VÉR ÉS SÁR

tizenegyedik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Draco Lucius Malfoy elhívott a bálba. Engem. Próbáltam nem túl "kamaszlányosan" örülni, de amint bementem a klubba és elmosolyodtam, de kissé eszelősen nézhettem ki akkora mosollyal, ugyanis Dean Thomas furán nézett rám. Vettem egyet nagy levegőt, és felmentem a szobánkba. Ginny Parvati-val beszélgetett, de érkezésemre mind a ketten felnéztek.
- Szia, Hermione. Hogyhogy csak most? - vigyorgott rám sokatsejtően a vörös barátnőm.
- Hát, khm...elhúzódott a tanulás - húzogattam a felsőm ujját.
- Persze, persze - kacsintott. - Na, ülj ide és mesélj!
Ginny mellé kucorodtam, az ágyába és elkezdtem mesélni. Persze, pár részt kihagytam, mert nem akartam elmondani, hogy Draco vagdossa magát.
- Te! És Draco Malfoy?! Az a Draco Malfoy, aki világéletében ott alázott, ahol tudott! - akadt ki enyhén. Parvati is értetlenül nézett, szerencsére a többiek nem voltak a szobában.
- Igen. De ez csak a bálmeghívás. Semmi egyéb.
- Aha, semmi egyéb. Aztán semmi egyébből újra smárolni kezdtek, aztán összejöttök, végül 40 évesen mellette ébredsz minden reggel, amikor a gyerekeitek mellétek másznak az ágyba. Hát ez az a "semmi egyéb" - mutatott idézőjelet.
- Jó, de Ginny. Ez azért eléggé valószínűtlen - sóhajtottam fel.
- Azért van benne valami - kotyogott közbe Parvati, és eltűrte a szemébe lógó egyik szénfekete tincsét.
- Szerintem is. Nem véletlenül hívott el, Mio - értett egyet rögtön a vörös hajú barátnőm is.
- Többet láttok ebben, mint kéne - mosolyodtam el. - Amúgy mit vegyek fel?
- Valami igazán csinosat - kacsintott Ginny. - Holnap meg lesz ejtve az első táncóránk, és aztán a hétvégén Roxmorts és akkor keresünk valami ruhát, oké?
- Ühüm - bólintottam és elvigyorodtam. Dracó-val táncolok.
- Neked ki lesz a párod? - kérdezte Ginny a Patil lányt.
- Egy hollóhátas fiú, nem ismeritek - legyintett.
- Hányadikos? - kérdeztem és a fejemet Ginny vállára hajtottam.
- Hetedikes, egy évvel fiatalabb nálam, vagyis féllel, mert ő évvesztes - magyarázkodott.
- Tényleg...Ginny. Ki lesz a párod? - hümmögtem.
- Harry, ki más? - mondta egyszerűen, amire nekem tágra nyílt a szemem.
- Harry?! Mármint. Harry ÉS RON idejönnek? - mondtam eszméletlenül magas hangon.
- Igen, de nyugi. Nem kell beszélned vele. Csak ha akarsz. Jó? - ölelt félkarral magához, nyugtatóan.
- Jó - bólintottam -, Ron addig mit fog csinálni?
- Semmit. Nem fog keringőzni, tudod milyen szar táncos! - kacagott fel.
- A nővérem mesélte, hogy neki legalább hatszor a lábára lépett, amikor negyedikben keringőztek - mondta Parvati.
- Uhh - hunyorgott Ginny fájdalmasan.
- Már 11 is elmúlt. Én nagyon fáradt vagyok. Alszom, oké? - néztem a karórámra.
- Jajj, Mio, ne legyél ünneprontóóóó! - nyavalygott Ginny. - Holnap úgyis kevesebb óránk van.
- Oké, még egy fél óra max., de utána alvás - jelentettem ki. Természetesen a fél órából egy óra lett, de nem bántam. Végre felszabadult voltam. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem. Az elsötétült vöröses baldachinomat bámultam, miközben mosolyogva gondolkoztam Dracon. Ez a szerelem?
Végülis, amint lehunyom a szememet nem vaksötét tárul elém, az álmok birodalmával. Hanem egy szőke, kócos hajjal keretezett fehér bőr, és egy csókolnivaló száj, valamint egy égető, érzelmes, de néha teljesen üres és kiolvashatatlan szürke szempár.
Jólesően nyújtózkodtam egyet és felültem az ágyamban. Nem akartam felébreszteni a többieket, ezért halkan osontam a fürdőbe. Felvettem a ruhámat és mosolyogva végigszántottam az ujjaimmal barna fürtjeimen. Reggelizni indultam, amikor egy kéz kulcsolódott a derekamra.
- Helló, Hermione - dünnyögte az illető a fülembe. Megfordultam és megtámaszkodtam Draco mellkasán, aki ezt egy magabiztos, féloldalas mosollyal nyugtázta.
- Szia Draco! - mosolyodtam el, majd megfordultam és a Nagyterem felé indultam, ugyanis már nagyon szándékoztam enni egy mogyorókrémes angol muffint.

