálcámmal próbáltam rendbehozni az allattomos kis sérülést, de nem ment.
- Malfoy, segítenél? - néztem fel az ügyködésből, de addigra már eltűnt.
- Targeo! Ferula! - mondtam, és egy csinos kis kötés jelent meg a kezemen. Tobozhoz léptem, és megsimogattam a fejét, majd a lábára kötöttem a levelemet.
- Ron Weasley! - mondtam a madárnak a nevet, ő pedig mintha egy aprót bólintott volna, pislantott egyet a borostyán barna szemével és elrepült. Ezek után lebaktattam a klubba. Ginny ült az egyik fotelben és a lábát felhúzva veszettül körmölt. Nem mentem oda hozzá. Egyrészt nem akartam zavarni, másrészt szinte biztos voltam benne, hogy a vörös barátnőm Harrynek ír. Így aztán felmentem a szobánkba, végig feküdtem az ágyamon és végiggondoltam az elmúlt háromnegyed órát. Az emlékeimben viszont halványan mindig felsejlett egy szőke hajú markáns vonású fiú, aki semmivel se különb senkinél. Ugyanolyan...ugyanolyan sebezhető, mint én lettem.

Draco
° ° ° ° ° °
Nem hiszem el! Megalázott! Pont Ő, egy koszos, kis sárvérű ribanc. Akármennyire is szerettem volna, ha segíthetek neki, nem. Ő elutasított. Idegesen leviharzottam a lépcsőn, és sikeresen majdnem elcsúsztam. Ahogy leértem, hétvége lévén a klubhelyiségbe mentem. Amint beléptem a portréajtón, Pansy rögtön a nyakamba ugrott.
- Szia, Draco! Úúúúgy hiányoztál... - karolta át a nyakamat és erőszakosan próbált megcsókolni.
- Pansy, baba, te is nekem - vigyorodtam el és próbáltam kiűzni a gondolataim közül egy puha fehér kacsót, egy csokoládé színű szempárt és egy meggyszínű ajkat.
Pansy kacéran elmosolyodott és végig simított a mellkasomon.
- Akkor este - nevetett fel harsányan, és fél kezével a hajamba túrt. Amikor újra feleszméltem csak annyit vettem észre, hogy a fekete bubifrizurájú "barátnőm" eltűnt.
Elmentem sétálni. A Fekete Tó felé vettem az irányt és leültem a partjára. Bámultam a sötét színű vizet, majd hirtelen ötlettől vezérelve fogtam egy maréknyi követ és a folyóba dobtam. A kövek után, a víz köralakban fodrozódott és az apróbb kavicsok, amelyek hamar hullottak ki a kezemből az arcomba csaptak némi hűs vizet. Visszaültem egy nagyobb sziklára, és ellepték az agyamat az emlékek.
Ahogy Granger fájdalmában sikolt.
Ahogy Voldemort átkarolja a vállamat.
Apám lekicsinylő tekintete.
Ahogy anyám megalázkodott neki, mindig is.
Ahogy sokan az eset után gúnyosan az arcomba köptek.
Ahogy már nem tartottam magam semmire.
Lehunytam a szememet, a kezeim akaratlanul is ökölbe szorultak, annyira, hogy a körmeim a kezembe vájtak. Ahogy szétnyitottam a tenyereimet 10 pici, vörös félkörszerű valami volt ott.
Esteledett, én pedig az órámra pillantva csekkoltam az időt, és valóban már 17:30 volt. Ahogy átsétáltam az apró kőhídőn, egy madárka röppent fel. Távolról néztem, ahogy a fúriafűz levele barnásvöröses árnyalatban játszik. Miután a pincébe értem és végre letöltöttem, mehettem is vacsorázni. Monstro mellett foglaltam helyet, ami Blaise-zel és Zora Pucey-jal beszélgetett. Bár nekem úgy tűnt, hogy Monstro amolyan "gyertyatartóként" funkcionál.
Ekkor hirtelen a szemem a bejárati ajtóra szegeződött, Granger suhugott be rajta és levágta magát Ginny Weasley mellé. Talán ő volt az egyedüli Weasley, akit tartottam valamire. Weasley Patkányról ne is beszéljünk, az ikerpár totál idióta (volt), a hivatali Weasley...meg a többiek. Nos, még ő volt a legtehetségesebb. Grangerre szegeztem a tekintetem, rövid szürke farmer szoknyát és bézs színű pulcsit viselt, egy pár fekete bokacsizmával. A haját egyszerű lófarokba kötötte, bár pár hullámos tincs így is az arcába lógott. A vacsora után, ami számomra kacsából, salátából, valamint egy szelet csokitortából állt elhagytam a Nagytermet. Pechemre pont Sárvér és Weasley mentek előttem, így nem tudtam megállni, hogy Grangert ne stíröljem végig. Hátulról. Az rángatta el a tekintetemet a sárvérű hátsó feléről, hogy Pansy hátulról átölelt. Az este a továbbiakban számomra igen jól telt. Bár egész átlagos volt.

Hideg verítékben úszva ébredtem. Megtöröltem a homlokomat, a fülemben Granger sikoltásai csengtek, a kúriában. De vége, csak egy rossz álom. Ám amint  lehunytam a szememet és átkaroltam Pansyt, újra megjelent előttem a lány hófehér karjába vésett felirat: ‘ Sárvérű ’.
________________________________________
Hellóóó! 💚💚
Friss résszel jelentkezem, amely remélem mindenkinek tetszett (ha tetszett kérlek jelezd komment vagy vote formájában 😅😉)!

Addig is jó hétvégét mindenkinek;
Outlaaw 😗