Draco
° ° ° ° ° °
Megőrjít, kiborít, kikészít. De ez valahogy mégis jó érzés.
A reggeli közben figyeltem a lányt, ahogy eszik. Konkrétan körülötte elmosódott a kép, és egyedül ő volt éles és kontrasztos. Valószínűleg észrevette, hogy figyelem, ezért hirtelen felkapta a fejét és mogyoróbarna szemeit az enyémbe fúrta. Elmosolyodtam, mire ő a fejével jobbra bökött én pedig arra fordultam. Pansy nézett minket és tátott szájjal kapkodta a fejét köztünk. Mielőtt felvisíthatott volna, gyorsan felálltam és karon ragadtam.
- Gyere! - mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Draco. Te és ez a SÁRVÉRŰ KURVA?! - sipította.
- Pansy, kérlek nyugodj meg. Félreértetted - próbáltam nyugodt hangszínen beszélni.
- Mit lehet ezen félreérteni?! - kiabált fojtott hangon.
- Nem volt semmi, értsd meg - emeltem meg a hangomat.
- Jó, de én láttam, hogy...
- Semmit se láttál - vágtam közbe. - Bocs, de most mennem kell átváltoztatástanra! - ezzel sietve elmentem.
Pár óra múlva elérkezett a táncpróba. Az egyik régi, nagyobb terembe tartották és az összes bálozó odasereglett. Egy idős tánctanárnő, mint megtudtuk Madame D'vall, aki a nevéből kitalálhatóan francia felmenőkkel rendelkezik, de Amerikába, az Ilvermorny-ba járt.
- Rendben, akkor mindenki álljon szembe a párjával. Lányok, a kezüket tegyék a fiúk vállára. Fiúk pedig a lány derekára, nem lejjebb - jegyezte meg szigorúan. Amint Hermioné-hoz léptem, szinte az egész terem egy emberként kezdett el sustorogni.
- Kérem, csendesebben! - emelte fel a kezét a Madame. - Térjünk vissza a keringőhöz.
Lassan az ujjaimat az ő ujjaira kulcsoltam és a hüvelykujjamal megsimogattam a kezét. Erre elpirult, én pedig kaján mosollyal nyugtáztam ezt.
A tánctanárnő elmondta, hogy hogyan kell lépni, sőt még az egyik griffendéles gyerekkel be is mutatta. Nem túl nehéz, nekem pedig főleg nem, hogy negyedikes és ötödikes koromban, anyám jóvoltából elég sok bálon vettem részt. Az apróbb dolgokat is tudtam, mint például süllyedés és emelkedés, hogy mikor merre lépünk, szóval mivel mind ezt én már tudtam, nyugodtan szemügyre vehettem a partnerem arcát. Hullámos, gesztenyebarna fürtjei közül jónéhány kipirult arcába lógott. Cseresznye színű ajkai enyhén elnyíltak, ahogy koncentrált, hogy ne hibázzon.
- Emeld fel a fejedet! - súgtam. Erre a szemembe nézett és így táncolt tovább. Tekintetével végigfürkészte az arcomat, mintha minden apró vonásomat meg akarná jegyezni. Közelebb vontam magamhoz.
- És egy, két, há! - hallottam, ahogy mellettünk elhalad az idős asszony.
- Nagyon jó, Mr... - akadt meg.
- Malfoy - segítettem ki.
- Akkor nagyon jó, Mr. Malfoy, csak így tovább. De ne ilyen keményen mozogjanak, lágyabban - jelentette ki.
- Hermione - suttogtam a fülébe. - Ne ilyen görcsösen! Nyugi.
- Oké - cincogta. Óóó, baba, zavarban vagy?
- Elvörösödtél.
- Nem is - vágott vissza hevesen és csokoládébarna szemeiben felcsapott a tűz.
- Jaj, dehogynem. Valld be - ekkor egy emelés következett, így hát megragadtam a lány derekát és, mint egy tollpihét a magasba emeltem.
- Ettől mindig megijedek - nyögte, amikor a lába végre talajt fogott.
- Nem kell. Vigyázok rád, nem ejtelek el. - próbáltam a szájára koncentrálni. Csak hadd csókoljalak már meg!
- Mára végeztünk ifjúság! A következő táncpróba vasárnap délelőtt lesz. Addig ha lehet gyakoroljanak - intett kedvesen. Mindenki elkezdett kiözönleni a helyiségből, szinte egymáson át taposva.
- Itt a hétvége, kurva jó lesz! És jövő héten már meccs. Öt sarlót teszek, hogy veszteni fog a Hugrabug - haladt el mellettünk két mardekáros hatodéves fiú.
Hermione összepakolta cuccát, és a vállára kapta a táskáját. Már csak ketten maradtunk a teremben. Zsebre dugott kézzel dőltem az ajtófélfának.
- Szia Draco! - köszönt el.
- Nem mész te sehová - vigyorodtam el és a kezénél fogva magamhoz húztam. Elmosolyodott és az ajkába harapott. Miért kell kínozni?!
Lassan felé hajoltam és ő nem ellenkezett. Az orrunk összeért, és nagyon lassan adtam egy puszit a szájára. Ő rögtön átvetette a vállaimon a kezét és a hajamba túrt. Szorosan magamhoz öleltem, és elmélyítettük a csókot. Abban a percben semmi másra nem tudtam gondolni csak a puha szájára, meg rá. És arra, hogy örökre így tudnék maradni.
_________________________________________
Sziasztok!
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam részt hozni😅. Nem akarok most arról hablatyolni, hogy "jaj, a suli meg amúgy is", mert szerintem az embernek arra van ideje, amire szán. A szomorú igazság viszont az, hogy nem akart jönni az ihlet. Remélem nem érződik ezen a részen, hogy olyan erőltetett vagy nem is tudom.
Ha tetszett, akkor kérlek vote-olj vagy kommentelj (főleg a kommentek tudnak nagyon jólesni), és nyugodtan mondd el a kritikátad! ♥

A következő résszel próbálok jobban sietni.😊
Addig is jó hétvégét, Outlaaw